A szövetség („Brit”) olyan korrekció, amelynek során megkülönböztetjük az adakozás edényeit a megszerzés edényeitől, és az adott fokozatnak és állapotnak megfelelően a lehető legteljesebb mértékben használjuk az adakozás edényeit. Ez a munka minden állapotban és minden fokozaton folyik. A korrekciót minden alkalommal újra el kell végezni.
Valahányszor kiemelem az adakozás edényeit az edények e keverékéből, és hozzájuk kapcsolom az AHP deAliyah edényeit, lényegében mindezeket a korrekciókat nevezzük szövetségnek.
Rav dr. Michael Laitman – Napi kabbala lecke, 2026. április 23., RABASH, „Egész Izraelnek része van az eljövendő világban”
Tegnap, egy csendes pillanatban olyan közel érezted magad a Teremtőhöz, hogy ki tudtad mondani: „Veled akarok maradni.” Komolyan gondoltad. Ma történt valami, amit sehogy sem értesz. Ugyanezek a szavak most a torkodon akadnak. Emlékszel, milyen könnyen kimondtad őket tegnap, és tűnődsz, melyik pillanat mutatja meg, mi van benned. Mindkettő. A szövetség akkor kezd kérni tőled valamit, amikor megérzed a két pillanat közötti távolságot.
Megállapodás a kapcsolat fenntartásáról
A szövetség megállapodás arról, hogy kapcsolatban maradunk. A közelség egy pillanatában úgy érezheted, hogy egész lényeddel vállaltad ezt. Aztán felbukkan egy gondolat, amely korábban sosem fordult meg a fejedben, váratlanul ér egy csalódás, vagy egy vágy olyan erővel jelentkezik, hogy minden figyelmedet leköti. Még mindig ott van benned az a részed, amely tegnap olyan szabadon szólt. Most azonban van benned valami, ami el akar fordulni.
A Teremtő változatlan. Gondolataink, vágyaink és a kapcsolat érzése pillanatról pillanatra változnak. A kötelék mégis fennmaradhat, mert megvizsgálhatjuk és megújíthatjuk a Teremtőhöz fűződő viszonyunkat abban az állapotban, amelyben éppen vagyunk. A tegnapi megállapodáshoz visszatérhetünk. A mai munka annak felfedezése, mit jelent megtartani a szövetséget azzal a vággyal együtt, amely most jelent meg bennünk.
Egy szertartáson, például a körülmetélésen, már azelőtt áteshettünk, hogy értettük volna a jelentését. A belső szövetséghez magunknak kell megérnünk. Felidézhetjük egykori elszántságunkat, és vágyhatunk rá, hogy visszanyerjük. A nehezebb és személyesebb kérdés az, hogy be tudunk-e lépni a kötelékbe úgy, ahogy most vagyunk, az ellenálló részünkkel együtt.
Amikor megjelenik az elfordulás vágya
Rádöbbenhetünk, hogy éppen az a kötelék vált terhessé számunkra, amelyet egykor nagyra becsültünk. Ezt még magunknak is nehéz bevallanunk. Szívesebben gondolunk vissza arra, milyen őszinték voltunk, mint hogy szembenézzünk vele, most milyen kevéssé vágyunk a közelségre. A szövetség vizsgálata azt jelenti, hogy megengedjük magunknak, hogy éppen ezt lássuk meg. Mi változott meg? Mit akarunk most? Hogyan érinti ez az új vágy azt, amit vállaltunk?
A bal vonalon válik láthatóvá a vágy megnövekedett vastagsága, amelyet áviutnak nevezünk. Jelentkezhet zavarként, olyan gondolatként, amelytől nem tudunk szabadulni, vagy ellenállásként, amelyet egy másik emberrel való találkozás hoz felszínre. A zavar olyan vágyat tár fel, amelyet most be kell vonnunk a munkába. Amikor felismerjük ezt a vágyat, és kívánjuk a korrekcióját, a jobb vonal felé fordulhatunk.
A megszorítás azt jelenti, hogy nem engedjük az újonnan feltárult vágynak megszabni a következő lépésünket. Az igazolás azt jelenti, hogy igyekszünk meglátni a Teremtő jó szándékát akkor is, amikor nehéz összeegyeztetnünk vele azt, amit átélünk. A Hafetz Hesed az irgalomra való hajlandóság. Ebben az állapotban fontossá válhat számunkra a kapcsolat helyreállítása, miközben egy részünk még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy minden úgy történjen, ahogyan mi akarjuk. Így dolgozhatunk a vággyal, ahogyan feltárul, hogy az is részévé válhasson a köteléknek.
A szövetség megújítását egy megváltozott állapotból megtérésnek nevezzük. Vannak napok, amikor a visszatérés tűnik a legnehezebb dolognak, amit megtehetünk. Lehet, hogy semmi gyengédséget nem tudunk felajánlani, és csak ennyit tudunk bevallani: „Távol érzem magam Tőled, és van bennem valami, ami távol is akar maradni.” Amikor ezt őszintén ki tudjuk mondani, elkezdhetjük kérni, hogy éppen az a vágy változzon meg, amely távol tart bennünket.
Mit jelent újra aláírni
Az aláírás maga a cselekedet. Az „aláírás” szó a betűkhöz kapcsolódik, spirituális értelemben pedig arra utal, hogy a korrekció eléri a Malchutot, a megszerzési vágy helyét. Lehet, hogy egyelőre csak a kapcsolat gondolata vonz bennünket. A megújulás akkor válik valóságossá, amikor ez a vágyódás eléri magát az ellenálló vágyat, és megváltoztatja, hogyan vesz részt ez a vágy a kapcsolatban.
Itt kap helyet az ima. Az, amit az első pillanatban érzünk, már válasz a Teremtőnek. Lehetünk sértettek, közömbösek vagy dühösek, és ez a válasz már azelőtt megszületik, hogy megválaszthatnánk a szavainkat. Azt kérhetjük, hogy korrigálódjon az edény, vagyis az a vágy, amelyből a válasz fakad. „Segíts, hogy újra vágyjak erre a kötelékre. Hadd legyen fontos nekem, milyen választ kapsz tőlem.” Ez az utolsó kívánság az adakozás szándéka. Magát a kapcsolatot hozza bele az imánkba.
Mi hozzuk a készséget és a kérést. A Felső Fény végzi el a korrekciót. Néha a csoport segít felfedeznünk a kapcsolódás iránti vágyat, amelyet egyedül alig éreznénk. Máskor az mutatja meg, mit kell kérnünk, hogy nehezünkre esik együtt lenni másokkal. A lélek vágyai egyenként korrigálódnak, és minden kis változás módosítja, hogyan viszonyul a többi vágy ahhoz, amelyik megváltozott. Ma azzal a vággyal dolgozunk, amelyet ma meglátunk. Amikor egy másik vágy is felszínre kerül, ismét alkalmunk lesz megújítani a szövetséget.
Talán még emlékszel, milyen könnyű volt tegnap abban a csendes pillanatban kimondani: „Veled akarok maradni.” Ma talán lassan jönnek a szavak. Lehet, hogy már ahhoz is készséget kell kérned, hogy ki tudd mondani őket. Aztán, amikor a vágy, amely eltávolított, lassan visszafordul, a kötelékben helyet kap egy olyan részed is, amely eddig nem tudott belépni oda.
Vélemény, hozzászólás?