A szeretet minden bűnt eltakar

„Megjegyzés: Mielőtt elkezdtem tanulmányozni a Kabbala bölcsességét, azt gondoltam, hogy a szeretet és a gyűlölet nem kapcsolódnak egymáshoz, hogy a gyűlölet egy dolog, a szeretet pedig egy másik. Azt sem értettem, hogy egy ember hogyan érezheti mindkettőt egyszerre.

Válaszom: Ez azért van, mert a mi világunkban nem vagyunk képesek összekapcsolni az ellentéteket. Legjobb esetben meg tudjuk érteni, hogy ezek elpusztítják egymást, vagyis egymást semmisítik meg, de nem tudjuk megérteni, hogy ezek kölcsönösen léteznek, hogy kölcsönösen kiegészítik egymást, és hogy kölcsönösen meghatározzák egymást. Ez nem történik meg a mi világunkban.

A lényeg az, hogy nincs gyűlölet szeretet nélkül, és nincs szeretet gyűlölet nélkül. Sőt, ha nem tudod együtt fenntartani a szeretetet és a gyűlöletet, az azt jelenti, hogy nincs sem igazi szereteted, sem igazi gyűlöleted.

Kérdés: Mi határozza meg a gyűlölet növekedését egy emberben? Ez a növekedés arányos a jövőbeli szeretettel?

Válasz: Ez csak olyan csoportban történik, amely vágyik az adakozás tulajdonságának elsajátítására. Ha egy embernek kicsi a csoportja, és szoros kölcsönös kapcsolatban akar lenni vele, sőt szeretetet is érezni akar, akkor különböző zavarokat kezd érezni, amelyek ráébresztik őt gonosz természetére. Ezeknek a zavaroknak a leküzdésével halad előre.”

Rav Dr. Michael Laitman válasza a KabTV „Hírek Dr. Michael Laitmannal” című műsorából, 2019.12.29.

A mi világunkban nem szeretjük a negatív érzelmeket.

Különösen nem szeretjük felfedezni, hogy mi vagyunk azok forrása.

Amikor irigység, elutasítás vagy gyűlölet szikrája jelenik meg bennünk egy másik ember iránt, gyorsan udvariassággal leplezzük el. Átnevezzük. Indokoljuk. Elnyomjuk. Úgy teszünk, mintha soha nem is létezett volna.

Szeretnénk kedves, kiegyensúlyozott, nagylelkű embereknek látni magunkat. Ezért életünk nagy részében egy finom maszk mögött élünk – kívül mosolygunk, míg belül csendben mérlegelünk, összehasonlítunk és versengünk.

Csak akkor pillantunk meg a valóságot, amikor védelmi mechanizmusaink leomlanak – amikor fáradtak, sértődöttek vagy fenyegetve érezzük magunkat.

Van bennünk valami, ami élvezi, ha mások fölé emelkedhet.

Van bennünk valami, ami a felsőbbrendűségből táplálkozik.

Van bennünk valami, ami inkább nyerni akar, mint szeretni.

És ez a felismerés fájdalmas.

De a spirituális úton ez a fájdalom nem hiba.

Ez egy kapu.

A gonosz felismerésének bátorsága

A spirituális munka nem a szeretettel kezdődik, hanem az őszinteséggel.

Be kell látnunk, hogy természetünk alapvetően önző. Hogy ösztönösen igazoljuk magunkat. Hogy a valóságot csak a személyes haszon szűk látószögén keresztül látjuk.

És ennél is több: be kell vallanunk, hogy ebben van egy titkos öröm.

Öröm abban, hogy igazunk van.

Öröm abban, hogy másokat tévedésben bizonyítunk.

Öröm abban, hogy megszerezzük, amit mások kívánnak.

Öröm abban, hogy csodálnak minket.

Öröm abban, hogy irányítunk.

Ez nem egy felületes hiba. Ez az alapunk.

A Kabbala bölcsessége azonban nem azt tanácsolja, hogy közvetlenül küzdjünk ez ellen a természet ellen. Nem azt tanácsolja, hogy végtelenül mélyüljünk el a pszichológiai önelemzésben. Ha támogatás nélkül merülünk el az egóban, az elnyel minket, mint a futóhomok.

Ehelyett a gonoszt belülről ébresztjük fel azzal, hogy annak ellenkezőjét célozzuk meg.

Nem a gyűlöletet keressük.

A szeretetet keressük.

Megpróbáljuk másokat úgy szeretni, mint magunkat.

Megpróbálunk adni számítás nélkül.

Megpróbálunk törődni jutalom nélkül.

És azonnal – szinte hevesen – az ego tiltakozásba kezd.

Hirtelen elutasítást érzünk.

Hirtelen irritációt érzünk.

Hirtelen mindenhol hibákat látunk.

Minél őszintébben próbálunk szeretni, annál világosabban rájövünk, hogy mennyire képtelenek vagyunk erre.

És ez nem kudarc.

Ez kinyilatkoztatás.

A gyűlölet mint diagnózis

Amikor égő harag jelenik meg bennünk – néha látható ok nélkül –, nem szabad pánikba esnünk. Nem szabad elnyomnunk. Nem szabad úgy tenni, mintha nem lenne ott.

Ehelyett megbecsüljük.

Mint egy beteg, aki évekig tartó zavarodottság után végre megkapja a helyes diagnózist, mi is azt mondhatjuk:

„Most már tudom, mit kell gyógyítani.”

