Hanuka: Az út közepén állva

„….. Bölcseink azt mondták: „Mi az a Hanuka? Hanu [megállt] Koh [itt].” Ismert, hogy Koh Malchutra utal, a BON névre, Aleph-Hey-Yod-ra, a kitöltés kitöltésének Heys-ével. Ez azt jelenti, hogy azoknak, akik háborút vívtak, hogy magukra vállalják a mennyországot, mert a mennyország elfogadásának alapja a fogadás, nagy háború folyik, mivel ez a természet ellen való. Ezért ebből az állapotból való kilépést „Hanuka csodájának” nevezik.

Ezt úgy tekintik, hogy „a büszkéket a földre alázza, a alacsonyakat pedig magasra emeli”, mert az adakozás alacsony a szemünkben, mert amikor valaki látja, hogy ez a cselekedet nem hoz semmilyen hasznot a saját javára, akkor alázatosságnak érzi.

Ez a jelentése annak, hogy „nem szabad használnunk őket, csak nézni” a hanuka gyertyákkal kapcsolatban. A használat a fogadó edényekkel kapcsolatos, és itt a csoda az volt, hogy a Teremtőt adakozó edényekkel szolgálták.

Van egy különbség a hanuka és a purim között: a hanuka csodája az adakozás edényein történik, míg a purim csodája a befogadás edényein történik. Ezért ott ünneplés és öröm van, míg a hanukán csak megnézni lehet őket, és nem használni…

(Rabash, 895. feljegyzés, A hanuka jelentése)

A hanuka nem az út vége.

Ez az a pillanat, amikor az út végre valósággá válik.

Hosszú belső küzdelem után – zavarodottság, kimerültség, kétségbeesés és ismételt kudarcok után – valami alapvető megváltozik. Nem a világ. Nem a valóság. Az ember változik.

Hanuka azt a pillanatot jelzi, amikor az ember megtanulja, hogyan lehet létezni anélkül, hogy kapna.

Ez önmagában már csoda.

Szabadulás a kapzsiságtól

Hanuka előtt az életet egyetlen ösztön irányítja:

Hogyan kaphatok többet? Hogyan védhetem meg magam? Hogyan biztosíthatom az örömöt és kerülhetem el a fájdalmat?

Az ego diktálja minden gondolatot, minden döntést, a valóság minden értelmezését.

Hanuka az első pillanat, amikor ez a szabály gyengül.

Nem azért, mert az ego eltűnik – nem tűnik el.

Hanem azért, mert az ember új tulajdonságot szerez: Hassadim – irgalom.

Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy felülkerekedjünk az éhség, a kapás vágyán. Már nem kell folyamatosan kielégüléssel táplálkoznunk. Fogyasztás nélkül is lélegezhetünk.

Ez nem bőség.

Ez szabadság.

Létezés vágyakozás nélkül

Hanuka idején a vágyak még mindig ott vannak – erősek, hangosak, követelődzőek.

De az ember még nem érinti őket.

Ez a jelentése a „adni azért, hogy adjon”.

Nem arról van szó, hogy valamit adunk.

Hanem arról, hogy nem veszünk el.

Mint egy ember, aki megtanulta, hogy a viharban mozdulatlanul álljon, anélkül, hogy reagálna, anélkül, hogy megragadna, anélkül, hogy elmenekülne.

Ez a belső önuralom szent teret hoz létre.

Egy falat.

Egy határt.

Ezen a határon belül új élet kezdődik.

Miért csak a gyertyákat nézzük

A hanuka gyertyáit nem arra szánták, hogy használjuk őket.

Világítanak – de mi nem fogyasztjuk a fényüket.

Ez mélyen szimbolikus.

Ebben a szakaszban a Fény látható, érezhető, érzékelhető – de még nem integrálódik az egoista vágyakba. Bármilyen kísérlet a használatára azonnal megrontaná.

Így hát csak nézzük.

Tanúi vagyunk.

Megtanuljuk értékelni a létezést önmagában, haszon nélkül.

A félút

Hanuka az út közepe, nem azért, mert a munka fele már elvégeztetett, hanem mert az irány most már visszafordíthatatlan.

Hanuka előtt az embert előre húzzák.

Hanuka után az ember tudatosan halad előre.

Az ego már nem uralkodik abszolút módon.

De még nem alakult át.

Ez az átalakulás a jövőhöz tartozik – Purimhoz, a teljes javuláshoz.

A csendes csoda

Hanuka során nincs drámai robbanás.

Nincs vágyak legyőzése.

Nincs győzelmi felvonulás.

Csak egy kis lezárt olajüveg.

Csak egy törékeny láng.

De ez a láng az ego tüzelőanyag nélkül is ég.

És ez elég.

Mert ha az ember egyszer képes létezni anélkül, hogy kapna, akkor minden más végül javítható.

Következtetés

Hanuka valami mélyen egyszerűt tanít nekünk:

A spiritualitás nem azzal kezdődik, hogy jóvá válunk.

Azzal kezdődik, hogy abbahagyjuk a kizsákmányolást.

Nem azzal kezdődik, hogy megtöltjük magunkat Fénnyel.

Azzal kezdődik, hogy helyet teremtünk neki.

Hanuka a bátorság, hogy abbahagyjuk a vétkezést.

Az alázat, hogy várjunk.

És a hit, hogy ebből a csendből végül előbújik az igazi élet.