„Izrael lelke egy lélek, ahogy meg van írva: „Egy ember egy szívben”. Bár úgy tűnik, hogy sok test között oszlik meg, valójában egy fény, amely sok edényben ragyog. Amikor összekapcsolódnak és egyesülnek, az a fény visszatér a forrásához, és a Teremtő megnyilvánul bennük.”
— Baal HaSulam, „600 000 lélek”
Van egy régi kifejezés, miszerint az emberek készek eladni a lelküket valamiért, amit igazán vágynak.
De mit is jelent ez?
A legtöbb ember nem tudja, mi is valójában a lélek — és még kevesebben veszik észre, hogy valójában még nem rendelkeznek ilyennel.
Készek vagyunk feláldozni egy jövőbeli, bizonytalan, spirituális birtokot – még akkor is, ha az örök életet ígér – valami kézzelfogható, azonnali és itt és most fogyasztható dologért.
Egyszerűen így működik a velünk született természetünk: csak a pillanatért élünk, azért, amit az egónk megragadhat és élvezhet.
De az igazság az, hogy a lélek nem valami, amivel születünk.
Ez valami, amit fel kell építenünk – egy egyedülálló érzékszerv, amelyet közöttünk építünk fel, és amelyen keresztül elkezdhetjük érzékelni, elérni, sőt társulni a Teremtővel.
A lélek mint hálózat
A lélek nem egy magánjellegű, éteri „szikra”, amely valahol az ember mellkasában rejtőzik.
Hanem egy élő hálózat – egy kölcsönös kapcsolatok hálózata közöttünk, ahol minden ember arra törekszik, hogy isteni tulajdonságok révén kapcsolódjon másokhoz: tiszta, teljesen önzetlen, feltétel nélküli szeretet és adakozás.
Ez a belső hálózat csak akkor marad fenn, ha mindenki együttesen korlátozza természetes egoista ösztöneit – a végtelen személyes számításokat, félelmeket és ambíciókat – és kizárólag mások érdekében kezd el cselekedni.
Ilyen kapcsolatban érezhető a Teremtő.
Nem távoli istenségként, hanem egységesítő erőként, amely áramlik a hálózaton keresztül, és élettel tölti meg azt a köteléket, amely egy élő lélekké fűz minket.
A lélekben létezni azt jelenti, hogy önmagamon kívül létezem – hogy nem a saját vágyaimon keresztül érzékelem az életet, hanem mások szívén keresztül.
Ez azt jelenti, hogy átlátszó csatornává válok az élet forrása és a teremtés többi része között.
A Teremtő segítsége
Egy ilyen állapot teljesen természetellenes számunkra.
Minden ösztönünk, minden gondolatunk, minden impulzusunk visszahúz minket a „én” szűk héjába.
Ezért nem tudjuk önmagunkban elérni vagy fenntartani ezt az állapotot – szükségünk van a Teremtő segítségére.
Csak a Teremtő adhatja nekünk a tulajdonságait – az adakozás szándékát –, hogy semlegesíthessük, kontrollálhassuk, sőt kihasználhassuk önző természetünket, és mások szolgálatára fordíthassuk.
Csak akkor tud kollektív erőfeszítésünk létrehozni azt a tartályt, amely közös lélekké válik.
Az Ő folyamatos részvétele nélkül ez a struktúra azonnal összeomlik.
Az Ő tulajdonságainak állandó beáramlása nélkül visszazuhanunk földi természetünkbe – elszigetelten, üresen és élettelenül.
Ezért folyamatosan imádkoznunk kell Hozzá – nem személyes haszon vagy kényelem érdekében, hanem azért, hogy erőt kapjunk ahhoz, hogy az Ő birodalmában maradhassunk, természetünk felett és azzal szemben.
Sőt, mindannyiunknak imádkoznunk kell azért, hogy mások is megkapják ezt a képességet, mert csak az ő felemelkedésük tud mindannyiunkat fenntartani.
Mint repülő angyalok
Amikor a Teremtő rajtunk keresztül cselekszik, valami csodálatos történik.
Képesek leszünk úgy létezni és cselekedni, mint az angyalok – a fény és az adakozás teremtményei, akik nem kötődnek az önérdek gravitációjához.
Mintha hirtelen szárnyakat kapnánk, és elkezdenénk repülni;
mintha Ő adna nekünk képességet arra, hogy víz alatt lélegezzünk, és egy új közegben éljünk, ahol korábban nem tudtunk túlélni.
De amikor Ő visszavonja támogatását, azonnal érezzük a zuhanást – az egónk súlyát, amely visszahúz minket a porba.
Ez a spirituális élet ritmusa: állandó emelkedések és zuhanások, amelyeket csak a kollektív imádság és a kölcsönös felelősség tart össze.
Hogyan lehet megvásárolni egy lelket
Hogyan lehet tehát megvásárolni ezt a lelket?
Teljes odaadással és elkötelezettséggel egy egyedülálló spirituális csoport gyakorlati munkájában – egy olyan emberekből álló körben, akiket ugyanaz a cél egyesít.
Ott egy pontos és ősi módszer segítségével megtanuljuk és gyakoroljuk, hogyan viszonyuljunk egymáshoz úgy, ahogy a Teremtő viszonyul a teremtéshez: tiszta, feltétel nélküli szeretettel és adakozással.
Ez a munka nem könnyű.
Az ego könyörtelen ellenállása mellett zajlik, amely éppen azért növekszik és erősödik, hogy ellenezze ezt a szent munkát.
Minden rendkívüli erejét latba veti, hogy szabotálja erőfeszítéseinket, szétszórjon minket, kételyeket ébresszen bennünk, vitákat szítson, és elfeledtesse velünk célunkat.
Ezért vágyunknak mindent felemésztőnek kell lennie – olyan mélynek és őszintének, hogy hajlandóak legyünk feladni és feláldozni mindazt, ami az egoizmushoz köt minket, csak hogy elérjük a lélek fenntartásához szükséges tisztaságot.
A „lélek megvásárlása” azt jelenti, hogy minden önszeretetünkkel, amit feladunk, megvásároljuk az adakozás minőségét.
Azt jelenti, hogy teljes mértékben elkötelezzük magunkat mások szolgálatának, szeretetének és gondozásának, ahogyan a Teremtő teszi.
És amikor ez az állapot valósággá válik – akár csak egy pillanatra is –, meg fogjuk érteni az örök élet valódi jelentését.
Mert a lélek, amelyet együtt építettünk fel, nem valami, ami meghal.
Ez a Teremtő saját élete, amely örökké áramlik bennünk.
Hozzászólás