„….. Ebből következik, hogy az embernek segítségre van szüksége ahhoz, hogy kiszabaduljon a gonosz hajlam uralma alól. Ekkor egyetlen választása az, amit a Teremtő mondott: „Én teremtettem a gonosz hajlamot; én teremtettem a Tórát, mint fűszert.” Ebből következik, hogy most van az az idő, amikor az embernek szüksége van a Tóra segítségére, hogy kiszabaduljon a gonosz hajlam hatalmából…”
Rabash, Mi a felkészülés a Tóra befogadására a munkában?-2.
Van egy terv a teremtésre.
Van egy erő, amely korrigál.
Van egy akarat, amely ellenáll.
De mindezek között van valami remegő és döntő:
A társadalom.
Nem mint emberek gyülekezete.
Nem mint a szokásos értelemben vett barátság.
Hanem mint a méh, amelyben az ember újjászületik.
A terv nem a Teremtőnek szól – nekünk szól
A Tórát nem azért adták, mert a Teremtőnek nincs szolgája.
Egy király, aki átadja az építész tervrajzát, nem fizet az építőnek azért, hogy azt felhasználja.
Éppen ellenkezőleg – az építő fizet a tervért, mert nélküle soha nem tudna házat építeni.
A Tóra a szentség szerkezetének tervrajza.
Ez a munkaterv, amely a befogadási akaratot szégyen nélkül örömre alkalmas edénnyé alakítja.
De a terv haszontalan, ha nincs rá szükség.
És a szükség nem születik elszigetelten.
Egyedül nem érezzük a betegséget
A magunk számára való fogadás akaratát gonosz hajlamnak nevezik – nem azért, mert a vágy rossz, hanem mert megakadályozza, hogy igazi örömöt kapjunk.
De amikor az ember jutalomért dolgozik, ebben a világban és a következőben, minden ésszerűnek tűnik.
Még büszke is az erőfeszítésére.
Csak akkor kezdődik az ellenállás, amikor el akarja hagyni a saját hatalmát – hogy egyetlen hatalom előtt semmissé tegye magát.
Ekkor jön a belső kérdés: „Miért kell ez neked? Mit nyersz vele?”
Ekkor felmerül a belső kérdés:
„Miért csinálod ezt? Mit nyersz vele?”
Ebben a pillanatban ébred fel a Tóra iránti igény.
De egy ilyen pillanat nem jön könnyen.
A célt felnagyító környezet nélkül az ember soha nem érzi, mennyire rabszolgája a helyzetnek.
Kényelmesen marad Egyiptomában.
A társadalom mint a hiány ébresztője
Hiány nélkül nincs betöltés.
Ha meghívnak egy nagyszerű étkezésre, az egyetlen szükséges előkészület egyszerű: ne egyél előtte.
Gyere éhesen.
A spirituális munkában az éhség nem természetes.
Az ego megelégszik a morzsákkal.
A társadalom teremt éhséget.
Felfújja a cél nagyságát.
Felnagyítja azt a víziót, hogy kizárólag a Teremtőért dolgozzunk.
Élesíti a kontrasztot az önszeretet és az adakozás között.
Az összehasonlítás révén az ember kezdi meglátni valódi állapotát.
Összehasonlítás nélkül nincs tudatosság.
Tudatosság nélkül nincs kiáltás.
Kiáltás nélkül nincs Tóra.
Két hatalom vagy egy
Minden emberben van egy kis világ.
„Izrael” az a vágy, hogy egyenesen a Teremtőre irányuljon.
„Bálványimádás” az a vágy, hogy két hatalom legyen: az Övé és az enyém.
A különbség finom.
Aki önmagáért dolgozik, az a Tóra nélkül is élhet.
Neki nem javításra van szüksége, hanem sikerre.
De aki valóban meg akarja szüntetni a saját hatalmát, az valami elviselhetetlent érez.
Látja, hogy egyedül nem tudja legyőzni a gonosz hajlamot.
Ez a felismerés máris fordulópont.
A társadalom pedig a tükör, amely ezt visszatükrözi.
A lélek reklámügynöksége
Az ego meggyőző.
Állandó.
Hangos.
Hogy ellensúlyozza, az embernek szándékosan más hatások alá kell helyeznie magát.
A társadalom a Teremtő nagyságának reklámügynökségévé válik.
Nem kényszerít.
Nem kényszerít.
Felerősíti azt, amit az ember választott.
Ha az „egyenesen a Teremtőhöz vezető” utat választja, a társadalom felerősíti azt, amíg meg nem ég.
Ha nem választja, senki sem választhat helyette.
Itt él a szabad választás.
Nem a természet megváltoztatásában.
Nem a gyökerek átírásában.
Hanem abban, hogy melyik környezet fogja formálni a szívet.
A méh
Amikor valaki megsemmisíti magát a csoport előtt – még ha nem is érti –, belép a méhbe.
A fejlődés csendesen megkezdődik.
A környező fény működik.
A szavak másodlagossá válnak.
Az értelem másodlagossá válik.
Az igazi csere a vágyak között történik.
A kapcsolaton belül új hiányosságok születnek.
A befogadáson belül az ego felszínre kerül.
A közös törekvésen belül megjelenik az az erő, amely egyetlen egyén sem rendelkezik.
A fényt hívó szükség
„A Tóra csak abban létezik, aki magát halálra ítéli érte.”
„Halálra ítélni” azt jelenti, hogy meg akarjuk semmisíteni a magunk számára való befogadási akaratot.
Amikor ez a kívánság valóra válik – és annak lehetetlensége világossá válik – egy edény alakul ki.
Akkor a Tóra fűszerré válik.
Akkor a Fény megújul.
Ilyen edény nélkül a Tóra elmélet marad.
Vele életre kel.
Miért nélkülözhetetlen a társadalom
Mert senki sem látja magát tisztán.
Mert senki sem képes egyedül elég éhséget kelteni.
Mert az ego igazságosságnak álcázza magát.
Mert a kapni akarás mindig két hatalom mellett érvel.
A társadalom az a hely, ahol az egy hatalom iránti vágy megerősödik.
Ez az a terület, ahol mindenki támogatja a másik szándékát.
Ez az a kemence, amely fokozza az adakozás iránti vágyat.
Ez az egyetlen struktúra, amelyben a tervrajz házzá válhat.
Egy új hatalom születése
A spirituális fejlődés nem a tudás megszerzéséről szól.
Hanem a hatalom átadásáról.
Az egyéntől a Teremtőhöz.
Egy ilyen átadás ellentétes a természettel.
A természet ellenáll.
Ezért az embernek olyan környezetben kell állnia, amely folyamatosan emlékezteti a célra, emeli azt, és megvédi az eróziótól.
Ezen a területen növekszik az éhség.
Ebben az éhségben a Tóra szükségessé válik.
És ahol valódi szükség van, ott a Fény cselekszik.
Társadalom nélkül az ember csak egy terv marad a papíron.
A társadalmon belül a terv élő struktúrává válik.
És ebben a struktúrában születik meg a lélek.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás