„….. Ez az Arvutról [kölcsönös garancia] szól, amikor egész Izrael egymásért lett felelős. Mert a Tórát nem adták nekik, mielőtt Izrael minden egyes tagját megkérdezték, hogy vállalja-e a Mitzva [parancsolat] teljes mértékű betartását, amelynek lényege a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szavakban fejeződik ki, amint azt a „Matan Tóra” cikk 2. és 3. pontjaiban részletesen kifejtjük. Ez azt jelenti, hogy Izrael minden egyes tagja vállalta, hogy gondoskodik és dolgozik a nemzet minden tagjáért, hogy kielégítse minden szükségüket, nem kevesebb, mint amennyit saját szükségleteinek kielégítésére szánt.
Miután az egész nemzet egyhangúlag egyetértett és azt mondta: „Cselekszünk és hallgatunk”, Izrael minden tagja felelőssé vált azért, hogy a nemzet egyetlen tagjának se hiányozzon semmi. Csak akkor lettek méltók a Tóra fogadására, és nem előtte.
Ezzel a kollektív felelősséggel a nemzet minden tagja megszabadult attól, hogy saját testének szükségletei miatt aggódjon, és teljes mértékben betarthatta a micvát: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” teljes mértékben betartani, és mindenét odaadni minden rászorulónak, mivel már nem törődött saját testének létezésével, mert biztosan tudta, hogy hatszázezer hűséges szerető veszi körül, akik készen állnak gondoskodni róla, amint azt a „Matan Tóra” című cikk 16. pontja magyarázza…
Baal HaSulam, HaArvut
Van egy törvény, amely a spirituális életet szabályozza.
Ez nem költői, nem szimbolikus, nem erkölcsi tanács.
Ez egy törvény.
Arvutnak hívják.
Az Arvut a törött lelkek egyetlen hálózatba való összekapcsolásának törvénye – Ádám HaRishon egyetlen lelkének helyreállítása. Ez az a struktúra, amelyben a Teremtő megnyilvánul. Enélkül nincs spiritualitás. Enélkül nincs edény. Enélkül nincs a lélek élete.
És ez a törvény nem a mennyben él.
Közöttünk él.
A munka helye
A munkánk nem a testben van.
Nem a gesztusokban.
Nem a szertartásokban.
A test segíthet a feltételek megszervezésében. Elhozhat minket a leckére, a műhelybe, a tízeshez. De maga a munka belső – az ember szívében és a szívek közötti kapcsolódásban van.
A spiritualitás helye nem máshol van.
A köztünk lévő térben van.
Amennyire beleegyezünk, hogy kapcsolatba lépjünk – valódi kapcsolatba –, annyira kezd megnyílni a spirituális világ.
De mi is az a kapcsolat?
Nem barátságosság.
Nem szimpátia.
Nem közös érdek.
A kapcsolat azt jelenti, hogy lemondok a barátaimról.
Hogy mások vágyai fontosabbá válnak számomra, mint a sajátjaim.
Hogy az ő javuk határozza meg a cselekedeteimet.
És ezt az ego nem tudja elviselni.
Miért nem értjük meg elsőre
Kezdetben az ember egyszerűen nem érti, mit kérnek tőle.
Lehet intelligens, művelt, akár spirituális is a képzeletében – de nem érti, mit jelent a kapcsolat kedvéért élni. Megsemmisíteni. Az egységet szolgálni.
Olyan, mint megpróbálni elmagyarázni a felnőttkort egy csecsemőnek.
Amíg a belső vágy nem fejlődik ki, a szavak semmit sem jelentenek.
Így az út fokozatosan bontakozik ki.
Megpróbáljuk.
Kudarcot vallunk.
Újra megpróbáljuk.
És lassan valami megérik.
Amalek – az erő, amely lehűti a kapcsolatot
Amikor az ember melegséget kezd érezni az út iránt – izgalmat, fontosságot, vitalitást –, azonnal megjelenik egy lehűlő erő.
Kétség.
Cinizmus.
Fáradtság.
A fontosság elvesztése.
Ez Amalek.
Amalek nem az intelligenciáddal harcol.
A Teremtő nagyságával harcol.
A kapcsolat fontosságával harcol.
Abban a pillanatban, amikor a munka nehéznek, ízléstelennek, értelmetlennek tűnik – az a jele, hogy a szétválasztás bekövetkezett.
És az egyetlen védelem a kapcsolat.
Nem az érvek.
Nem a hősiesség.
Nem az önmeggyőzés.
A kapcsolat.
Az egyetlen út előre
Egyértelműen megmondják nekünk:
Meg kell próbálnod kapcsolódni.
Meg kell találnod, hogy nem tudsz.
Ezt a képtelenséget imádsággá kell alakítanod.
És akkor a megújító fény hatni fog.
Ennyi.
Mi magunk nem teremtünk kapcsolatot.
