A próféták „természetfeletti” ereje

„Kérdés: A Próféták könyvében (a „Józsué Ben Nun” fejezetben) az áll, hogy a Teremtő csodákat tesz: „És csodákat fogok tenni, és mindenki látni fogja.” Mit kell éreznem, amikor ezeket a sorokat olvasom?

Válasz: Az a személy, aki ezt a könyvet írta, például maga Joshua, önzetlen cselekedeteket lát magán, magában és maga körül, az egoista természet (élettelen, növényi, állati és emberi) felett. Ezeket a cselekedeteket csodáknak lehet nevezni.

Kérdés: Joshua az a vágy, ami bennem létezik?

Válasz: Ha ez így nyilvánul meg egy személyben, akkor ő érezni fogja, ami a könyvben van írva.

Kérdés: Amikor a Jordán vizei megállnak, az csoda?

Válasz: Igen. Mindent, ami ellentétes az ember egoista természetével, ő csodának érzékel. Amikor egy egoista gondolat és annak áramlása megáll, akkor valami magasabb keletkezik, mint ez a természet. Ez teljesen normális a spirituális világban, de az egoista világban csoda, mert ott nem létezhet. Egy ilyen jelenség csak akkor keletkezik, amikor eljutunk a felsőbb világba.

— A KabTV „Az örök könyv titkai” című műsorából, 2021.09.27.

A „természetfeletti” téveszméje

Sokan azt gondolják, hogy a kabbala egy misztikus gyakorlat, hogy a kabbalisták és a próféták mágikus vagy természetfeletti erővel megáldott egyének. Úgy képzelik őket, mint olyan lények, akik képesek manipulálni a valóságot, csodákat végrehajtani és a természet törvényeit megkerülni titokzatos varázsigék, bűbájok vagy áldások segítségével.

De ez a nézet a valóság alapvető félreértelmezésének eredménye. A kabbalisták nem misztikusok. Nem végeznek csodákat abban az értelemben, ahogyan mi általában elképzeljük – a dolgok természetes rendjének felfüggesztésével. Ehelyett a létezés valódi, magasabb törvényei, a spirituális valóság törvényei szerint működnek, amelyek rejtve vannak a hétköznapi érzékelésünk elől.

Amit mi „csodáknak” nevezünk, valójában teljesen természetes jelenségek a magasabb birodalomban – ugyanolyan hétköznapiak és törvényesek ott, mint itt a gravitáció vagy az elektromosság. Az egyetlen különbség az, hogy mi még nem érzékeljük és nem értjük ezeket a magasabb törvényeket.

A torzult emberi mátrix

Jelenlegi életfelfogásunk – az érzékszerveinken keresztül tapasztalt „fizikai valóság” – nem a valódi valóság. Ez egoista tulajdonságaink szubjektív, torz kivetülése. Mindannyian önérdek, elszigeteltség és individualizmus által formált világot érzékelünk, mintha egy torzító tükörben látnánk, amely eltorzítja és elhomályosítja az igazságot.

Ebben a torz mátrixban a teremtés valódi, altruista rendjéhez tartozó dolgok lehetetlennek tűnnek – mint egy álom vagy egy fantázia. Tehát amikor egy kabbalista vagy próféta feltár valamit a valódi, spirituális világból, az számunkra „természetfelettinek” tűnik, mert nem felel meg az önző logikának, amely fizikai érzékelésünket irányítja.

De a magasabb, spirituális valóság az abszolút szeretet és adás törvénye szerint működik, míg fizikai világunk az önző befogadás törvénye szerint működik. Ez két ellentétes rendszer – két teljesen különböző szándékok által irányított univerzum.

Az egoizmus legyőzésének „csodája”

Amikor Józsué „megállítja a Jordán vizét”, ez nem csupán egy történet a fizikai vizek áramlásának leállásáról. Ez egy olyan ember belső élményét jelenti, akinek egoista gondolatai és vágyai hirtelen megszűnnek áramlani, aki felülemelkedik az önszereteten, és megtapasztalja az adás csendes nyugalmát.

A spirituális világban ez nem rendkívüli – ez természetes. De egoista felfogásunkban egy ilyen átalakulás lehetetlennek tűnik. Ez az igazi csoda: az ego zsarnokságának felfüggesztése, egy olyan erő megjelenése, amely nem önmagáért, hanem másokért cselekszik, egy adakozó erő, amely csak a Fentről jöhet.

Minden próféta és igazi kabbalista ebben az állapotban él. „Természetfeletti” erejük nem a természet megcáfolásában rejlik, hanem a magasabb Természet – maga a Teremtő – összhangjában.

A próféta mint csatorna, nem pedig mágus

A próféta vagy a kabbalista nem „végez” csodát. Átlátszóvá, önzetlenné és személyes vágyaktól mentes lesz, lehetővé téve, hogy az isteni szeretet és adakozás – az a erő, amely az egész teremtést fenntartja – rajta keresztül cselekedjen.

Amikor egy ilyen ember teljesen megsemmisíti önmagát a Teremtő előtt, olyan lesz, mint egy szelep vagy ablak, amelyen keresztül a Teremtő akarata akadálytalanul áthatolhat ebbe a világba. A próféta nem a cselekvő, hanem a csatorna.

Ezért az igazán igazak soha nem törekszenek arra, hogy lenyűgözzenek vagy tiszteletet szerezzenek. Nem a hírnév, a hatalom vagy a meggyőzés érdekében cselekszenek. Eltűnnek a cselekvés mögött, hagyva, hogy csak a Teremtő jelenjen meg.

Amikor isteni beavatkozás történik

Ilyen „beavatkozások” csak rendkívüli körülmények között történnek, amikor a fizikai világban korrekcióra van szükség, hogy elkerülhető legyen a felesleges szenvedés, vagy hogy az emberiség újra összhangba kerüljön céljának útjával. A kabbalista vagy próféta olyan edényré válik, amelyen keresztül a magasabb terv módosítja az események menetét.

Ez soha nem a látszat kedvéért történik, soha nem személyes haszonszerzés céljából, és soha nem Isten létezésének „bizonyítására”. Ez funkcionális szükségszerűség a teremtés tervében, egy spirituális korrekció, amelyet a Teremtő hajt végre hűséges közvetítője révén.

A szenvedés útja és a Tóra útja

Amíg egoista önérdekeltségünkbe merülünk, kénytelenek vagyunk a szenvedés útján fejlődni – csak akkor tanulunk, amikor a fájdalom és a válság előrevisz minket. A szenvedés az evolúció motorja az elválasztottság állapotában.

De amikor a magasabb törekvés szikrája felébred bennünk – a vágy, hogy megtaláljuk az élet valódi értelmét és célját –, elkezdünk átlépni a Tóra útjára, a tudatos spirituális fejlődés útjára.

Ezen az úton már nem kell, hogy a fájdalom kényszerítsen minket. Ehelyett a jóság, az egység és az igazság vonzereje húzza előre minket.

Még akkor is azonban, ha nagy egyensúlyhiány fenyegeti a közösséget, vagy katasztrófa fenyeget, akkor is bekövetkezhet egy „isteni korrekció” – egy kabbalista vagy próféta csatornáján keresztül történő kiigazítás, amely biztosítja, hogy az emberiség evolúciója szükségtelen pusztítás nélkül folytatódjon.

Az igazi erő: teljes önátadás

A próféta vagy kabbalista „ereje” az önmegsemmisítés ereje. Teljesen lemondott saját akaratáról, feladta minden egoizmusának nyomát, és teljes mértékben a Teremtő céljának szolgálatára szentelte magát.

Ezzel az önfeladással képes lesz olyan cselekedetekre, amelyek korlátozott érzékelésünk szempontjából lehetetlennek tűnnek. Ő maga nem tesz semmit – a Teremtő cselekszik rajta keresztül.

Ezért van az, hogy az ilyen emberek szavai, cselekedetei és jelenléte mérhetetlen hatással bírnak. Ebben a világban egy pillanatnyi bepillantást engednek a magasabb, töretlen szeretet és egység rendszerébe – az igazi valóságba, amelyben mindannyian felébredni vagyunk hivatottak.

A „csodák” helyett

Amit „csodáknak” nevezünk, valójában a Teremtő törvényeinek természetes működése, ahogyan az ego felett álló szemével látja.

Azok számára, akik még mindig a szétválasztottság illúziójában élnek, ezek a törvények láthatatlanok és érthetetlenek. De amikor akár csak egy ember is felülemelkedik önmagán, és a Teremtő erejének csatornájává válik, az egész világ megváltozik – mert rajta keresztül a valódi valóság kezd beszivárogni a mi torz valóságunkba.

És abban a pillanatban mi is felébredhetünk – nem „csodákat” látunk, hanem a tökéletes, szeretetteljes rendet, amely mindig is ott volt.