A zsidó módszer örök szépsége

„Izrael népe azért lett kiválasztva, hogy a javítás úttörőjeként

megkezdje mások iránti szeretet munkáját,

amíg a szikra az egész emberiségre át nem terjed.”

— Rabash, „Mit jelent, hogy a világ a Tóraért lett teremtve”

Általában, amikor a zsidó nép szerepéről beszélünk az emberiségben – az ő hivatásáról, hogy javulást, egységet és fényt hozzon a világba –, akkor védekező vagy akár tragikus szemszögből közelítjük meg a témát.

Eszünkbe jut az antiszemitizmus hosszú árnyéka, a zsidó népet évszázadokon át kísérő üldöztetés, és azok a veszélyek, amelyek mind a zsidókat, mind a világot fenyegethetik, ha ezt a szerepet elhanyagolják.

Bár egy ilyen perspektíva valóban felébresztheti a tudatosságot és a sürgősséget, van egy másik, szebb és inspirálóbb módja ennek a küldetésnek a megértésére: a zsidó módszer örök pozitív hozzáállása, bölcsessége és belső fénye révén.

A spirituális tudomány eredete

A zsidó nemzet nem biológiai etnikumként vagy politikai csoportként született, hanem keresők gyülekezeteként – egyedülálló egyénekből, akiknek kielégíthetetlen kíváncsiságuk volt az igazság iránt.

Ők voltak a legmélyebb értelemben véve a belső világ első természetkutatói, az emberi lélek és a valóság szerkezetének kutatói.

Mindez Ábrahámmal kezdődött, aki felismerte, hogy minden létezés mögött egyetlen, egységes irányító erő áll – nem a harag vagy a közöny ereje, hanem az abszolút szeretet és adakozás ereje.

Ábrahám rájött, hogy ugyanaz az univerzális erő, amely a csillagokat mozgatja, az emberi kapcsolatokban is működik, és összekapcsol, egységbe hoz és gondoskodásra ösztönöz minket egymás iránt.

Azok, akik csatlakoztak hozzá, ezt a felismerést és az általa adott élő példát követték. Együtt elkezdtek tanulmányozni és élni ennek az új, empirikus belső harmónia tudománynak a szerint – egy módszernek, amelyet később a Kabbala bölcsességének neveztek el.

Generációkon át tartó növekedés során ez a csoport bővült, és Mózes vezetése alatt egy nem vér, hanem közös vízió és egyedi alkotmány által egyesített nemzetté alakult: Kölcsönös garancia (Arvut).

Ez a szövetség arra kötelezte őket, hogy szeressék egymást, mint önmagukat, és példaként szolgáljanak arra, amivé az emberiség egy napon válhat.

A javulás útja

Mózes nemcsak törvényt adott nekik, hanem egy módszert is – egy pontos spirituális technikát, amely képes segíteni az embereknek túllépni velük született egoizmusukon.

A Tóra, a Mitzvákkal (Parancsolatokkal) és a szavakban rejlő belső fénnyel, végigvezeti az embert a velünk született önközpontú természet felismerésén, és segít kialakítani bennünk a vágyat, hogy túllépjünk rajta.

Ahogyan az ember alkalmazza ezt a módszert, a Tóra fénye fokozatosan megreformálja őt, és a Teremtő saját tulajdonságaival, az irgalommal, az önzetlenséggel és a feltétel nélküli szeretettel ruházza fel.

Ezen a folyamaton keresztül az ember megtanulja igazolni a Teremtőt és magát a valóságot, mint jótékony, jótékony és céltudatos.

A Tóra nagy narratívája – történetei és szimbólumai – ezt a belső utazást ábrázolja.

A Sínai-hegyen az emberek egy „gyűlölet hegye” (Sinah) előtt álltak, amely a köztük lévő hatalmas szakadékot szimbolizálta. Mégis megfogadták, hogy felülemelkednek a gyűlöleten, és „egy emberként, egy szívvel” egyesülnek.

Ez nem csupán egy történelmi esemény volt, hanem egy spirituális állapot: egy kollektív lélek kialakulása, amely képes érzékelni az egyetlen, egyesítő erőt, amely az egész valóságot irányítja.

Egység: a kinyilatkoztatás kulcsa

Csak akkor válnak az emberek egyetlen organizmussá, amelyet egy közös tudat és egy szívverés élénkít, ha feladják önérdekeiket és egyesülnek a kölcsönös törődésben.

Ebben az egységes edényben tárulhat fel a teremtés egyetlen, egyedülálló és örök ereje – a Teremtő.

Ez az állapot, amelyet a Sínai-hegyen értek el, az eredeti izraeli nemzet lényege.

Ez egyben az emberiség jövőjének tervrajza is: egy globális család víziója, amelyben minden ember és nemzet egyetlen test szerveihez hasonlóan harmonikusan működik a egész jóléte érdekében.

Amikor ez az állapot általánosan megvalósul, az emberiség helyreállítja Ádám egyetlen emberi lelkét, a Domeh – „hasonló” – szóból, mert tulajdonságainkban hasonlóvá válunk a Teremtőhöz, szemtől szembe állunk Vele, és beteljesítjük az ősi próféciát:

„Azon a napon az Úr egy lesz, és az Ő neve egy.”

