A szabad választás

„….. Az az angyal, akit a fogantatáskor kijelöltek, Laila névre hallgat. Egy cseppet vesz, azt a Teremtő elé helyezi, és így szól: „Világ ura, mi lesz ebből a cseppből, hős vagy gyenge, bölcs vagy bolond, gazdag vagy szegény?” De nem mondta, hogy „gonosz vagy igaz”.”

„Úgy kell értelmeznünk… hogy egy bolond nem lehet igaz… Ezért annak, aki bolondként születik, nincs választása. Ezért azt mondja: „Nem mondta, hogy gonosz vagy igaz”, hogy legyen választása.”

„Rabbi Yochanan azt mondta: „A Teremtő látta, hogy kevés az igaz ember; felállt, és minden generációba elhelyezte őket, ahogy azt mondták: „Mert a föld oszlopai az Úréi, és ő állította rájuk a világot.” RASHI így értelmezi: Elosztotta őket minden generációban, hogy infrastruktúrát és alapot képezzenek a világ fenntartásához.”

„… Ha valakinek nincs vágya vagy sóvárgása a spiritualitás iránt, de olyan emberek között van, akiknek van vágyuk és sóvárgásuk a spiritualitás iránt… ő is átveszi az ő erejüket, hogy győzedelmeskedjen, valamint vágyaikat és törekvéseiket. Az irántuk tanúsított kegyelem és fontosság szerint új erőket kap.”

„Így az embernek lehetősége van arra, hogy olyan helyre menjen, ahol igazak vannak. Elfogadhatja a tekintélyüket, és akkor megkapja mindazt az erőt, amely a saját tulajdonságai miatt hiányzik belőle. Ez az előnye annak, hogy „minden nemzedékbe elültette őket”, hogy minden nemzedéknek legyen valaki, akihez fordulhat, akit követhet, és akitől megkaphatja az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy igaz emberré váljon.”

„… Az, hogy „nem mondta, hogy gonosz vagy igaz”, azt jelenti, hogy van választási lehetősége: elmehet az igazakhoz, hogy útmutatást kérjen tőlük, és rajtuk keresztül erőt kapjon, amellyel később ő is igazá válhat. Ha minden igaz ugyanabban a generációban lenne, a bolondoknak és a gyengéknek nem lenne reményük arra, hogy közel kerüljenek a Teremtőhöz. De azáltal, hogy az igazakat minden generációban szétszórják, minden embernek van választási lehetősége…”

— Baal HaSulam, Shamati 99., „Nem azt mondta, hogy gonosz vagy igaz”

1. A szabad választás nem arról szól, hogy kik vagyunk születésünkkor

Egy lezárt borítékkal érkezünk erre a világra: erősek vagy gyengék, okosak vagy egyszerűek, gazdagok vagy szegények. Mindezt már jóval az első lélegzetvételünk előtt eldöntik számunkra. De egy dolog soha nem lesz lezárva — a szellemi állapotunk. A Teremtő szándékosan nem írta le. Ezt a választást kizárólag ránk bízta.

Ez a választás nem a külső körülményeken vagy a természetes tehetségen múlik. Azon múlik, hogy hogyan viszonyulunk a fölöttünk lévő világhoz, másokhoz és Őhozzá. Hűségesek maradunk-e az önző vágyhoz, hogy kapjunk – vagy felemeljük azt az adás és a szeretet szintjére? Ez a gonosz vagy igaz tengely az egyetlen szabadságpont, amely igazán emberré tesz minket.

2. A Teremtő orvossága – az igazak elültetése

De mi van azokkal, akik belső szikra nélkül születnek, bölcsesség iránti vágy nélkül, legyőző erő nélkül? Baal HaSulam elmagyarázza: pontosan ezért „ültette el a Teremtő az igazakat minden generációban”. Mint rejtett jelzőfények, minden korszakban ragyognak, hogy senki ne maradjon út nélkül.

Az igazak nem egyetlen korszakban adatnak nekünk, hanem az egész időtartamra elszórva, biztosítva, hogy bárki – még a leggyengébb, a legbolondabb, a legönzőbb is – találjon valakit, akibe kapaszkodhat. Ők a világ oszlopai, akik fenntartják az utat és továbbadják az életet. Rajta keresztül minden lélek reményt kap.

3. A környezet titka – az igazi szabad választás

Itt rejlik a szabad választás lényege: a megfelelő környezet kiválasztása.

Nem a genetikánk, nem a temperamentumunk, nem a vagyonunk – hanem az, hogy hol és kivel helyezkedünk el.

• Ha valaki gúnyolódók között ül, még akkor is, ha a Tórát tanulmányozza és a Miztva-kat végzi, a szíve magába szívja a gúnyolódásukat.
• De ha egy ember, még ha nincs is spirituális vágya, azokhoz ragaszkodik, akik a Teremtő után sóvárognak, akkor örökli a vágyukat, az erejüket, a lángjukat.

Ez a környezet csodája. Azáltal, hogy tiszteljük az igazi bölcseket, egyesülünk az igazi barátokkal, és magunkba szívjuk az igazi forrásokat, olyan erőket veszünk magunkba, amelyek soha nem voltak a mieink. A Teremtő ezt az egyetlen eszközt adta nekünk: lépjünk be az igazságosság légkörébe, és hagyjuk, hogy az átformáljon minket. Minden más előre meghatározott; csak ezt mi dönthetjük el.

4. Az emberi szint – a választásért született

A mozdulatlan, növényi és élőlényi szintek automatikusan fejlődnek. A fa nő, a madár repül, az oroszlán vadászik. De az emberi szint – a beszélő szint – valami másért született: hogy felülkerekedjen az ösztönökön. Bennünk hordozzuk a „szív pontját”, egy törékeny szikrát, amely irányt követel. Ez az önzésbe süllyedhet, gonoszsággá válhat, vagy felemelkedhet az adakozásba, igazságossággá válhat.

És a különbség nem a természetes képességekben, hanem a környezetben rejlik. Egy bolond bölcsek társaságában felülmúlhat egy zsenit, aki cinikusok között ül. Ez a spirituális fejlődés törvénye: azzá válunk, amit tisztelünk.

5. Az élet mint döntések láncolata – pontról pontra

Az élet nem egy átfogó döntés, hanem számtalan pillanat, amelyek mindegyike egy pont a vonalon. Minden pillanatban felmerül bennünk a kérdés: Jó vagy gonosz vagyok most?

Minden pont magában hordozza a teljes küzdelmet: csak magamért éljek, vagy adakozzak. A múlt és a jövő elhalványul – csak a jelen pillanat számít. Ezeket a pontokat egymás után összerakva rajzoljuk meg azt az egyenes vonalat, amely a Teremtővel való egyesüléshez vezet.

És itt is a környezet dönt. Ha egyedül járunk, elesünk. Ha olyan barátok és tanárok vesznek körül, akik elkötelezettek a kapcsolódás iránt, minden elesés a létra egyik fokává válik, minden bűn a javulás ugródeszkájává válik.

6. A gonosz hajlam ajándéka – a jót feltáró kontraszt

A Teremtő nem azért adta nekünk a gonosz hajlamot, hogy kínozzon minket, hanem hogy élesítse a látásunkat. Sötétség nélkül nincs fény. A mások iránti elutasítás nélkül nem lehet megérezni a szeretet édességét. Ez a „mi ellenünk való segítség” késztet minket arra, hogy kiáltsunk, ragaszkodjunk a csoporthoz, és a Teremtő segítségét kérjük.

Minél erősebb az elutasítás, annál nagyobb az esélye, hogy kapcsolatba alakítsuk. Minél nagyobb az ego, annál nagyobb a fény, amely ránk vár. Szabad választásunk, hogy ott maradjunk, ahol ez az átalakulás lehetséges – a megfelelő környezetben.

7. Hogyan éljük meg ezt a tanítást

1. Keressük az autentikus környezetet – kapcsolódjunk valódi bölcsekhez, hűséges barátokhoz és az igazság fényét hordozó írásokhoz.
2. Alkalmazzuk magunkat a csoporthoz – még akkor is, ha a szívünk ellenáll, maradjunk a Tízek között. Ott a gyengeségünket mások ereje viszi.
3. Minden bukást imádsággá alakítsunk – a bűnök nem a vég, hanem a felemelkedés alapanyaga. Korrigáljuk őket a kapcsolaton keresztül.
4. Tiszteld az igazakat – nem az ő érdekükben, hanem azért, mert ha értékeled őket, megnyílsz, hogy befogadhasd az erejüket.
5. Ne feledd, mi a fontos – nem a bölcsesség, nem a gazdagság, nem az okosság. Csak az irány: igaz vagy gonosz.

8. Következtetés – a Teremtő nyílt ítélete

A Teremtő minden részletét lezárta életünknek, kivéve egyet: szellemi eredményünket. Olyan világot adott nekünk, ahol az egyetlen igazi döntés az, hogy kiválasztjuk a környezetünket. Állni a gúnyolódók között, vagy ülni az igazak között. Elszigeteltséget magunkba szívni, vagy kapcsolatot lélegezni.

És gondoskodott arról, hogy az út soha ne legyen elzárva – az igazak mindig ott vannak, mindig közel, várva, hogy megtalálják őket. Ha ragaszkodunk hozzájuk, ha tiszteljük őket, ha hagyjuk, hogy vágyuk belénk szivárogjon, mi is felemelkedünk.

Ez a szabad választás szépsége és rettegése: semmi sem marad nekünk, de minden attól függ. Minden pillanat suttogja: Hol fogsz ülni? Kivel fogsz járni? Mit fogsz magadba szívni?

A válasz építi az örökkévalóságunkat.