Önként feküdni a műtőasztalra: utazás a spirituális átalakulás felé

A Tóra mint a lélek szikéje

A Tóra nem csupán egy szöveg; élő módszer, isteni szike, amely átvágja lényünk rétegeit. Tisztító és kimerítő, csábító, mégis könyörtelen, ahogyan provokál, rendez és szétválasztja eredendően önző, egoista és individualista szándékainkat. Ez a szent folyamat lecsupaszít minket, lehántja az én illúzióit, mígnem a teljes önátadás szélére érkezünk. Ebben a pillanatban teljesen felismerjük és elfogadjuk, hogy ahhoz, hogy valóban Emberré váljunk – hogy megérintsük az egyetlen, mindent átfogó életerőt –, teljesen el kell szakadnunk eredeti egoista természetünktől és mindattól, amit magában foglal.

Ez nem csekély feladat. Bátorságot, hitet és rendíthetetlen vágyat követel az én meghaladására. Csak a tökéletes kölcsönös garancia – a köztünk lévő feltétel nélküli szeretet és támogatás köteléke – adhatja meg azt a bátorságot, hogy teljesen alávetjük magunkat a Teremtőnek. Ebben az önátadásban elengedjük önmagunk iránti minden aggodalmunkat, és csak egyetlen dologra vágyunk: hogy megkapjuk azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek lehetővé teszik, hogy önzetlen, feltétel nélküli szeretők és szolgálók legyünk, tükrözve a Teremtő határtalan szeretetét.

Az átalakulás utáni vágy

Képzeljük el, hogy elérkezünk egy pontra, ahol e világ sötétsége – céltalan szenvedése, fullasztó elszigeteltsége – elviselhetetlenné válik. Többé nem tűrhetjük az ego szorítását, amely elvakít minket mások szükségletei iránt, és önző vágyak láncolatához köt. E kétségbeesett pillanatban isteni műtétre vágyunk: elménk és szívünk teljes kicserélésére. Arra vágyunk, hogy a Teremtő lebontsa 100%-ban önző, egoista életmódunkat, és beültesse belénk a képességet, hogy úgy létezhessünk, ahogyan Ő: tiszta, önzetlen és feltétel nélküli szeretet és adományozás által mások felé.

Ez a vágy nem passzív; élet-halál kérdés, mindent felemésztő tűz, amely elfojt minden más célt, vágyat vagy törekvést. Ez hajt minket a műtőasztalra, ahol önként tesszük ki magunkat a Teremtő elé, bízva benne, hogy végrehajtja azt az átalakulást, amelyet egyedül nem tudunk elérni. Ez a hit végső cselekedete: átadni magunkat, nem tudva, mi fog kibontakozni, de tudva, hogy ez az egyetlen út az igazi élet felé.

A spirituális közösség ereje

Ez az utazás nem magányos. Spirituális életünk a spirituális csoport többi tagjától függ, attól a szent körtől, amely tükrözi a Teremtő egységét. Rajtuk keresztül erősítjük fel közös célunk fontosságát: hogy hasonlóvá váljunk a Teremtőhöz, hogy felismerjük és igazoljuk Őt, mint a valóság egyetlen jóindulatú erejét. Ők a tükreink, felfedik bennünk a rákhoz hasonló egót, feltárják annak pusztító hajlamait, hogy kétségbeesetten vágyjunk arra, hogy megszabaduljunk az irányításától.

Csak a csoporton keresztül növelhetjük érzékenységünket mások vágyai és nézőpontjai iránt. Az ő szükségleteikbe való feloldódással fokozatosan elveszítjük önmagunk iránti aggodalmunkat, önmagunk szolgálatát és önigazolását. Ahogy érezzük a többiek szüntelen szeretetét, támogatását és szolgálatát, erőt merítünk ahhoz, hogy elengedjük saját gondjainkat. A megfelelő környezet, amelyet a kölcsönös garancia köt össze, olyan, mint egy prés, amely kinyomja belőlünk az egót, ahogyan az olajbogyóból kinyomják a magot. E szent térben újjászületünk.

Az átalakulás két szakasza

Ez az átalakulás két mélyreható szakaszban bontakozik ki, amelyek mindegyike mérföldkő az isteni hasonlóság felé vezető utunkon.

A Papok Királysága

Az első szakasz a „Papok Királysága” állapotának elérése, a Teremtő iránti teljes odaadás állapota. Itt kizárólag az Ő kedvéért cselekszünk, ámulattal tekintve az Ő fenségére, elérve a Bina minőségét – a tiszta önzetlenség állapotát, ahol semmit sem kívánunk magunknak. Csak az ego zsarnokságától való szabadságra vágyunk, arra, hogy függetlenek legyünk annak manipulatív suttogásaitól. Ez a spirituális félelem állapota – nem rettegés, hanem tiszteletteljes áhítat, amely megóv minket az ego vonzásától, biztosítva, hogy ne ártsunk másoknak, és ne szakadjunk el a Teremtő fényétől.

A Szent Nemzet

A második, magasabb szakasz a „Szent Nemzet” állapota. Itt túllépünk az ego puszta függetlenségén, és elkezdjük használni a befogadás edényeit az adományozás érdekében. Mások vágyain és szükségletein keresztül létezünk, betöltve azokat a Teremtő határtalan beteljesülésével. E tökéletes partnerségben mi és a Teremtő egyként cselekszünk, tökéletességgel töltve meg az egész valóságot önzetlen, feltétel nélkül szerető szándékkal. Ez a Vele való teljes összetapadás, az isteni hasonlóság állapota, ahol az Ő szeretetének csatornáivá válunk.

Az úttörők szerepe

Ez az átalakulás néhány kiválasztottal kezdődik – a „Papok Királyságával”, akik olyan empirikus spirituális tudósok leszármazottai, akik saját korukban végrehajtott korrekcióikkal utat készítettek számunkra. Ezek az úttörők, akik érzékenyek és készek, az emberiség sorsát tartják kezükben. Ők az emberi piramis csúcsa, akiknek feladata, hogy a többieket – akik vakon élnek az ego zsarnoksága alatt – a szabadság felé vezessék.

Szerepük hatalmas. Azáltal, hogy szent feladatuknak szentelik magukat, segítenek az emberiségnek elmozdulni a jelenlegi halálspirálból – a látszólag elkerülhetetlen végzet pályájáról – a megváltás útja felé. A valóság minden vágyát és szükségletét – embereket, nemzeteket, sőt a mozdulatlan, növényi és állati természet rétegeit is – a Teremtő fényéhez kapcsolják, fokozatosan korrigálva őket egyre szélesebb körökben, a legkönnyebbtől a legsúlyosabbig.

A szándék ereje

E transzformáció középpontjában a szándék ereje áll. Az anyag – a létezés és a beteljesülés iránti nyers, ösztönös vágy – önmagában nem képes mozogni. Csak a szándékunk, az a cél, amellyel részt veszünk a valóság determinisztikus tervében, változtathatja meg, hogyan éljük meg azt. Az egyedüli megfigyelő tartja kezében az átalakulás kulcsát.

Meg kell tanulnunk szándékokon keresztül létezni, a vágyakat és cselekedeteket pusztán eszközként használva azok kifejezésére. Az önző szándékok altruistára való átváltásával cselekedeteinket és vágyainkat mások szolgálatára emeljük. Ahogy elmélyülünk szándékaink finomításában, a világi vágyak elhalványulnak, és még a fizikai szenvedés is a spirituális növekedés katalizátorává válik. Felemelkedünk az anyagi világ fölé, és az egyetlen jóindulatú erővel való hasonlóságon keresztül érzékeljük a tökéletes spirituális dimenziót.

Átlépés a spirituális birodalomba

A helyes szándékok által mélyreható átmeneten megyünk keresztül. Elkezdjük érzékelni a spirituális dimenziót, amelyet teljesen más törvények, vágyak és szándékok irányítanak. Ez egy olyan világ, amelyet nem szennyez be az a törött, szenvedéssel teli fizikai valóság, amelyet valaha ismertünk. A fizikai világ szükséges kontrasztként megmarad, háttérként, amely élesíti az igazi valóság érzékelését, amíg meg nem szilárdulunk a spirituális birodalomban. Ezen a ponton a hamis fizikai valóság irrelevánssá válik.

Mégis, a fizikai világ szenvedése továbbra is táplálja törekvésünket. Arra ösztönöz, hogy gyorsítsuk fejlődésünket, nemcsak önmagunk, hanem az egész emberiség érdekében, hogy mindenki érzékelhesse, igazolhassa és méltányolja a Teremtőt, mint a valóság egyetlen jóindulatú erejét. Ezen egységes erőfeszítés során kinyilvánítjuk az Ő jóságát, felismerve, hogy Ő jóindulatú mind a „papi kisebbség” iránt, akik az utat mutatják, mind a nyers, nehéz vágyak iránt, amelyek – a korrigált szándékokon keresztül – most az Ő fényében fürdenek.

Szent Nemzetté válni

Ez utunk beteljesedése: „Szent Nemzetté” válni, egy olyan valósággá, amely tudatos, kölcsönös szeretetben és összetapadásban él a Teremtővel. Itt minden vágy – amely korábban „rossz” volt önző szándékai miatt – az isteni beteljesülés edényévé alakul. A „Papok Királysága” biztosítja az altruista szándékot, lehetővé téve mindenki számára, hogy élvezze a Teremtő határtalan ellátását.

Önként feküdni a műtőasztalra nem veszteség, hanem felszabadulás. Ez az a pillanat, amikor átadjuk egónkat, hogy megkapjuk a Teremtő szívét, önzetlen szeretőkké és minden valóság szolgálóivá válva. E szent műtét által ébredünk fel valódi célunkra: hogy eggyé váljunk a Teremtővel, betöltve a világot az Ő tökéletes szeretetével.