A spirituális csoport hőlégballonja

Rabash, „A barátok szeretete (1)” (1984):

„Amikor több ember összegyűlik és kapcsolatot szeretne létesíteni egymással, ez úgy valósul meg, hogy mindegyikük lemond magáról a többiek előtt. Ha mindenki a barátja erényeit látja, és nem a hibáit, akkor örömteli lehet, és az öröm új életerőt vonz.

És amikor így ülnek együtt, mindegyikük erőt kap a barátjától, és képes felmászni a szentség létráján. Mert a közösség ereje felébresztheti azt, amit az egyén nem tud magában felébreszteni.”

A csoport, mint a föld fölé emelő léggömb

A hőlégballon önmagában nem tud felemelkedni. Meleg levegővel kell megtölteni, amely kitágul, könnyebbé válik, és az egész hajót felfelé emeli.

A spirituális csoport az a léggömb. A melegség a barátok szeretete.

Én pedig csupán egy utas vagyok, aki csak akkor emelkedik fel, ha mindenki együtt emelkedik fel.

A spiritualitásban nincs magánrepülés.

Nem tudok előre szaladni.

Nem lehetek okos, gyors vagy hősies egyedül.

Nem érhetem el a Teremtőt személyes ragyogásommal, személyes odaadásommal vagy személyes tisztaságommal.

Csak akkor emelkedem fel, ha folyamatosan emelem barátaimat magam fölé, mindegyiküket a vállamra helyezve, mint azokat, akiknek sikerrel kell járniuk, akiknek ragyogniuk kell, akiknek elsőként kell felemelkedniük.

Csak akkor emelnek fel engem.

Csak akkor gyullad meg a léggömb, és kezd emelkedni.

Barátaim az emelkedés mechanizmusa

Minden spirituális milliméterben teljesen függök barátaimtól.

Hacsak nem tolom őket magam elé – előre, felfelé –, nincs olyan erő, amely az egómon túlra visz.

Ők húznak, de csak akkor, ha én tolom őket.

Ez a spirituális emelkedés titkos kölcsönössége: egy paradoxon, egy törvény, egy csoda, amely Adam HaRishon lelkének szerkezetébe van szőve.

Egyedül nem tudok belépni a spiritualitásba, mert:

• A barátaim a szűrőm, a Masachom.
• Ők az érzékelő eszközöm, a spirituális érzékelő rendszerem.
• Ők a lencse, amelyen keresztül a Teremtőt látom.
• Ők az interfész, a hálózat, a szonda, amelyen keresztül az Ő tulajdonságai megkülönböztethetővé válnak.

Nélkülük olyan vagyok, mint egy műszerek nélküli pilóta – vak, a földhöz kötött, a saját szubjektív ködömbe zárva.

De velük megnyílik az ég.

A csoport az én célzóeszközöm, a navigációs rendszerem

A csoport az én GPS-em a Teremtő felé.

Csak rajtuk keresztül tudok:

• helyesen irányítani magam,
• kalibrálni a szándékomat,
• érezni, hogy közeledek-e vagy eltérő irányba sodródom.

A barátok iránti szeretet nem erkölcsi elv – hanem egy spirituális navigációs rendszer.

A Teremtő tiszta adakozás, tiszta szeretet.

Ilyesmit közvetlenül nem érzékelhetek. Nincs erre alkalmas szervünk.

De amikor barátaim felé gyakorlom az adakozást, amikor önző érzéseim és számításaim felett szeretem őket, akkor kezdem érezni a halvány kontúrokat, az első villanásokat, a Teremtő tulajdonságainak finom benyomását.

Nem érzem magát a Teremtőt.

Érzem a hozzá való hasonlóságomat.

Ez a jelentése a Bo-Reh-nek – „jöjj és láss”.

Lépj kapcsolatba.

Lépj kölcsönös adakozásba.

Lépj be a lelkek hálózatába.

És ott nem Őt fogod látni, hanem a formát, amelyet felvettél, a ruhát, amelyet tőle kölcsönöztél.

Csak a csoporton keresztül tudok kilépni önmagamból

Az ego a gravitáció.

A földhöz ragaszt.

A léggömbömet hidegnek, nehéznek és alacsonyan tartja.

A csoport a tűz.

Bennem gyújt lángra.

Erőt ad, hogy felülemelkedjek a természetemen.

Csak a csoport képes:

• kihúzni magamból,
• felemelni az egoista észlelés fölé,
• aktiválni azokat a spirituális erőket, amelyek fejlesztik és átformálnak.

Egyedül bezárkózom.

Egyedül elzárkózom a Teremtőtől.

Egyedül egy fénytelen edény vagyok.

De a csoportban, amikor szeretettel fedjük el különbségeinket, amikor önző vágyainkat a Teremtő önzetlen ruhájába burkoljuk, elkezdünk hasonlítani Rá – nem egyénileg, hanem egységes rendszerként.

Csak ott tud megnyilvánulni, ahogy az elektromosság is csak a működő készülékben nyilvánul meg.

Nem a Teremtőt fedezzük fel – hanem a hozzá való hasonlóságunkat

Maga a Teremtő érzékelhetetlen marad.

De a csoporton keresztül, a köztünk lévő kijavított kapcsolatokon keresztül kezdjük érezni:

• a kölcsönös adás melegségét,
• a közös felemelkedés örömét,
• az egocentrikus töredékek egyesüléséből fakadó teljességet.

Ez az érzés a Teremtő megnyilvánulása.

Mert a Teremtő nem távoli lény – Ő a szeretet és az adás tulajdonsága, amely köztünk nyilvánul meg, amikor hozzá hasonlóvá válunk.

A spirituális csoport az a méh, amelyben ez a hasonlóság kialakul.

Ez a hőlégballon, amely kivisz minket szűk földi perspektívánkból a spirituális érzékelés határtalan égboltjára.

Együtt emelkedünk fel – vagy egyáltalán nem.

Így tehát a feladat egyértelmű

Ha spiritualitást akarok…

Ha a Teremtőt akarom…

Ha a valóság igazságát akarom…

Akkor fel kell emelnem barátaimat.

Fel kell emelnem őket.

Szolgálnom kell őket.

Mindent fel kell áldoznom a sikerükért.

Minden gondolatomban, döntésemben és vágyamban őket kell előtérbe helyezni.

Mert csak rajtuk keresztül emelkedhetek fel.

Csak rajtuk keresztül tudok navigálni.

Csak rajtuk keresztül gyullad meg a tűz.

És csak akkor, amikor egy edény, egy szív, egy léggömb leszünk, amely közös szeretetünk melegségén emelkedik fel – jelenik meg a Teremtő a kapcsolatunk égboltján, és mondja:

„Bo-Reh – jöjj és láss.”