A szellemi felemelkedés tánca

A lélek csendes mélységeiben arra hívnak minket, hogy egyszerre két síkon létezünk – egy finom tánc az evilági és az isteni között, ahol a szív a Teremtővel való egységre vágyik, egy tiszta, önzetlen és feltétel nélküli szeretet erejére. Ez az utazás, amely a szellemi létrán van feljegyezve, a folyamatos emelkedés útja, minden lépés közelebb visz minket az isteni lényeghez, miközben próbára teszi szándékaink tisztaságát.

Amikor először megpillantjuk ezt a szent kapcsolatot, miután összehangoltuk magunkat a Teremtő határtalan jóságával, mély tisztaság áraszt el bennünket. Élénken érezzük, biztosan tudjuk, hogy a valóságot egyetlen erő irányítja – egy erő, amely teljesen jó, teljesen igazságos. Ebben a pillanatban ösztönösen ragaszkodni szeretnénk ehhez a magasabb állapothoz, fürdőzni a szentségében, közelebb az istenihez, mint valaha. A lélek énekel, beteljesül, és megkísért minket, hogy elidőzzünk, hogy saját örömünkre élvezzük ezt az újonnan talált boldogságot.

Ám itt rejlik a finom csapda. Abban a pillanatban, amikor önmagunk örömére hódolunk ennek az állapotnak, eltérünk a Teremtő önzetlen természetétől. Szándékunk, amely egykor tiszta volt, önérdekkel szennyeződik, és a szent kapcsolat meglazul. A veszteség gyötrelmes – egy szellemi halál, mintha maga a létezés forrása csúszna ki ujjaink közül. A szív fáj a kapcsolat megszakadásának súlyától, egy büntetés, amely kegyetlennek tűnik, pedig csupán saját eltévelyedésünk következménye.

Mégis, amint elérjük ezt az isteni egyenlőséget, a szellemi rendszer feltárja a létra következő fokát. Az állapot, amelyet annyira becsültünk, olyan élénk és igaz, hirtelen elhalványul egy magasabb, igazabb egység szintjéhez képest a Teremtővel. Mint egy kifakult fénykép vagy egy elhervadt virág, a jelenlegi állapot elveszíti ragyogását, és új vágy ébred bennünk. Ez a következő fokozat iránti vágy keserédes kétségbeesést szít – egy szerelmi betegséget, amely előre hajt minket, miközben alázatra int. Azok számára, akik túlságosan ragaszkodtak a jelenhez, a veszteség fájdalma felerősödik, éles emlékeztetőül minden állapot mulandóságára, amely nem a teljes egység.

A megfelelő környezetben, egy gyakorlati módszer által vezetve, nem maradhatunk mozdulatlanok. A következő állapot hívása nyugtalan tüzet lobbant, amely arra ösztönöz, hogy emelkedjünk jelenlegi gondolataink, érzéseink és vágyaink fölé. Átadjuk magunkat a Teremtőnek és szellemi közösségünk kollektív lelkének, úgy döntve, hogy az ismeretlen felé haladunk, bízva a magasabb állapot ígéretében. Ebben az átadásban új ima formálódik – egy szívből jövő kérés a Teremtőhöz, hogy húzzon közelebb, adjon erőt, hogy egyensúlyba hozzuk növekvő egónkat és a jelenlegi kényelemben való pihenés kísértését. Isteni segítséggel megtaláljuk a bátorságot, hogy önzetlenül szeressünk és szolgáljunk, még akkor is, ha ösztöneink befelé húznak.

Ez az utazás azt követeli, hogy egy köztes térben éljünk, az ég és a föld között lebegve, soha nem pihenve teljesen egyetlen állapotban, hanem mindig magasabbra törekedve. A Teremtő minden egyes kinyilatkoztatása, amely nagyobb hasonlóságból születik az Ő lényegéhez, már a következő fokozat felé lépve kell, hogy találjon minket. Ehhez el kell rejtőznünk mások vágyaiban és nézőpontjaiban, csak az ő növekedésükre és sikerükre figyelve. Minden isteni ajándékot, amit kapunk, továbbadva másoknak, kötetlenek maradunk, szabadon haladhatunk a Teremtő felé.

Ebben az önzetlen odaadásban – mások szeretetében és fenntartás nélküli szolgálatában – megtaláljuk az utat a Teremtővel való teljes egyenlőséghez. Minden előrelépés egy lépés önmagunkon kívül, az ösztönös önérdek elutasítása. Ezen keresztül természetfeletti erőt kapunk, isteni képességet arra, hogy meghaladjuk természetünket és megtestesítsük a Teremtő határtalan szeretetét. Csak így tudjuk teljesen igazolni a Teremtőt, mint a valóság egyetlen, jóságos erejét, szívünk és tetteink tökéletes harmóniában az Ő akaratával.

Ez a szellemi felemelkedés tánca – egy könyörtelen, gyönyörű hajsza az isteni után, ahol minden kapcsolódási pillanat táplálja elhatározásunkat, hogy magasabbra emelkedjünk, mélyebben szeressünk, és mindent, amik vagyunk, az örökké tartó utazásnak adjuk, hogy eggyé váljunk a Teremtővel.