A háború megnyerése

7. Baal HaSulam, Shamati 19. cikk, „Mit jelent a műben az, hogy ’a Teremtő gyűlöli a testeket’?”

„Hinnünk kell abban, hogy a munkában a fogadás akaratának akadályai felülről érkeznek hozzánk. Az ember megkapja az erőt, hogy felfedezze a fogadás akaratát felülről, mert pontosan akkor van hely a munkára, amikor a fogadás akarata felébred.

Ekkor az ember szoros kapcsolatban áll a Teremtővel, aki segít neki a fogadás akaratát átalakítani adás akaratává. Hinni kell abban, hogy ebből fakad a Teremtő iránti elégedettség, abból, hogy imádkozik hozzá, hogy vonzza közel magához Dvekut [összetartozás] módjára, amit „forma egyenértékűségének” neveznek, és ami a fogadás akaratának megszüntetésének tekinthető, így az adás érdekében történik. A Teremtő erről azt mondja: „Fiaim legyőztek engem.” Vagyis én adtam nektek a fogadás akaratát, és ti azt kéritek tőlem, hogy adjak nektek adakozás vágyát helyette.”

10. RABASH, 380. cikk, „Aki megszenteli a hetediket – 2”

„Bölcseink azt mondták: „Az ember hajlama minden nap legyőzi őt. Ha a Teremtő nem segítene neki, nem tudná legyőzni.” Meg kell értenünk, miért nem adta nekünk a Teremtő a gonosz hajlam legyőzéséhez szükséges erőt. De ha ez nem az ember kezében van, miért nem tesz meg mindent a Teremtő?

Más szavakkal, miért kell az embernek harcolnia a gonosz hajlammal, miközben a Teremtő csak segít neki, de ha az ember nem kezdi meg a harcot, a Teremtő nem segít neki? Miért van szükség a Teremtőnek arra, hogy az ember háborút indítson, és csak azután segít neki, ahogy bölcseink mondták: „Az embernek mindig a jó hajlammal kell legyőznie a gonosz hajlamot”, és RASHI így értelmezte: „háborút kell indítania ellene” (Berachot 5a)? Ez azt jelenti, hogy először az embernek kell megkezdenie a háborút, és csak azután segít neki a Teremtő.”

A háború, amelyet az emberiség nem ért

Ha megnézzük a mai világot, látjuk, hogy a konfliktusok és a háborúk száma egyre növekszik.

A második világháború vége után mindössze nyolcvan évvel az emberiség ismét egy globális konfrontáció árnyékát érezte. A nemzetek felfegyverkeznek, a szövetségek átrendeződnek, és a gyanakvás növekszik.

Sokan már úgy érzik, hogy a világ csendesen belépett egy újabb globális konfliktusba – amely még nem került teljes mértékben kihirdetésre, de kontinensekre kiterjedő töredékekben bontakozik ki.

Úgy tűnik, hogy az emberiség nem talált más módot a nézeteltérések megoldására, csak az erőszakot.

Az erősebb megpróbálja ráerőltetni akaratát a gyengébbre.

A hangosabb megpróbálja elhallgattatni a másikat.

A kormányokat, a politikai pártokat, a vezetőket és az ideológiákat hibáztatjuk.

Mindezek a magyarázatok mögött azonban egy mélyebb igazság rejlik:

A háború iránti hajlam minden emberben ott rejlik.

A háború nem csupán geopolitikai jelenség.

Az emberi belső állapot külső megnyilvánulása.

Természetünk teljesen önző.

Úgy születünk, hogy mindent a „mi hasznomra válik” szűk látószögén keresztül mérlegelünk.

Sikerem gyakran mások rovására jön létre.

Az én nyereségem mások veszteségét jelentheti.

Ez az operációs rendszer – egoista természetünk – folyamatosan arra késztet minket, hogy igazoljuk magunkat, megvédjük magunkat és versenyezzünk másokkal.

És mégis, ez nem a mi hibánk.

Nem vagyunk bűnösök, akik tudatosan választották ezt a természetet.

A Kabbala bölcsessége szerint az ego – a gonosz hajlam – szándékosan lett teremtve.

Maga a Teremtő telepítette ezt az erőt belénk.

Ő teremtette a köztünk lévő elválasztást.