„Hallgasd, Izrael” – Az egység nyilatkozata

Ennek a kinyilatkoztatásnak a lényege a legkoncentráltabb formában a Shema időtlen szavaiban található meg:

„Hallgasd, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az Úr egy.”

Ez nem csupán ima vagy hitvallás – ez a zsidó módszer örök tudományos kijelentése.

Az Izrael szó itt a kollektív lelket, azok egységes edényét jelenti, akik Yashar-El-t, egyenesen a Teremtőt célozzák meg.

A „Hallgasd, Izrael” felhívja ezt a kollektív szívet, hogy ébredjen fel, hallgasson befelé, és vegye észre, hogy minden – minden erő, esemény és teremtmény – egyetlen, jóságos erő irányítása alatt áll.

A vers így zárul: „Az Úr egy” – de héberül ez sokkal többet jelent: kifejezi az összes ellentét harmonikus egyesülését.

A Teremtő, Bo-Reh („Jöjj és láss”), pontosan a megfigyelő egyesülésén keresztül tárul fel, mert a megfigyelő és a megfigyelt eggyé válnak.

Csak akkor válik érzékelhetővé a Teremtő egysége, amikor az emberben vagy az emberiségben lévő Izrael eléri az egységet – amikor minden belső hang és vágy egyesül a szétválasztottság felett.

Így a Shema a módszer napi megerősítése:

hogy a szívek és szándékok belső egyesülése révén az egész teremtést fenntartó egyetlen szeretet ereje láthatóvá, hallhatóvá és valósággá válik.

A történetet elmesélő nevek

Még a zsidó néppel kapcsolatos nevek is felfedik ennek a küldetésnek a lényegét.

• Yehudi (zsidó) a Yehud szóból származik – egység.
• Ivri (héber) a La’avor szóból származik – átkelni, szimbolizálva a belső átmenetet az egoista természetből az altruista természetbe.
• Izrael a Yashar-El szóból származik – „egyenesen a Teremtőhöz” –, utalva azokra, akiknek egyetlen célja az életben, hogy formájuk hasonlóságán keresztül közvetlenül a Teremtővel való egyesülésre törekedjenek.

Így a zsidó nemzet identitása maga kódolja célját: az egység csatornájaként szolgálni, hogy az emberiséget a megosztottságtól és az önérdektől a kapcsolódáshoz és a kölcsönös szeretethez vezesse.

Fény a nemzetek számára

Így válik a zsidó nemzet „a nemzetek fényévé” – azáltal, hogy újjáéleszti és követi ezt az örök belső javulási módszert.

Nem prédikálással vagy politikai hatalommal, hanem példamutatásával: bemutatva az örömöt, a harmóniát és a békét, amelyek akkor keletkeznek, amikor az egyének és a közösségek a szeretet és a kölcsönös felelősség törvénye szerint élnek.

Ma a kabbalisták korunkat „az utolsó generációnak” nevezik – nem romboló értelemben, hanem mint az emberi utazás befejezésére rendelt generációt.

Most az egész emberi fajnak ugyanazt a belső átalakulást kell véghezvinnie, mint az ókori izraelitáknak, újra összekapcsolódva egyetlen lélek részeként, amely képes feltárni a Teremtő egységét.

Ebben a fényben a Messiás nem egy ember, hanem egy erő – az egység mágneses vonzása, amely előre húzza az emberiséget.

Ez az egység szelleme, amely felébred bennünk, arra ösztönözve minket, hogy javítsunk természetünkön, emelkedjünk felül a szétválasztottságon, és fedezzük fel az életet örök formájában.

A megújulás szépsége

A módszer egyszerű, időtlen és gyönyörű.

Nem igényel miszticizmust vagy vak hitet – csak őszinte vágyat, hogy a különbségek felett egyesüljünk.

Amikor a zsidó nép ismét e elv szerint él – újraépítve egységét a Sínai-hegyen egykor megalapozott kölcsönös garancia alapjain –, akkor természetesen sugározni fogja ezt a szellemet az egész emberiségnek.

Ez Izrael igazi újjászületése: nem csupán fizikai helyreállítás, hanem szellemi újjászületés.

Amikor ez megtörténik, minden nemzet érezni fogja hatását, és a világ felemelkedik a következő evolúciós szakaszba – az egység, a béke és az időn és a szétválasztottságon túli örök létezés felé.

Az örök szépség

A zsidó módszer nem a múlt relikviája – ez a valaha felfedezett legpraktikusabb és legnemesebb tudomány az emberi kapcsolatokról.

Azt tanítja, hogy az igazi boldogság, szabadság és tökéletesség csak akkor jön létre, ha összekapcsolódunk különbségeink felett, és kölcsönös adakozásunkban hasonlítunk a Teremtőre.

Ennek a módszernek a feltámasztása és az általa való élet az emberiség örök szépségének újrafelfedezése.

Ez Izrael sorsának, az egész emberiség sorsának beteljesülése:

eggyé válni, egymást szeretni, és érezni az egyetlen, végtelen életerőt, amely köztünk áramlik – örökké.