Az emberi természet veleszületett egoista jellege
Amíg nem ismerjük meg mélyen eredeti, ösztönösen önző, egoista és kizsákmányoló természetünket – és nem érezzük zsigerileg annak pusztító és káros hatását –, addig nem fogunk vágyat érezni arra, hogy megváltoztassuk magunkat, és egy új, második természetet sajátítsunk el. E változás nélkül soha nem fogjuk igazán tudni, kik is vagyunk valójában.
Ahogy Baal HaSulam, a generációnk legnagyobb kabbalistája és az emberi természet, valamint a valóság objektív belső megfigyelésére specializálódott empirikus tudósa magyarázza, alapvetően olyanok vagyunk, mint az autonóm robotok. Beépített operációs szoftverünk arra késztet, hogy kizárólag saját érdekeink szerint éljünk, egy teljesen önérdekű, önigazoló és individualista szemléletmód által vezérelve. A valóságot egyetlen szándékkal pásztázzuk: hogy minél nagyobb, erősebb és „ízletesebb” örömöket szerezzünk magunknak, bármi áron, miközben távol tartjuk magunkat minden tényleges vagy várható fájdalomtól és szenvedéstől. Ez a „öröm-fájdalom” számítás elvakít minket mindattól, ami nem szolgálja közvetlen érdekeinket, így egy szűk, torzított és erősen szubjektív világképet kapunk.
Mindannyian egy zárt, egocentrikus érdeklődési szférában létezünk, és mindenkit és mindent, ami e szférán kívül esik, vetélytársnak vagy ellenségnek tekintünk. Ez a kapcsolat hiánya a természet harmonikus, kölcsönösen integrált és kiegészítő rendszerével azt eredményezi, hogy nem is tudjuk, mik a valódi természetes szükségleteink. Így mindent és bármit fogyasztunk, felhalmozunk és kizsákmányolunk, amit csak elérhetünk, a körülményeink és képességeink függvényében. Ez teszi létezésünket és viselkedésünket a természet integrált rendszerében rákos daganathoz hasonlóvá, magyarázva az emberi történelmet, az emberiség jelenlegi állapotát, valamint a személyes életünkben folytonos konfliktusokat és válsághelyzeteket.
Az önigazolás torzító lencséje
A valóság érzékelését tovább torzítja az a hajlamunk, hogy önérdekű és önigazoló elfogultságainkat másokra vetítjük. Kritizáljuk és ítélkezünk a körülöttünk lévő világ felett, hogy igazságosnak és felsőbbrendűnek tüntessük fel magunkat. Figyelemre méltó, hogy a másokban észlelt negatív tulajdonságok saját hibáink tükörképei. Ha nem rendelkeznénk ezekkel a tulajdonságokkal, nem is tudnánk felismerni őket másokban. Ez a jelenség erőteljes lehetőséget kínál az önismeretre: azáltal, hogy megfigyeljük és katalogizáljuk a másokban látott hibákat, azonosíthatjuk és kezelhetjük ugyanazokat a hibákat magunkban.
Ebben az értelemben az emberiség tükörként szolgál, amely visszaveri ránk saját veleszületett tulajdonságainkat. Ha elfogadjuk ezt a valóságot és eszközként használjuk az önkorrekcióra, elkezdhetjük átalakítani negatív vonásainkat. Ez a folyamat egy céltudatos módszert és egy különleges környezetet – egyfajta „laboratóriumot” – igényel, ahol az egyének kölcsönös támogatásra és kiegészítésre kötelezik el magukat.
Az átalakulás útja egy elkötelezett környezetben
Az átalakulás a leghatékonyabban egy zárt, kölcsönösen elkötelezett és kiegészítő emberi környezetben bontakozik ki. Ilyen környezetben az egyének arra szentelik magukat, hogy elfogadják a többieket olyannak, amilyenek, és olyan kapcsolatokat építsenek, amelyek az „úgy szeressük a másikat, ahogy ösztönösen szeretjük magunkat” elvén alapulnak. Ez azt jelenti, hogy ugyanazzal a gondoskodással és odaadással szolgáljuk és teljesítjük mások szükségleteit, ahogyan természetesen magunkat szolgálnánk.
Ez a munka nem mentes a kihívásoktól. Minél többet fektetünk ezekbe a kapcsolatokba, annál inkább ellenáll az ego, felébresztve bennünk a kritikát, ítélkezést és elutasítást azok iránt, akiket szeretni és szolgálni próbálunk. Ez a céltudatos ego-provokáció azonban kritikus lehetőséget nyújt. Azáltal, hogy felismerjük és kezeljük a bennünk felszínre kerülő negatív reakciókat és tulajdonságokat, elkezdhetjük korrigálni őket.
A korrekció folyamata során a természet életet teremtő és tápláló tulajdonságait hívjuk segítségül, hogy semlegesítsük és átalakítsuk negatív hajlamainkat. Ahogy egoista hajlamainkat kölcsönös szeretet és adományozás tulajdonságaival helyettesítjük, azok a hajlamok, amelyek korábban elutasítást és kizsákmányolást tápláltak, a kapcsolat és gondoskodás eszközeivé válnak.
Új nézőpont a természet tulajdonságain keresztül
Ahogy integráljuk a természet önzetlen és tápláló tulajdonságait, mélyreható változás következik be. A másokban korábban kritizált negatív vonások eltűnnek; ehelyett tökéletesnek és jóindulatúnak kezdjük látni őket. A természet harmonikus rendszerével való összehangolódás által a valóságot kiegyensúlyozottnak és összekapcsoltnak érzékeljük, ahol az életet a tiszta, feltétel nélküli szeretet és adományozás tartja fenn.
Ez az átalakulás túlmutat az érzékelésen. A természet tulajdonságainak átvételével és az egoista számításokon való túllépéssel meghaladjuk szűk, önközpontú létezésünket. Az életet önzetlen kapcsolódáson keresztül kezdjük megtapasztalni, érzékelve és betöltve minden és mindenki szükségleteit az egocentrikus szféránkon kívül. Ezzel felfedezzük egyedi, előre meghatározott szerepünket a valóság élő, szerető és kölcsönösen integrált rendszerében.
Igazi Célunk beteljesítése
Az önfelfedezés útja megköveteli, hogy felismerjük, elutasítsuk, és végül helyettesítsük veleszületett egoista természetünket a természet önzetlen, életet tápláló tulajdonságaival. E folyamat során megszelídítjük és kiegészítjük eredeti pusztító hajlamainkat, összehangolódva a valóság harmonikus áramlásával. Ezzel felfedezzük, kik is vagyunk valójában, és miért születtünk ebbe a világba.
Ezen az úton nemcsak önmagunkat alakítjuk át, hanem hozzájárulunk egy olyan valósághoz, ahol a szeretet, egyensúly és kölcsönös gondoskodás uralkodik. Ez igazi természetünk lényege – egy természet, amely túllép az egón, és beteljesíti primordiális célunkat a létezés nagy szövetében.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás