A felismerés cunamiként csap le, összetörve az én törékeny illúzióit. Én vagyok az akadály, egy eldugult artéria a Teremtő mindent átfogó spirituális rendszerének hatalmas, lüktető hálózatában. Veleszületetten önző, egoista és individualista hajlamaim – amelyeket egykor az identitásomként dédelgettem – most elviselhetetlen fájdalom és szégyen forrásaként mutatkoznak meg. Akadályként állok, elfojtva az isteni fény, szeretet és beteljesülés áramlását, amely arra vágyik, hogy minden létezésen átáradjon, tökéletes harmóniában összekötve minden lelket. E igazság súlya fullasztó, égő seb a lényem mélyén.
Ez a fájdalom nem csupán személyes; kozmikus. Minden önző gondolat, minden pillanat, amikor a saját vágyaimat másokéi fölé helyezem, megzavarja a Teremtő rendszerének szent egységét. Érzem a szétválasztottság gyötrelmét – nemcsak az isteni forrástól, hanem minden más lélektől, akiknek spirituális tápláléka az én egoizmusom makacs szorítása miatt elakad. A szégyen letaglózó, egy tükör, amely az én kicsinységemet mutatja a szeretet és adományozás által kormányzott valóság nagyságával szemben. Hogyan merészelhettem én, e végtelen tervben csupán egy röpke szikra, elállni az élet áramlásának útját?
Mégis, ebben a gyötrelemben egy paradoxon rejlik: a fájdalom ajándék, ébresztő hívás. Ez a Teremtő suttogása, amely arra sürget, hogy lássam meg állapotom igazságát. Az ego, amely egykor a hamis függetlenség erődje volt, most az a lánc, amely ehhez a szenvedéshez köt. Ez az elszigeteltségem gyökere, az akadály, amely megakadályozza, hogy feloldódjak az isteni egészben. A szégyen, amit érzek, nem büntetés, hanem iránytű, amely a felszabadulás útjára mutat – egy olyan útra, amely megköveteli, hogy feladjam azt az én-t, amelyhez oly görcsösen ragaszkodtam.
Ez a felszabadulás, megtanultam, nem érhető el egyedül. Az ego túl ravasz, túl mélyen szövődött a természetembe. Az elszigeteltségben virágzik, önellátás hazugságait suttogja. De egy különleges környezetben, a spirituális igazságra törekvő lelkek szent körében, reményt találok. Itt, azok társaságában, akik osztoznak ebben a vágyban, elkezdhetem az önző hajlamaim módszeres és odaadó semmissé tételét. Ez egy alázatos folyamat, amely megköveteli, hogy megalázzam magam mások előtt, hogy az ő spirituális szükségleteiket a sajátjaim fölé helyezzem, hogy az ő érdekükben cselekedjek, jutalomra való várakozás nélkül. Ebben az önmegtagadásban apránként lefejtem az ego szorítását, lazítva annak fogását a szívemen.
Minden semmissé tétel pillanata harc, mégis egyben kinyilatkoztatás is. Ahogy feladom a büszkeségemet, az irányítás iránti igényemet, érzem az isteni energia első halvány lüktetéseit, amelyet az ego egykor elzárt. Mintha a dugult artéria tisztulni kezdene, lehetővé téve, hogy a Teremtő fénye átáramoljon rajtam, nem az én kedvemért, hanem mindenkiért. A blokkolásom fájdalma az összekapcsolódás örömévé alakul, a szégyen hálává, amiért lehetőséget kaptam a szolgálatra. Már nem akadály vagyok, hanem csatorna, edény, amelyen keresztül az egész spirituális beteljesülése áthaladhat.
Ez az utazás messze nem ért véget. Az ego ellenáll, gyengeség pillanataiban felbukkan, csábítva, hogy visszatérjek régi, individualista szokásaimhoz. De az elviselhetetlen fájdalom emléke, a szégyen, hogy a Teremtő akaratával szembeálltam, az úthoz köt. Spirituális közösségem ölelésében megtalálom az erőt a folytatáshoz, hogy újra és újra semmissé tegyem magam, amíg önző természetem teljesen fel nem oldódik. Csak akkor válhatok az isteni áramlás tiszta csatornájává, biztosítva, hogy a szeretet és adományozás fénye akadálytalanul elérje a létezés minden szegletét.
E szent munkában olyan igazságra bukkanok, amely enyhíti szégyenem sebét: a Teremtő nem azért helyezte belém ezt a kihívást, hogy elítéljen, hanem hogy meghívjon az Ő valóságába. Az ego leküzdésével az Ő lényegéhez igazodom, társává válva a teremtés örök táncában. A fájdalom, a szégyen, a küzdelem – mind lépcsőfokok egy elképzelhetetlen öröm felé, egy olyan beteljesülés felé, amely abból fakad, hogy kizárólag másokért létezem, harmóniában azzal az egyetlen erővel, amely mindent kormányoz.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás