RABASH, 9. cikk (1986), „A hanuka gyertyáról”
Hanuka […] a teremtés javításának munkája, amelynek célja a megadás edényeinek megszerzése, amelyekkel aztán elérhetjük a teremtés célját. Ezt „spiritualitásnak” nevezhetjük, mert nem magunkért akarunk tenni valamit, hanem csak a Teremtőért.
RABASH, 26. levél
A hanuka kérdése. Ez a hanu (parkolt) jelentése, ahol a parkolás nem a teljesség miatt történt, vagyis egy megvilágító tükör miatt. Inkább a parkolás Ko (itt/eddig) volt, ami azt jelenti, hogy hiányos, ami egy tükör, amely nem világít. Más szavakkal, a hajlam háborúja még mindig nem ért véget, de el kell jutnunk a valódi teljességhez. Ez a Hanu-Ko jelentése, parkolás, mint a Ko-ban, ami azt jelenti, hogy megkapják a felső adományt, hogy több erőjük legyen a hajlam háborújában előrehaladni.
A cél, amiért születtünk
Az emberi élet valódi célja nem a kényelem, a siker, vagy akár a morál, ahogyan azt általában definiáljuk.
Célunk az, hogy felfedjük és elérjük azt az egyetlen jótékony erőt, amely megteremti és irányítja a valóságot – azáltal, hogy hasonlóvá válunk hozzá.
Ez a hasonlóság nem külső.
Nem hit, rituálé vagy intellektuális megértés.
Ez a szándékban való hasonlóság.
És itt rejlik a nehézség.
Velünk született természetünk teljesen ellentétes azzal az erővel.
Önző, önigazoló, egocentrikus lényekként vagyunk felépítve, csak magunkra gondolunk, gyakran mások rovására haladunk előre – még akkor is, ha jó szándékunk van.
Azok a tulajdonságok, amelyeket el kell sajátítanunk ahhoz, hogy hasonlítsunk a Teremtőhöz, pontosan az ellenkezője: feltétel nélküli szeretet, tiszta adakozás és mások iránti törődés önös érdek nélkül.
Nem ezekkel a tulajdonságokkal születünk.
Legfeljebb egy apró, szunnyadó szikrát hordozunk magunkban, egy másik szándék magját – amely általában életünk nagy részében alvó állapotban van.
Csak amikor ez a szikra felébred, kezd el az ember olyan kérdéseket feltenni, amelyekre a hétköznapi élet nem tud választ adni.
Csak akkor kezdődik el a valódi spiritualitás keresése.
Hol kezdődik az igazi út
A spirituális út nem az inspirációval kezdődik.
A felismeréssel kezdődik.
A felismerés, hogy természetünk alapvetően összeegyeztethetetlen a Teremtő tulajdonságaival.
A felismerés, hogy az egoista ésszel semmi sem hidalhatja át ezt a szakadékot.
Ettől a pillanattól kezdve a spirituális fejlődés belső háborúvá válik – folyamatos feszültséggé a következők között:
- Kik vagyunk természetünknél fogva
- Kik szeretnénk lenni szándékunk szerint
Ez a háború minden előrelépéssel fokozódik.
És akkor – ennek az útnak egy nagyon konkrét pontján – valami példátlan történik.
Hanuka: az első lélegzet az egó felett
Hanuka egy egyedülálló félidőt jelöl ebben a belső háborúban.
Először kap az ember ideiglenes függetlenséget az egó uralmától.
Nem azért, mert az egó eltűnik, hanem mert gyengül az ellenőrzése.
Olyan, mintha egy pillanatra felemelkednénk a viharos vizek fölé, mintha felemeljük a fejünket a háborgó óceán fölé, és mély, tiszta levegőt veszünk.
Először érezheti meg az ember, milyen a valóság az ego állandó beavatkozása nélkül.
Először gondolkodhat, dönthet és kapcsolódhat anélkül, hogy automatikusan számolna az önös haszonnal.
Ez még nem teljes spirituális megértés.
De egy kóstoló.
Kóstoló abból, mit jelent másoknak ártani nélkül létezni.
Kóstoló abból, mit jelent gyűlölet, versengés és kizsákmányolás nélkül cselekedni.
Az adakozás ízét – még nem aktív, de szándékként jelen lévő.
Ez a hanuka csodája.
Hanu-Koh: megállás, nem érkezés
A hanuka nem a befejezést jelenti.
Azt jelenti, hogy Hanu-Koh – itt megálltunk, nem azért, mert teljesek vagyunk, hanem azért, mert erőt kell merítenünk a folytatáshoz.
Ebben a szakaszban az ember eléri a Hafetz Hesedet – a Bina tulajdonságát, a Hassadim fényét.
Az ember még nem dolgozik magával az egoista vágyakkal.
Csak felülemelkedik rajtuk.
Ezért a Hanuka fény, amelynek nincs befogadó edénye.
Csak adakozás.
Csak irgalom.
Csak az értelem feletti kapcsolat.
Ez egy pihenőpont – de nem pihenés.
Ez elmélkedés – de nem stagnálás.
Közvetlenül utána az út folytatódik.
Vagy visszacsúszik az egoista kontroll alá, mert a kapcsolat nem volt elég erős, vagy egy új fázisba lép: visszatér az ego mélyebb rétegeibe, hogy azokat a megadás érdekében kijavítsa.
Ez a második fázis egy későbbi szakaszhoz tartozik.
Hanuka felkészít minket rá, de még nem lép be abba.
Minden javítás kapcsolat
A teremtés javítása nem egyéni.
Nem belső pszichológia.
Hanem kapcsolat.
Minden javítás a megtört lélek helyreállítását jelenti – az Ádám HaRishon bukása előtti állapotot – a törött részek újbóli összekapcsolásával.
Hanuka ennek a folyamatnak a közepéig tartozik: az adakozás erejének megszerzéséig.
És még ez is csak a kapcsolat felé tett folyamatos erőfeszítéssel érhető el.
Nincs más feladat.
Nincs más hely, ahol bármi is történne.
Amikor kapcsolatot próbálunk teremteni – még ha sikertelenül is – felébresztjük a Megújító Fényt.
Ez a Fény végzi el a javítást.
Így a Hanuka nem egy naptári esemény.
Hanem egy spirituális megkülönböztetés: az adakozás edényeinek első elérését.
Csak egy kritérium
A spirituális állapotokat nem szabad öröm vagy fájdalom alapján mérni.
Csak egy kritérium van:
Ez az állapot közelebb visz-e minket a kapcsolathoz, vagy távolabb?
Ha közelebb hoz minket, akkor jó.
Ha eltávolít minket, akkor rossz.
Nincsenek valódi megállások az úton.
Van egy folyamatos háború – a kapcsolatért folytatott háború.
Hanuka egyszerűen egy pillanat, amikor felülről megvilágosodás érkezik, hogy megerősítsen minket a következőkre.
A bennünk lévő görögök
A görögök nem történelmi alakok.
Ők belső erők, amelyek értelem megértést követelnek.
Csak akkor jelennek meg, amikor az ember előrelép.
Azt mondják: „Először értsd meg. Először érezd meg. Először bizonyítsd be.”
Ezeket az érveket intellektuálisan nem lehet legyőzni.
Csak az értelem felett lehet rájuk válaszolni – a kapcsolaton és a Teremtőhöz való fellebbezésen keresztül.
Ezért a görögök feletti győzelem nem intellektuális.
Ez az egység győzelme.
„Aki a Teremtő mellett áll, jöjjön hozzám!” azt jelenti: abbahagyjuk a vitát és összekapcsolódunk.
A visszaesések nem kudarcok
Amikor elutasítás jelenik meg a barátok között, az nem visszafejlődést jelent.
Hanem magasabb felbontást.
A Teremtő finomítja a mérőeszközt.
Ami egyszer egy méternek tűnt, most ötnek tűnik – nem azért, mert a távolság nőtt, hanem mert az érzékelés pontosabbá vált.
Minden visszaesés anyag a kapcsolódáshoz.
Minden elutasítás meghívás.
Nincs felemelkedés előzetes visszaesés nélkül.
Nincs kapcsolódás feltárt ellenállás nélkül.
Az egyetlen szabad választás
Nem javítjuk ki magunkat.
Nem harcolunk hősi módon.
Az egyetlen szabad választásunk az, hogy együtt forduljunk a Megújító Fény felé.
A Teremtő hozza a zavart.
A Teremtő készíti elő a javítást.
Csak a kollektív kérés hiányzik.
A magánjellegű kérésnek nincs címzettje.
Csak a kapcsolat alkot edényt.
Ezért a tíz nem technikai kérdés – ez az imádság szellemi szerve.
A hit az értelem felett
A hit az értelem felett nem vak hitet jelent.
Azt jelenti, hogy a kapcsolat, az egység és az adakozás fontosabbá válik, mint amit az ego érez vagy megért.
Ez a Hanuka.
Egy szünet, hogy erőt merítsünk.
Egy lélegzetvétel az ego felett.
Egy kis csoda, amely felkészít minket egy sokkal nagyobb csodára.
A háború folytatódik – de most már tudjuk, miért harcolunk.
És ez a tudás maga a fény.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás