A méreg és az ellenszer

Rabash, 19. cikk (1990), „Miért nevezik a Tórát a műben „középső vonalnak”? – 2”

 „Bölcseink erről azt mondták: „A Teremtő azt mondta: „Én teremtettem a gonosz hajlamot; én teremtettem a Tórát fűszerként.” Ebből következik, hogy a Tóra, amellyel foglalkozik, fűszer lesz, vagyis a Tóra segítségével képes lesz legyőzni a gonoszt, és a Hesed, azaz a „jó” útján járni.

Ezt nevezik „a Tóra első megkülönböztetésének”, ahol a „jóság” „teljességnek” nevezik, amikor ő egyáltalán nem érez hiányt, mert az ésszerűség felett hiszi, hogy a Teremtő a jót cselekvő jóságosként vezeti a világot.

Ezt követi a Tóra második megkülönböztetése, amely a bal, az úgynevezett Hochma [bölcsesség]. Miután már megvan a jobb – az ésszerűség feletti hit, a Hassadim –, megjutalmazza őt a Tóra adományozója, az úgynevezett „a Tóra bölcsessége”, ahogy írva van: „A Tóra a Hochmából származik.”

Más szavakkal, először megkapja a jobb utat, hogy ne essen bele saját elméjébe és érzéseibe, majd jutalmul megkapja a Tóra bölcsességét, hogy megértse az Ő gondviselését az ésszerűség keretein belül. Így mind a jobb, mind a bal oldalra szükség van, de először az embernek meg kell kapnia a jobb oldalt, és csak azután járhat a bal oldalon, amelyet a Hochma kinyilatkoztatásának tekintenek.”*

Rabash, 11. cikk (1990), „Mit jelent a hanuka gyertya balra helyezése a munkában”

 „Látjuk, hogy az egész alap teljes mértékben a hitre épül, hogy csak a hit révén lehet kilépni a száműzetésből. De nem szabad lebecsülni az értelmet, mert csak azután, hogy meglátja valódi állapotát az ésszerűség keretein belül, tud az ésszerűség fölé emelkedni.

És az ember számára a legfontosabb, hogy elérje a saját teljességét. Hogyan érheti el ezt? Csak úgy, hogy szüksége van a Teremtőre. „Aki megtisztulni jön, annak segítséget nyújtanak”, és a Zohár azt kérdezi: „Hogyan nyújtanak neki segítséget?” A válasz: „Szent lélekkel.” Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor valakinek segítségre van szüksége, új erőt kap felülről.

Így tehát nagyszerű dolog, ha az embernek szüksége van a Teremtő segítségére, mert akkor új fényeket, új lelkeket kap, amíg meg nem kapja az egész NRNHY-t, ami a lelke gyökéréhez tartozik. Ez a „csoda” jelentése – ez olyan dolog, amit az ember nem tud megszerezni, hacsak nem a Teremtő maga adja neki.”*

A méreg és az ellenszer

„Bölcseink ezt mondták erről: „Én teremtettem a gonosz hajlamot; én teremtettem a Tórát, mint fűszert.”

Ez az egyetlen mondat tartalmazza az egész emberi drámát: a betegséget és a gyógymódot, a bukást és a felemelkedést, a sötétséget és a fényt – mindezt gondosan elrendezte a Teremtő egyetlen célból: hogy megismerhessük Őt.

A méreg, amellyel születtünk

Amikor a Tóra azt mondja: „Én teremtettem a gonosz hajlamot”, az nem metafora vagy ijesztő mítosz.

Hanem valami nagyon konkrétat jelent:

• A Teremtő mérget fecskendezett az emberi természetbe – a vágyat, hogy csak magunknak kapjunk.
• Teljesen önzővé tett minket, csak a saját hasznunk vezérel minket.
• Ez az egoista vágy irányítja minden gondolatunkat, számításunkat és érzelmünket.

De közvetlenül a méreg kijelentése után a Teremtő kijelenti az ellenmérget is: „… és megalkottam a Tórát, mint fűszert.”

A Tóra – azaz a belső módszer, a megújító Fény – a kezünkbe került, mint az egyetlen gyógyszer, amely semlegesítheti és átalakíthatja a mérget.

És hogy egy napon kívánjuk ezt a gyógymódot, a Teremtő egy apró, rejtett szikrát helyezett belénk – egy pontot a szívünkben –, amely évekig, néha egész életeken át szunnyad, amíg felébred és lángra gyúl a kérdéssel:

„Miért élek?”

„Miért szenvedek?”

„Tényleg ennyi az egész létezés?”

Ez a szikra az első jele annak, hogy a lélek készen áll a gyógyulási folyamatra.

A gonosz feltárása céltudatos és jó

Az ego korrekciója nem véletlenszerű.

Egy pontos spirituális folyamatot követ:

1. Az ego növekszik.Egyre távolabb érezzük magunkat a jóságtól, egyre zavarosabbak vagy üresebbek vagyunk.
2. A szikra felébred.A jelentés, az igazság és a belső cél iránti vágy kezd égni.
3. Eljutunk a módszerhez – a Tórához.Nem a történetekhez és szokásokhoz, hanem a „fűszerhez”, a megújító Fényhez.
4. A gonosz rétegenként tárul fel.Ami egyszer tudattalan volt, fájdalmasan világossá válik.
5. Elkezdjük a korrekciót.Új tulajdonságokat, új szándékot, új szívet kérünk.

Ez egy folyamatos újjászületés folyamata:

• A mélyebb ego minden egyes feltárulása egy új „betegség”.
• Minden imádság és javítás egy új „gyógyulás”.
• Minden meggyógyult réteg több Fény befogadására alkalmas edény lesz.

Ezért kell megtanulnunk szeretni a kettősséget: A bukás az emelkedés előkészítése.

A sötétség a Fény befogadására alkalmas edény.

A méreg az, ami feltárja az ellenszer ízét.

A spirituális munkában a saját gonoszságunk meglátása ajándék, mert csak az, ami kinyilatkoztatott, javítható.

Az első szakasz: Hassadim – irgalom és félelem

A gyógyulás a Hassadimmal kezdődik – az irgalom tulajdonságával.

Ez az az állapot, amelyben visszafogjuk egoista vágyainkat.

Még nem tudjuk, hogyan használjuk őket mások javára, de legalább elkezdjük félni attól, hogy saját magunkra használjuk őket.

Ezt nevezzük spirituális félelemnek:

• Nem a büntetéstől való félelem.
• Nem a kudarctól való félelem.
• Hanem attól való félelem, hogy nem tudunk elégedettséget hozni a Teremtőnek azáltal, hogy szolgáljuk teremtményeit.

Hassadimban azt mondjuk:

„Legalább ne ártsak másoknak.

Ne ártsak a lelkek rendszerének.

Ne ártsak a Te kinyilatkoztatásodnak.”

Ez még nem szeretet – de már szentség.

Mint egy sebész, aki megtanulja, hogyan kell a szikét úgy tartani, hogy ne ártson az élő szövetnek, mi is megtanuljuk, hogyan kell a vágyainkat úgy tartani, hogy ne ártsunk a világnak.

A második szakasz: Szeretet – kapni, hogy adni tudjunk

A kegyelem állapotát a valódi szeretet követi.

Ebben a szakaszban már nem csak tartózkodunk attól, hogy másoknak ártsunk.

Elkezdjük ugyanazokat a vágyakat, ugyanazt az egoista „mérget” használni, de most már teljes mértékben mások érdekében.

Ez a Tóra csodája:

• A vágy megmarad,
• de a szándék megváltozik.

Most már nem magamnak akarok beteljesülést kapni, hanem azért, hogy másoknak örömöt, kapcsolatot, felemelkedést adjak.

Most már az életem a Teremtő szeretetének csatornájává válik.

Ez hasonlóvá válik a Teremtőhöz:

• nem anyagi értelemben (továbbra is fogadókká maradunk),
• hanem szándékunkban (adók leszünk).

És a szándék a lélek teljes lényege.

Miért volt szükség a méregre?

Ha a Teremtő eleve önzetlenekké tett volna minket, soha nem lennénk függetlenek.

Soha nem érezhetnénk igazán Őt, nem ismerhetnénk meg, nem érthetnénk meg, nem szerethetnénk.

Meg kellett teremtenie minket:

• teljesen ellentétesnek Vele,
• teljesen elkülönültnek,
• teljesen önközpontúnak,

hogy szabadon, tudatosan, szeretettel döntsünk úgy, hogy hasonlítunk Hozzá.

A függetlenség csak az ellentétből születik.

A méreg azért volt szükséges, hogy az ellenszer tudatos ragaszkodáshoz vezessen minket.

Nem tudjuk meggyógyítani magunkat – csak kérni tudjuk

Annak ellenére, hogy megvan a Tóra, annak ellenére, hogy ismerjük a módszert, annak ellenére, hogy megértjük a folyamatot – nem tudjuk kijavítani magunkat.

Az ego a Teremtő alkotása; csak Ő tudja átalakítani.

A mi feladatunk, hogy pontos, őszinte imádságot mondjunk a javításért:

„Add nekem a Te tulajdonságaidat.

Add nekem a Te szándékodat.

Hadd szeressek úgy, ahogy Te szeretsz,

adjak úgy, ahogy Te adsz,

és éljek a Te teremtésedért.”

Ez az, hogy „Tedd a vágyadat az Ő vágyává”.

És akkor az ígéret valóra válik:

„Aki megtisztulni jön – annak segítséget kap.”

Új lelki erőket, új fényeket, új erőt kapunk – NRNHY – amíg el nem érjük a gyökérünknek szánt teljességet.

Ezeket a változásokat csodáknak nevezzük, mert túllépik az emberi természet határait.

A Teremtő megismerése az átalakuláson keresztül

A legnagyobb csoda nem maga a javítás.

A legnagyobb csoda az, hogy felismerjük azt, aki javít.

Ahogy írva van:

„Cselekedeteid révén ismerünk Téged.”

Amikor a gyűlölet együttérzéssé válik,

amikor az irigység csodálattá válik,

amikor az elszigeteltség kapcsolattá válik,

amikor az önpusztító ego a szeretet erejévé válik –

ezekben az átalakulásokban ismerjük fel a Teremtőt.

Ő érzékelhetővé, ismertté, kinyilatkoztatottá válik – nem elméletben, hanem tapasztalataink élő szövetében.

A két szélsőség között:

• az egoizmus végzetes betegsége
• és az új, adakozó élet, amelyet a Teremtő ad nekünk,

– ebben a résben tárul fel a Teremtő.

A méreg és az ellenszer egy folyamatos szeretetnyilvánítás.

A betegséget úgy rendezték el, hogy megízlelhessük a gyógyulás édességét.

A bukást úgy rendezték el, hogy felemelkedhessünk az Ő szeretetéhez hasonló szeretethez.

És ebben az egyenlőségben, ebben a ragaszkodásban végre megértjük a teremtés célját: hogy a Teremtőtől megkapjuk Őt magát ajándékba.