Ő helyezte a csatatért az emberi szívbe.

És pontosan azért, mert Ő teremtette a háborút, csak Ő hozhat békét.

A szeretet nem törli el a bűnt – csak eltakarja

A kabbalisták, akik évezredek óta empirikus tudósok pontosságával tanulmányozzák az emberi természetet, egy mélyreható elvet tártak fel:

„A szeretet eltakarja minden vétket.”

Ez nem azt jelenti, hogy a gyűlölet eltűnik.

Nem azt jelenti, hogy a különbségek megszűnnek.

Az igazi béke nem az ellentmondások elnyomásával jön el.

A béke nem egyformaság.

A béke nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodik.

Az igazi béke csak a bűnök feltárása után jelenik meg.

Csak akkor, amikor a gyűlölet, az elválasztottság és az ellentétek közöttünk teljes mértékben felszínre kerülnek, jöhet létre valami magasabb rendű.

Akkor tudunk meríteni egy olyan erőből, amely nem létezik a hétköznapi természetünkben – az isteni szeretet erejéből.

Ez a szeretet nem szünteti meg a különbségeket.

Elfedjük őket, mint egy élő híd egy mély szakadék felett.

Ez az eltakarás révén az ellentétes elemek egy nagyobb egész kiegészítő részei lesznek.

Ahogyan az emberi test ellentétes rendszerekből áll – izgalom és gátlás, tágulás és összehúzódás, fogyasztás és felszabadulás –, úgy az élet is az ellentétek egyensúlyából fakad.

Ugyanez vonatkozik az emberiségre is.

Ami töröttnek, ellenségesnek és összeférhetetlennek tűnik, egyetlen élő organizmussá válhat, ha egy magasabb erő egyesíti a részeket.

A Teremtő rejtett tanítása

Az egész történelem egy nagy oktatási folyamatnak tekinthető.

Az emberiség kozmikus leckét kap.

A Teremtő megtanít minket arra, hogyan működik maga a teremtés.

Az élet nem az egyformaságból fakad.

Az ellentétek integrációjából fakad.

Az emberiség törött darabjai nem hibák.

Egy nagyobb rendszer töredékei, amelyeknek meg kell tanulniuk újra összekapcsolódni.

Adam HaRishon lelkének megtörése milliárdnyi elválasztott vágyat hozott létre.

Most az emberiség feladata, hogy tudatosan újra összekapcsolja őket.

És itt kezdődik a mi szerepünk.

Mi nem passzív megfigyelői vagyunk a történelemnek.

Mi partnerek vagyunk a teremtés munkájában.

A mi szerepünk az, hogy:

• felismerjük a magunkban lévő elválasztottságot
• elismerjük, hogy az ego a megosztottság gyökere
• őszinte igényt fejlesszünk a javításra
• és megkérjük a Teremtőt, hogy alakítsa át a gyűlöletet kapcsolattá

Mi feltárjuk a törést.

Ő végzi el a javítást.

Így válunk a Teremtő kormányzási munkájának résztvevőivé.

Az igazi csatatér

A háború megnyerése nem a fizikai csatatéren történik.

Az igazi csatatér spirituális.

A fizikai háborúk, amelyeket a világban látunk, csak a belső konfliktus külső kivetülései.

Az emberiség önmagával harcol.

Ha a háború nem oldódik meg spirituálisan, a fizikai konfliktusok soha nem érnek véget.

Lehet, hogy ideiglenesen alábbhagynak, de előbb-utóbb újra fellángolnak.

Az egyetlen tartós győzelem akkor érhető el, ha átalakítjuk azokat a belső erőket, amelyek elválasztást okoznak.

Ehhez egy újfajta munkára van szükség.

Ahelyett, hogy félelemmel, haraggal vagy vádaskodással reagálnánk a világ eseményeire, azokat imádsággá kell alakítanunk.

Alulról felfelé irányuló válasszá.

Minden konfliktus, amelynek tanúi vagyunk, mélyebb kérést kell ébresztenie bennünk:

Javítsd ki a köztünk lévő elválasztás gyökerét.

Ez a belső munka összeköti az emberiséget a javítás áramlásával.

Ezáltal még a negatív erők is átalakulhatnak.

Az erők, amelyek egykor a gyűlöletet táplálták, összekötő erőkké válhatnak.

A hadsereg jelentése

Héberül a hadsereg szó Tzava.

Gyökere két szóból származik: Tse és Ba — kimenni és visszajönni.

Ez leírja egy ember spirituális mozgását.

Kijövünk a fogadás akaratából, és megpróbálunk kapcsolatot teremteni.

Aztán újra visszaesünk az egoizmusba.

Ismét felemelkedünk.

Ismét visszaesünk.

Kapcsolat.

Elválasztás.

Kapcsolat.

Elválasztás.

Ez a folyamatos mozgás a valódi spirituális kampány.

Minden felemelkedés a szétválasztás egy új darabját tárja fel.

Minden visszaesés a kollektív lélek egy újabb törött darabját tárja fel.

Ezeken a ciklusokon keresztül fokozatosan kijavítjuk az ősi törés során keletkezett összes darabot.

Ez a spirituális harc valódi jelentése.

Nem a pusztítás.

A javítás.

A középső vonal győzelme

A világi konfliktusokban mindkét fél úgy véli, hogy igaza van.

Mindkét fél logikus érveket, történelmi állításokat és erkölcsi indokokat hozhat fel.

De a Kabbala bölcsessége valami mélyebbet tár fel:

A spirituális munkában egyik félnek sincs igaza.

Mindkét fél ugyanazon egoista természet megnyilvánulása.

Ha az egyik oldalt választjuk, és megpróbáljuk elpusztítani a másikat, a konfliktus csak mélyül.

Az igazi megoldás mindkét oldal felett található.

A középső vonalban.

A középső vonal egyik táborhoz sem tartozik.

A Teremtőhöz tartozik.

Ezért mondják a bölcsek:

„A Teremtő a háború embere.”

Ő rendezi az ellentmondásokat.

Ő ébreszti fel a konfliktusokat.

És csak Ő képes egyesíteni az ellentéteket.

Amikor felemelkedünk a viták fölé, és mindkét erő forrásához fordulunk, új lehetőség jelenik meg.

A béke nem kényszeríthető.

Egy magasabb szintű egységből származik.

Ahogy az ima mondja:

„Aki békét teremt az Ő mennyeiben, békét teremtsen rajtunk is.”

Hogyan nyerhető meg a háború

A győzelem nem abból származik, hogy legyőzzük másokat.

A győzelem abból származik, hogy legyőzzük a saját egónkat.

Amikor egy ember nem követi azt az ösztönt, amely azt súgja neki:

„Ez az oldal a helyes, a másik pedig elpusztítandó.”

Ehelyett felfelé fordul, és azt mondja:

„Mindezek az erők egy forrásból származnak.”

Ebben a pillanatban egy új felfogás kezd kialakulni.

Az ellentétek már nem ellenségként jelennek meg.

Olyan darabokként jelennek meg, amelyek arra várnak, hogy összekapcsolódjanak.

És amikor elég sok ember kezd el így dolgozni, egy új kapcsolati mező alakul ki az emberiség között.

Egy mező, ahol az ellentétes erők egymást megsemmisítés nélkül tudnak egymás mellett létezni.

Ez az igazi győzelem.

Nem az uralom.

Nem alávetés.

Hanem egység az ellentét felett.

Partnerek leszünk a teremtésben

A Teremtő megteremtette az egót.

Ő rendezte el a konfliktusokat.

Ő tárta fel a köztünk lévő szakadékokat.

De Ő vár valamit tőlünk.

Várja a kérést.

A felismerést.

Az alulról jövő ébredést.

Amikor meglátjuk a szétválasztottságot, és megkérjük Őt, hogy egyesítse, valami rendkívüli történik.

Partnerek leszünk a munkájában.

Mi azonosítjuk a törött helyeket.

Ő végzi el a gyógyítást.

És ebben az együttműködésben az emberi kérés és a Teremtő cselekedete között új valóság születik.

Egy valóság, ahol az emberiség törött darabjai fokozatosan egyetlen élő organizmussá válnak.

Egy világ, ahol a szeretet nem törli el a különbségeket, hanem elfedi őket.

Egy világ, ahol az ellentmondások már nem háborút, hanem harmóniát eredményeznek.

És amikor ez megtörténik, végre meg fogjuk érteni, mit jelent igazán megnyerni a háborút.