„Az azonnali jutalom abban áll, hogy az ember értékelje azt a tényt, hogy betartja a Teremtő által előírt Mitzva-kat [parancsolatokat] és a Teremtő által adott Tórát [törvényt]. A teljes jutalom abban rejlik, hogy engedelmeskedik a Teremtőnek, és jutalmul beszélgethet vele. Egy másik jutalom, mint például a saját magának való megszerzés, amit „öncélú haszonnak” neveznek, nem tekinthető a Teremtő kedvéért végzett munkának.
A szellemiség és a testi test közötti kapcsolatot „ág és gyökérnek” nevezik. Ezt lehetetlen elérni, mielőtt az ember meg nem kapná a Tóra Lishma [az Ő kedvéért] jutalmát. Ezt megelőzően minden hazugság, mivel mielőtt el nem érjük a gyökereket, lehetetlen azokat az ágakkal összekapcsolni.
Ehelyett el kell hinnünk, hogy minden, ami ebben a világban van, Tőle származik, Ő tart fenn mindent, és Nélküle nincs olyan erő, amely fenntartaná ezt a testi világot. Ő még a Klipotot [héjakat/héjakat] is fenntartja, ahogy meg van írva: „És királysága uralkodik mindenen”, „És Te mindet fenntartod”, még a Klipotot is.”
Rabash Válogatott jegyzetek 661. Ág és gyökér
A világok közötti rejtett szál
Első pillantásra világunk széttöredezettnek, véletlenszerűnek és számtalan független erő által vezéreltnek tűnik. Az eseményeket, az embereket, a történelmet, sőt saját életünket is különálló szálaknak látjuk, amelyek mindegyike a saját útján bontakozik ki.
De az itt feltárt bölcsesség valami teljesen másról beszél.
Csak egy erő létezik.
Egy gyökér.
Egyetlen forrás, amelyből minden kiindul.
Amit „ezen a világon” érzékelünk – gondolataink, cselekedeteink, testünk és a történelem – csupán ágak. Ezek kifejeződései, árnyékai, következményei azoknak a mélyebb spirituális gyökereknek, amelyeket még nem érzünk.
És ez az emberi élet nagy zavara:
Ágak között élünk, de nem érezzük a gyökereiket.
Így mindent helytelenül értelmezünk.
A megvalósítás előtt – Az illúziók világa
Mielőtt az ember eléri a szellemiséget – mielőtt eléri a Lishma-t, az igazi összhangot a Teremtővel –, nem tudja igazán összekapcsolni az okot és a hatást.
Látja a cselekedeteket, de nem látja azok eredetét.
Látja az eredményeket, de nem látja azok célját.
Látja a parancsokat, de nem érzi a Parancsolót.
Így, ahogy Rabash írja, minden hazugság.
Nem azért, mert maga a valóság hamis – hanem azért, mert az arról alkotott felfogásunk fordított.
Azt gondoljuk, hogy a jutalom valami, amit kapunk.
Azt gondoljuk, hogy a fejlődés valami külső dolog.
Azt gondoljuk, hogy a spiritualitás valami, amit megszerzünk.
De az igazság éppen az ellenkezője:
A jutalom nem az, amit kapunk.
A jutalom maga a kapcsolat.
A jutalom az a képesség, hogy kapcsolatba lépjünk a Teremtővel.
Hogy engedelmeskedjünk – nem félelemből, nem nyereségért –, hanem ragaszkodásból.
Ez máris a teljes beteljesülés.
Miért történt a történelem először a fizikai valóságban
Egy mélyreható kérdés merül fel:
Miért történtek az összes nagy spirituális esemény – Egyiptom, a kivonulás, a templomok – először a testi valóságban?
Miért hajtotta végre az emberiség ezeket a hatalmas folyamatokat fizikailag, miközben spirituálisan szinte változatlan maradt?
A válasz egyszerre egyszerű és mélyen nyugtalanító:
Mert az emberiség még nem volt kész arra, hogy belsőleg megélje őket.
A testek cselekedtek.
A történelem kibontakozott.
Az események megtörténtek.
De a lélek még nem érte el őket.
Ezek az események olyanok voltak, mint egy színpadon előadott forgatókönyv – a spirituális gyökereknek megfelelő külső cselekvések, de valódi belső megvalósulás nélkül.
Még a legnagyobb kinyilatkoztatások is csak halvány benyomások voltak – mintha valami valóság távoli visszhangja lenne.
Egy kis megvilágosodás.
A Nefesh nevű szint.
A közelség érzése – de nem a valódi elérés.
Az emberi fejlődés két szakasza
Az egész valóság, és az abban élő minden ember, két alapvető szakaszon keresztül bontakozik ki:
1. szakasz: Felkészülés (a spirituális belépés előtt)
A születéstől a szív pontjának felébredéséig az ember a természet részeként él.
Vágyakozik: Ezek szükséges szakaszok – de még nem spirituálisak.
- Öröm
- Tisztelet
- Irányítás
- Tudás
Csak amikor valami felébred benne – egy csendes, kitartó vágy valami iránt, ami túlmutat ezen a világon –, akkor kezdődik el az igazi utazás.
Attól a pillanattól kezdve az ember belép a felkészülés idejébe.
Ez a szakasz éveket… vagy egész életeket is igénybe vehet.
Ez egyetlen dologtól függ: a megfelelő környezetben végzett erőfeszítéstől.
Mint a vízcseppek, amelyek lassan, kitartóan töltik meg az edényt – egészen addig, amíg egy napon túlcsordul.
Ezt mazalnak hívják – a belső készenlét cseppenkénti felhalmozódása.
Ebben a szakaszban valami figyelemre méltó történik:
Először a dolgok a testiségben valósulnak meg.
Csak utána értjük meg őket belsőleg.
Az ember él, küzd, keres – anélkül, hogy még megértené a mélyebb jelentést.
2. szakasz: Lelki munka (a korlát átlépése után)
Ezután jön a fordulópont – a Machsom átlépése.
Itt minden megfordul.
Most: már nem a külső világ vezet.
- Először jön a belső lelki elérés
- Majd annak kifejeződése a testiségben
Most a belső világ határozza meg mindent.
Az ember elkezd belülről építeni a valóságot.
A valóság jelentésének átírása
Ez a váltás mindent megváltoztat.
Az egyiptomi kivonulás már nem csupán történelmi esemény.
Személyes, belső felszabadulássá válik az egoizmustól.
Izrael földje már nem csupán földrajzi hely.
A Teremtő felé irányuló vágyállapotgá válik.
A Templom már nem csupán egy épület.
Korrigált belső edénnyé válik, ahol a Teremtő kinyilatkozik.
És a Harmadik Templom?
Ez nem valami, ami egyszerűen megjelenik a külső világban.
Ez valami, amit először magunkban kell felépítenünk.
Csak utána jelenhet meg kívül.
A mi generációnk — A fordulópont
Minden korábbi generáció befejezte az előkészületeket — a testiségben.
Ők élték át a történeteket.
Ők hajtották végre a szakaszait.
De most valami példátlanra van szükség.
Most ugyanazt az utat kell bejárnunk — belsőleg.
Meg kell tennünk: És ezúttal – nem csupán cselekvésben.
- Kijönni Egyiptomból magunkban
- Átkelni a szellemiségbe vezető határon
- Felmászni a 125 fokos teljes létrán
- Elérni a teljes korrekciót
De valódi megvalósításban.
Ami a testi világban marad
Meglepő módon külsőleg már nagyon kevés maradt.
A nagy történelmi folyamatok már lezajlottak.
Csak ez marad:
Hogyan kísérjük végig a végső korrekciót.
Szenvedésen keresztül fog-e jönni?
Vagy tudatos, önkéntes részvételen keresztül?
Ez az egyetlen valódi választás, ami maradt.
Az egyén szerepe
Minden egyetlen pillanattal kezdődik:
Amikor az ember megérzi a szív pontját.
Attól a pillanattól kezdve már nem csupán e világ teremtménye.
„Ádámmá” válik – olyanná, aki hasonló a Felsőbbhöz.
És innen az út egyértelmű: És ami a legfontosabb:
- Keressük a megfelelő környezetet
- Növeljük a megújító fény hatását
- Értékeljük a kapcsolatot a jutalomnál is jobban
- Tanuljunk meg önös haszon nélkül cselekedni
Váltsuk át a fókuszt az ágról a gyökérre.
Két világ között élni
Mi vagyunk az első generáció, amely teljes mértékben ezen a küszöbön áll.
Mögöttünk:
Egy olyan történelem, amelyet cselekedetekben éltünk meg, eredmények nélkül.
Előttünk:
A belső megvalósulás útja, amely arra vár, hogy végigjárjuk.
Még mindig ebben a testi világban élünk – de annak jelentése változik.
Már nem az a hely, ahol a spiritualitást gyakorolják.
Most az a hely, ahol a spiritualitás kifejeződik.
Az igazi munka befelé költözött.
A végső felismerés
Minden, amit látunk – a valóság minden apró részlete – egy ág.
Mögötte áll egy gyökér.
És minden gyökér mögött – egy erő.
Spirituálisan élni nem azt jelenti, hogy elmenekülünk ebből a világból.
Hanem azt, hogy átlátunk rajta.
Hogy érezzük a gyökért minden ág mögött.
Hogy minden pillanatot visszavezetünk a forrásához.
Hogy az illúziótól a kapcsolódás felé haladunk.
És végül –
Hogy rájöjjünk, a legnagyobb jutalom soha nem az volt, amit kaptunk…
Hanem az, hogy megkaptuk a lehetőséget
hogy kapcsolatban legyünk Azzal, aki ad.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás