Semleges állapotban

„A Hafetz Hesed, a tiszta Bina nem egy szerzetes kolostori életét jelenti. Itt az a fontos, kinek és miért vagyok a Hafetz Hesed állapotában, ami azt jelenti, hogy Hassadimot akarok, kizárólag adást. Az ember örömöt érez, mivel beteljesülése a Teremtőtől származik.

Úgy tűnik, hogy valami hiányzik a Hafetz Hesed állapotból, mivel nem kapsz semmit, akkor mit adhatsz? Semmit! Azonban adsz a ragaszkodás érzését. Azt mondod, hogy minden lehetséges módon ragaszkodni akarsz a Teremtőhöz.

Ő nem egy remete, aki az erdőben él, ahol semmi sem aggasztja, mert vágyai nem fejlettek, és elégedett azzal, hogy nagyon egyszerű életet él, mint egy állat. Vannak koldusok, akik az utcán élnek, és ők sem akarnak másfajta életet.

Ha felajánlanád egy ilyen koldusnak, hogy gazdag, sikeres üzletemberré teszed, elutasítaná. Megkérdezné: „Mire kell nekem ez?” Te azt válaszolnád: „Sok pénzt fogsz keresni, és akkor pihenhetsz, és nem kell semmit sem csinálnod!” Ő pedig így felelne: „De most is pihenek, és nem csinálok semmit.” Nem érti a különbséget a Hafetz Hesed között, akinek nincs semmije, és az utcán él, és valaki között, aki csak adakozni akar, miután már mindent megkapott.

Ez azonban az a különbség, amit az emberek nem értenek. A spirituális munkában a Hafetz Hesed olyan ember, aki felülemelkedett a nagyon nagy vágyain, és ez nem olyan apró vágyakról szól, mint egy utcai koldus vágyai. A nagyon nagy vágyak felett ő rendelkezik azzal az erővel, hogy a Teremtőhöz ragaszkodjon egy „kicsiség” nevű formában. Akkor olyan, mint egy gyermek, aki ragaszkodik apjához, a Teremtőhöz. Megsemmisíti az összes többi edényt. Ezt nevezik Hafetz Hesednek.

Az ember nagy, kegyetlen edényekkel éri el ezt a szintet, de készen áll arra, hogy megsemmisítse és feladja őket, csak azért, hogy ragaszkodjon a Teremtőhöz, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy adakozásban és ragaszkodásban legyen a Teremtővel. Mindenre készen áll, de nincs mit adakoznia.

Megkéri a Teremtőt: „Legalább adj nekem egy esélyt, hogy melletted lehessek, csak hogy valamilyen ponton ragaszkodhassak hozzád, hogy ne szökhessek el tőled.” Abban a pillanatban nem tudja erőteljesebb módon kifejezni hűségét.”

Rav Dr. Michael Laitmantól, a Napi Kabbala lecke 3. részéből, 2012. július 11., A Tíz Szfira tanulmánya

A semlegesség iránti vágy

Eljön egy pillanat a belső munkában, amikor az ember már nem nagyságot kér, nem elérést, nem kinyilatkoztatást, sőt, még szeretetet sem.

Valami sokkal kisebbet kér…

és végtelenül nehezebbet:

Hogy semleges legyen.

Hogy belül csend legyen.

Hogy ne torzítson.

Hogy ne ítélkezzen.

Hogy ne használjon ki.

Hogy egyszerűen ne ártson.

Az út, amely önmaga ellen fordul

Egy álommal kezdjük – hogy hasonlóvá váljunk a Teremtőhöz, hogy szeressünk, hogy adakozzunk, hogy felülemelkedjünk önmagunkon.

Azt mondják nekünk:

Dolgozzatok a barátaitokkal.

Szeressétek őket.

Lépjetek be vágyaikba.

Lássátok a Teremtőt rajtuk keresztül.

És mi megpróbáljuk.

Befektetünk. Elemezzük. Cselekszünk.

A szeretetről, az egységről, a kapcsolatról beszélünk.

De aztán valami elviselhetetlen kezd kibontakozni.

Minél jobban próbálunk szeretni – annál inkább felfedezzük a gyűlöletet.

Minél jobban próbálunk kapcsolódni – annál inkább érezzük az elutasítást.

Minél többet akarunk adni – annál inkább feltárulnak a kontroll, a büszkeség és az önérdek rejtett számításai.

Mintha minden erőfeszítés újabb réteget hámozna le…

amíg végül csak az marad, amit nem tudunk elfogadni.

Egy természet, ami mindent eltorzít.

Egy észlelés, ami mindent elsötétít.

Egy szív, amely nem tud szeretni.

A tükör, amely elől nem menekülhetünk

És a barátok…

Ők tükörré válnak.

Nem vigasztaló tükörré.

Hanem kegyetlen tükörré.

Minden, amit bennük látok – hibáik, gyengeségeik, korlátaik – nem ők.

Hanem én vagyok.

Kivetítve. Visszatükrözve. Felerősítve.

El akarok fordulni.

Becsukni a szemem.

Hogy igazoljam magam, hogy elmeneküljek, hogy felejtsem.

De a rendszer nem engedi.

A tükör körülvesz.

Minden szögből.

Minden interakcióban.

Amíg lassan… fájdalmasan… elkerülhetetlenül…

Kezdem megérteni:

Csapdába estem önmagamban.

A hamis jóság összeomlása

Még az a jóság is, amiről azt hittem, hogy megvan… összeomlik.

Minden segítő cselekedet – beszennyezett.

Minden gondoskodó gesztus – kiszámított.

Minden szó – az egó által színezett.

Látom, hogy még akkor is, amikor adok,

uralkodom.

Irányítok.

Elvárok.

Nem segítek – uralkodom.

És ez a felismerés valami mélyen belül összetörik.

Mert most már tudom:

Nem bízhatok magamban.

Nem tudom kijavítani magam.

Nem tudok elmenekülni önmagam elől.

Egy új vágy születése

És ebből az elviselhetetlen felismerésből…

egy új, tiszta, pontos vágy kezd kialakulni.

Még nem szeretni.

Még nem adni.

Hanem egyszerűen:

Abbahagyni ezt.

Nem ítélni.

Nem gyűlölni.

Nem kihasználni.

Csendessé válni.

Csendes megfigyelővé.

Semleges jelenlétté.

Egy ponttá, amely nem torzítja a valóságot önszeretettel.

Ez nem közöny.

Ez nem üresség.

Ez a Hafetz Hesed első érintése.

A kicsinység, ami nagyobb mindennél

A kicsinységben lenni –

semmit sem birtokolni, semmit sem követelni, semmit sem irányítani – hanem csak kapaszkodni.

Mint egy gyermek, aki saját ereje nélkül kapaszkodik a Teremtőbe.

„Nem tudom, hogyan kell szeretni.

Nem tudom, hogyan kell adni.

Még azt sem tudom, hogyan kell helyesen vágyni.

De hadd maradjak a közeledben.

Ne hagyd, hogy újra magamba meneküljek.”

Ez nem gyengeség.

Ez a hűség legmagasabb formája.

Mert ez azután jön, hogy az ember meglátta, mi is ő valójában…

és mégis a ragaszkodást választja.

Az igazi kezdet

Csak ebből a semlegességből…

ebből a csendes, tiszta pontból…

születhet valami új.

Egy új felfogás.

Egy új szív.

Egy új szándék.

Nem az énre épülve.

Nem illúzióra épülve.

Hanem ajándékba kapva.

Mert ezen a ponton az ember végre teljes tisztasággal tudja:

Csak a Teremtő képes erre.

És a kiáltás, ami innen fakad – már nem elméleti,

már nem kölcsönzött, már nem zavaros.

Éles.

Pontos.

Kompromisszummentes.

Egy kiáltás, hogy ne legyünk nagyok – hanem egyszerűen:

„Ne legyek többé önmagam.”

És ez…

itt kezdődik az igazi átalakulás.