Maga a gyűlölet nem bűn.

Az a bűn, ha nem javítunk rajta.

Nem töröljük ki a gyűlöletet.

Nem töröljük ki az elutasítást.

Elfedjük.

Ezért mondják, hogy „a szeretet minden vétket elfed”.

Nem azt mondják, hogy a vétkek eltűnnek.

Nem azt mondják, hogy a gyűlölet eltűnik.

Azt mondják, hogy a szeretet elfed.

A gyűlölet mélyen megmarad.

A szeretet lesz a híd fölötte.

Gyűlölet nélkül a szeretet sekély érzelem lenne.

Ellenállás nélkül a kapcsolat ösztönös és állatias lenne.

Az igazi szeretet kifejezetten az elutasítás fölött épül fel.

A spirituális csoport laboratóriuma

Ezt a munkát nem lehet egyedül elvégezni.

Csak egy egyedülálló spirituális csoporton belül – ahol minden tag elkötelezi magát, hogy mások iránti szeretetét a természetes önszeretet fölé emeli – tud ez a dinamika biztonságosan kibontakozni.

Amikor egy személy valóban vágyik a barátaival való közelségre, zavarok kezdenek felszínre kerülni:

• Összehasonlítás

• Irigység

• Kritika

• Visszahúzódás

• Hidegség

Ezek nem véletlenek. Ezek az ego pontos megnyilvánulásai.

És amikor a csoport ezeknek a belső viharoknak ellenére továbbra is a kölcsönös adakozásra törekszik, valami rendkívüli történik.

Még a kísérlet is, hogy a visszautasítás felett állva szeressünk, enyhe hasonlóságot teremt a magasabb erővel – az egyetlen jóságos, szerető, adakozó erővel, amely fenntartja a valóságot.

Ez a kis hasonlóság választ vált ki.

Finom érzés jelenik meg.

Melegség.

Csendes egység.

Valami íze, ami nem tőlünk származik.

Egy pillanatra úgy érezzük, hogy a szeretet nem a miénk – átáramlik rajtunk.

Leereszkedés a bányába

Attól a pillanattól kezdve a spirituális élet leereszkedés és felemelkedés ritmusává válik.

Olyanok vagyunk, mint a bányászok, akiket erős kötelekkel engednek le a mélybe. Az ego sötétebb rétegeibe ereszkedünk le – a nehezebb, sűrűbb gyűlöletbe – csak azért, mert felülről a szeretet íze biztosít minket.

Vagy mint a búvárok, akik mentőkötéllel kapcsolódnak a hajóhoz, és az óceán mélyére ereszkednek le, hogy rejtett gyöngyöket keressenek.

Kötél nélkül a leereszkedés halált jelent.

A kötéllel a leereszkedés felfedezéssé válik.

Nem tudunk mélyen belemerülni az egónkba, ha nem kapaszkodunk az adakozás pozitív erejébe. Minél több szeretetet vonzunk, annál mélyebb gyűlöletrétegeket tudunk feltárni.

És így a gyűlölet növekszik.

De nem pusztításként – hanem felkészülésként.

A létezés két módja

Fokozatosan kezdjük érezni magunkban két párhuzamos világot.

Testies létezés:

Ösztönös önszeretet.

Mások automatikus elutasítása.

Személyes kiteljesedésért való élet.

Spirituális létezés:

Mások iránti szeretet.

Saját egoista természetünk iránti gyűlölet.

A Teremtőhöz való hasonlóság iránti vágy.

És tudatosan kezdünk mozogni közöttük.

Megízleljük a leereszkedést.

Megízleljük a felemelkedést.

Megfigyeljük a kontrasztot.

Pontosan ez a kontraszt építi fel a spirituális érzékelést.

Sötétség nélkül a fénynek nincs mélysége.

Elutasítás nélkül a kapcsolatnak nincs nagysága.

A gyűlölet és a szeretet közötti egyre növekvő szakadék lesz az a vászon, amelyen a Teremtő kinyilatkozik.

A kinyilatkoztatás az ellentétek között

Először azt gondoljuk, hogy a szeretet elpusztítja a gyűlöletet.

Aztán rájövünk, hogy a szeretet a gyűlölet arányában növekszik.

Végül megértjük:

Mindkettő egy forrásból származik.

A Teremtő felébreszti bennünk a gyűlöletet, hogy szerelmet kérjünk.

Felfedi a távolságot, hogy a közelséget kívánjuk.

Felfedi az egót, hogy az adakozásra vágyjunk.

E két szélsőség közötti térben – a lángoló elutasítás és a követelt szerelem között – elkezdjük érzékelni a munkáját.

Látjuk, hogy semmi sem volt véletlen.

Minden zavar pontosan megtervezett eszköz volt.

Minden elutasítás előkészület volt.

Minden leereszkedés meghívás volt.

És amikor tudatosan úgy döntünk, hogy a vétkeket szeretettel fedjük el – nem a saját erőnkből, hanem azzal, hogy a magasabb erőt kérjük, hogy fedje el őket –, valami új születik.

Nem naiv szeretet.

Nem érzelmi melegség.

Hanem egy strukturált, örök kapcsolat, amely az ellentmondások felett épül fel.

Akkor megértjük:

Nincs gyűlölet szeretet nélkül.

Nincs szeretet gyűlölet nélkül.

És a Teremtő mindkettőt belénk helyezte hogy ha összetartjuk őket felfedezzük Őt.