Közel hozunk magunkat – mint a fémdarabokat a forrasztás előtt.
De a hő, a tényleges összekapcsolás – az felülről jön.
A mi feladatunk, hogy a lehető legközelebb kerüljünk egymáshoz.
Hogy megpróbáljuk.
Hogy kudarcot valljunk.
Hogy érezzük a feszültséget.
És hogy kiáltsunk.
Az imádság nem költészet.
Az imádság a kapcsolat megteremtésére tett kísérletből születő kiáltás.
Csak a kapcsolat megteremtésére tett erőfeszítés hozza elő az igazi imádságot. Semmi más.
Imádság a csoportért
Ha magamért imádkozom – az még mindig ego.
Ha megpróbálok adni a barátaimnak, támogatni őket, gondoskodni róluk, és látom, hogy nem vagyok képes rá – akkor a Teremtőhöz fordulok, és megkérem Őt, hogy teremtsen kapcsolatot közöttünk.
Akkor az imám már nem magamért van.
Hanem értük.
És ez már egy másik szint.
Bár az ima a szívemből jön, kifelé irányul.
Ez az Arvut kezdete.
Mi az Arvut?
Az Arvut nem egy szlogen.
Az Arvut a kapcsolódó lélek törvénye.
Azt jelenti, hogy minden ember felelősnek érzi magát mindenki másért – mert valójában felelős is.
Nem a képzeletében.
Nem kötelességből.
Hanem a valóságban.
Mint egy anya a gyermekeiért – nem azért, mert valaki azt mondta neki, hogy törődjön velük, hanem azért, mert az ő életük az ő élete.
Az Arvutban a csoport élete az én életemmé válik.
A köztünk kialakuló spirituális élet fontosabbá válik, mint a személyes kényelmem.
És ebben a felelősség hálózatában megnyilvánul a Teremtő.
A tízes elvesztésének félelme
Néha az ember rettegést érez:
„Mi van, ha elveszítem a tízest? Mi van, ha a csoport eltűnik?”
Ez a félelem értékes.
De még itt is hiányzik valami.
A hiányzó elem a Teremtő.
A csoport nem az enyém.
A tízes nem az enyém.
A kapcsolat nem az enyém.
A Teremtő felelős mindezért.
Az én feladatom nem az, hogy irányítsam az eredményeket.
Az én feladatom az, hogy megtartsam a kapcsolatot – magam, a csoport és a Teremtő között – és megkérjem Őt, hogy ott lakozzon.
Izrael, a csoport, a fény és a Teremtő egyek.
Ha ezt megtartom, semmi sem vész el.
Miért olyan nehéz
Mert az ego megsérült.
Minden csapás, ami az egót érinti, megbénítja az embert.
Elhagyatottnak érzi magát.
Képtelennek érzi magát.
És azt kérdezi: „Miért nincs más út?”
Nincs más út.
A fény csak a kapcsolaton keresztül működik.
A teremtés célja, hogy az összes törött részt újra összekapcsolja egy lélekbe.
Ha nem vagyok hajlandó a kapcsolatra, hogyan tud a fény hatni?
Így a Teremtő elvezet a tízhez, és azt mondja: „Vedd el!”
És én habozok.
És ez a habozás az egész küzdelem.
Idő és türelem
A spirituális változáshoz új elme és új szív szükséges.
Új belső kapcsolatok.
Új spirituális „szinapszisok”.
Ez nem történik meg egy pillanat alatt.
Az idő az a számú állapot, amelyeken át kell haladnunk.
Ülünk a szekéren.
Haladunk előre.
Néha gyorsan.
Néha lassan.
A gyorsulás csak egy dologtól függ: mennyit fektetek a kapcsolódásba.
Nincs rövidítés.
A módszer egyszerűsége
Amikor minden a lényegére redukálódik, a módszer egyszerű:
Próbálj kapcsolódni.
Fedezd fel, hogy nem tudsz.
Fordítsd ezt a képtelenséget imádsággá.
Fogadd be a megújító fényt.
Építsd meg az adakozás edényét köztetek.
Fedd fel ott a Teremtőt.
Minden más – Amalek, Mordechai, Eszter, megváltás – ugyanennek a folyamatnak a belső leírása.
A lélek köztünk van
Nincs lélek csak bennem.
A lélek csak a hálózatban létezik.
Arvut az a hálózat.
Amikor felelősséget vállalunk egymásért – nem szavakkal, nem öleléssel, hanem belső munkával – elkezdjük összerakni a törött darabokat.
És ebben az összeállított kapcsolatban valami teljesen új jelenik meg.
Az adakozás ereje.
A szeretet ereje.
Egy erő, amely nem tartozik ehhez a világhoz.
Ez az erő a Teremtő.
És Ő vár – nem fent, nem máshol – hanem pontosan a köztünk lévő térben.
Ha egyetértünk abban, hogy együtt legyünk.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás