Az állati és a beszélő fokozatok

„….. Az igazság útján haladunk-e, azt úgy lehet megítélni, hogy amikor testi szükségleteinket kielégítjük, ügyelnünk kell arra, hogy ne tegyünk többet, mint amennyi a lelkünk szükségleteinek kielégítéséhez szükséges. Ha úgy gondoljuk, hogy többünk van, mint amennyi a lelkünk szükségleteinek kielégítéséhez szükséges, az olyan, mint egy ruha, amelyet az ember a testére ölt. Ekkor gondosan ügyel arra, hogy a ruha ne legyen túl hosszú vagy túl széles, hanem pontosan illeszkedjen a testéhez. Hasonlóképpen, amikor valaki testi szükségleteivel foglalkozik, gondosan ügyelnie kell arra, hogy ne legyen többje, mint amennyi a lelkének szükséges, vagyis a lelkének ruházására…”

(Baal HaSulam, Shamati 99.)

Az ember több, mint állati

Az élőlények szintje a természetben nem tökéletes és nem teljes. Törvényeit az ösztön, a megőrzés és a túlélés határozza meg. Kontrasztból az úgynevezett beszélő fokozat – az ember, Ádám, „aki hasonlít a Teremtőre” szintje – minőségileg más. Ezt a magasabb szintet nem a test biológiai formája határozza meg, hanem egy belső pont, egy szikra, amely hasonlít a Teremtőre.

Rabash így ír: „Az ember és az állat közötti különbség az, hogy az ember képes felülemelkedni természetén, míg az állat annak rabja.” Ez a választás lehetősége, ez az ösztön felülmúlásának képessége teszi minket emberré.

Az ember belső születése

Mindannyiunkban rejtőzik egy mag, egy pont, amelyből spirituális ember válhat. Ahogyan az embrió a méhben fejlődik, úgy fejlődik a belső ember is a spirituális méhben – mások szeme elől rejtve. Kívülről mindannyian élőlényeknek tűnünk: testünk eszik, alszik, dolgozik és védi magát. De belülről egy teljesen más folyamat zajlik – a lélek növekedése, egy újfajta érzékelés, a Teremtőhöz való hasonlóság.

Lehet, hogy valaki fizikailag nem vonzó, gyenge vagy korlátozott, de spirituálisan gyönyörű. „Ne a kancsóra nézz, hanem arra, ami benne van” (Rabash). Az igazi embert nem a teste, hanem a benne lakozó lélek határozza meg.

A test és a lélek öltöztetése

Még anyagi szinten is különbözik az ember az állatoktól. Az állatokkal ellentétben, akiknek természetes borításuk van, például szőr vagy toll, az ember már a legkorábbi létezésétől kezdve ösztönösen érezte a ruházkodás szükségességét. Ez a testi szükséglet egy mélyebb valóságra utal: az embernek ruházattal kell ellátnia a lelkét. Ahogyan a ruházat nélküli test sebezhető, úgy a lelki ruházat nélküli lélek – a helyes szándék, a korrekció nélkül – meztelen.

Ez a belső ruházat szimbolizálja, hogy mennyire használjuk az akaratunkat a fogadásra. Ha adakozási szándékkal öltöztetjük fel, akkor a lélek kifejezésének edényévé válik. Ha meztelenül hagyjuk, akkor szégyennek, romlásnak és szenvedésnek van kitéve.

A befogadási akarat és a fejlődés útja

A természet minden szintje – az élettelen, a növényi és az állati – rögzített ösztönök szerint működik. Életüket, táplálkozásukat, szaporodásukat és halálukat a természet által beléjük ágyazott törvények szerint élik. Az emberiség azonban olyan befogadási akaratot kapott, amelyet két ellentétes irányban lehet használni: vagy kizárólag önmagának (gonoszság), vagy az adakozás érdekében (igazságosság).

Rabash így fogalmaz: „Az embert nem az határozza meg, hogy mennyire okos vagy erős, hanem az, hogy befogadási vágyát mások iránti szeretetre irányítja-e.” Ez az erkölcsi megkülönböztetés – igazságosság vagy gonoszság – csak az emberi szinten létezik.

Nem nevezhetjük gonosznak egy kutyát vagy igazságosnak egy lovat. Az állatiak egyszerűen a természet diktátumait követik. Az emberi szint azonban szabadon választhat irányt. Lehetünk az élet pusztítói vagy őrzői, elszakadhatunk a Forrástól vagy összekapcsolódhatunk vele.

A természet rendszere és az emberi kivétel

A természetes rendszerben minden faj egyensúlyban van egymással: az egyik megeszi a másikat, az egyik védi a másikat, az egyik függ a másiktól. Még az emberek is osztoznak ezekben az alapvető állati funkciókban. De a beszélő fokozat új tengelyt vezet be: a Teremtővel való tudatos összehangolódás lehetőségét.

Ezért az emberi szint fejlődése későn következik be az evolúcióban és a történelemben, csak az állati, növényi és élőlényi szakaszok kibontakozása után. Az emberiség megjelenése nem teljes a születéskor – irányításra, oktatásra és korrekcióra van szükség.

Rabash azt mondja: „Az embernek a társadalmon keresztül kell felépítenie magát, mert egyedül az élőlényi szintjén marad.” Az ember bennünk fel kell ébredjen és táplálkozni kell másokkal való kapcsolaton keresztül, megtanulva, hogyan emelkedhetünk fel a szétválasztottság és az egoizmus fölé.

Az ember egyedülálló felelőssége

Az élőlény és az ember közötti legfőbb különbség a felelősség. Az állati nem felelősek tetteikért, őket az ösztönök irányítják. Az ember azonban felelős – a társadalom, a természet és a Teremtő felé. Ez a felelősség abból a pontból fakad, amelyet gyakran „a szív pontjának” neveznek. Ez az a szikra, amely kérdéseket tesz fel, keres és vágyik arra, hogy hasonlítson a Forrásához.

Ebből a pontból indul ki a gonoszság vagy az igazságosság útja. A gonoszság útját követni azt jelenti, hogy csak magunkért élünk, másokat kizsákmányolunk, és figyelmen kívül hagyjuk az élet gyökerét. Az igazságosság útját követni azt jelenti, hogy felülemelkedünk az önszereteten, kapcsolatba lépünk másokkal, és elégedettséget hozunk a Teremtőnek.

Következtetés: Emberré válás

Az állati fokozat nem teljes. A túlélés, az ösztön és a szükségszerűség korlátozza. Az emberi fokozat akkor kezdődik, amikor felelősséget vállalunk a fogadásra irányuló akaratunkért – függetlenül attól, hogy rombolókká vagy jótékonyakká, gonoszokká vagy igazakká válunk.

Ahogy Rabash emlékeztet minket: „Az ember feladata, hogy vágyait mások iránti szeretettel öltöztesse, és ebben a ruhában a lélek megnyilvánul.”

Az igazi emberré válás nem azt jelenti, hogy egyenesen járó testünk van, hanem azt, hogy megszületik bennünk a beszélő fokozat, hogy kifejlesztjük az adakozással öltöztetett lelket, és hogy hasonlítunk a Teremtőre. Ez az a sors, amely felemel minket az élőlényi szint fölé, és értelmet ad létezésünknek.