A Hanukkah üzenete – Válasszuk az erőfeszítést

A történet mögött rejlő belső jelentés

„….. Baal HaSulam elmagyarázta a vita okát Ábrahám és Lót pásztorai között (Mózes első könyve 13:7). Azt mondta, hogy a „pásztorok” a birtokot jelentik. Ábrahám birtoka csak a hit volt. Ez az Av-Ram [Ábrahám (Magas Atya)] szó jelentése, ami azt jelenti, hogy a mennyei Atya magas, az értelem felett áll. A „pásztorok” azt jelentik, hogy ő csak a hitének birtokát tartotta fenn. Vagyis mindig táplálékot keresett – hogyan tudná fenntartani a hitet, hogy az erővel és hatalommal bírjon, és ne bukjon el az értelem előtt.

Ez nem így van Lót marhájának pásztoraival. A Zohár azt mondja, hogy Lót az [arameus] eltlatia szóból származik, ami „átkot” jelent. Vagyis Lót marhájának pásztorai a tudás és a fogadás birtokát tartották fenn. Ebből nem származhat áldás, csak átok, mert ez az adás ellentéte, míg az áldás csak ott van, ahol az ember adásba bocsátkozik.

Más szavakkal, a Kelim, amellyel a felsőbb bőséget fogadhatjuk, kifejezetten az adakozó Kelim. Ezzel a Kelimmel fogadhatunk. De a fogadni akaró Kelimmel a felsőbb bőség nem tud bejutni a forma ellentétessége miatt. Most már megérthetjük azt a két utat, amely az ember előtt áll, amikor valamilyen szellemi emelkedést ért el.

De mivel tudunk a jó felé dönteni, amit „hitnek” nevezünk, ami azt jelenti, hogy „Ábrahám csordáinak pásztorai” állapotában vagyunk? Baal HaSulam a Baal Shem Tov nevében azt mondta, hogy amikor valaki két ellentétes dolgot tehet, és nem tud közöttük dönteni, akkor azt tanácsolja, hogy válassza azt, ami több erőfeszítést igényel tőle. Ezt kell választania magának, mert ahol munka van, ahol a test nem ért egyet, az biztosan Kedusha. Siessen és tegye meg, vállalja magára, hogy megteszi. Ebből következik, hogy itt is két út áll előtte: 1) a hit útja, 2) a tudás útja.

A hit útját kell választania magának, mivel a test nem ért egyet ezzel, mivel ez a Kedusha felé vezet, vagyis az adakozás vágya felé, míg a test pontosan az ellenkezőjét akarja. Tehát kiderül, hogy mi a meghatározó tényező? Az, hogy a test elutasítja és feleslegesnek és szükségtelennek tartja az ügyet. Vagyis nincs szüksége rá, és nem tudja, miért van rá szükség egyáltalán. Ezért mindig meg akar szabadulni ettől a hit kérdésétől.

Ebből következik, hogy az a csoda, ami egy emberrel történik, hogy a Kedusha oldalára állhat, nem az értelem kérdése. Inkább az, amit a test feleslegesnek tart, azaz a munka. A test utálja ezt, és az egész munkát feleslegesnek tartja. De éppen ebből a feleslegességből, vagyis abból, amit az ember elhagy, és nem akar, nem vágyik, innen jön neki a csoda, ami a Kedusha-ban marad…”

(Rabash, A hanuka csodája)

Hanuka mint belső csatatér

Mint minden zsidó ünnep, a Hanuka is egyszerre több rétegen szól. A felszínen egy történelmi történetet mesél el: a görögök és a makkabeusok, a hellenisztikus zsidók és azok közötti küzdelmet, akik ragaszkodtak a judaizmus belső szelleméhez.

De mint minden zsidó ünnep, ez a történet sem igazán a nemzetekről, kultúrákról vagy vallásokról szól. Leírja azt a belső csatatért, amely minden emberben létezik – a két ellentétes erő közötti állandó küzdelmet bennünk.

A bennünk élő görögök: az értelemben élő élet

A görögök az eredeti, örökölt természetünket képviselik. Azokat a tulajdonságokat szimbolizálják, amelyek születésünktől fogva uralkodnak rajtunk: önérdek, önigazolás, individualizmus, kényelemkeresés, fogyasztás és kizsákmányolás. Ez az erő folyamatosan számolgatja, hogyan szerezhet örömöt és hogyan kerülheti el a fájdalmat.

Az értelemre, a tudásra, a logikára és a filozófiára támaszkodik – mindenre, ami segít az egónak biztonságban, igaznak és elégedettnek érezni magát. Ez a fajta életmód természetesnek és meggyőzőnek tűnik, mert ösztöneink, testünk és értelmünk is támogatja.

Ez az élet az értelem határain belül: egy szubjektív, önközpontú valóságérzékelés, ahol mindent egy kérdés alapján mérnek: Mi hasznom belőle?

A bennünk élő Makkabeus: egy természetellenes törekvés

Ennek ellentéte a belső zsidó – a bennünk élő Makkabeus. Ez nem etnikai vagy vallási identitás. Ez egy tulajdonság: a törekvés, hogy felülemelkedjünk önző természetünkön, és a Teremtőhöz hasonló tulajdonságokat szerezzünk.

Ennek a törekvésnek nincs természetes alapja. Nem ezzel születünk. Nem tűnik logikusnak vagy biztonságosnak. Nem ígér azonnali örömöt vagy jutalmat. Az ego számára gyakran homályosnak, kivitelezhetetlennek, sőt ostobának tűnik.

Ezért vannak bennünk mindig erősebbek a görögök. Ők rendelkeznek tapasztalattal, szokásokkal, intellektussal és ösztönökkel. A makkabeusok csak egy vékony, törékeny vágyat éreznek valami magasabb iránt, amit még nem lehet látni, érezni vagy bizonyítani.

Miért olyan nehéz a belső háború?

Még akkor is, ha valaki őszintén szeretné követni a zsidó utat – hogy hasonlítson a Teremtőre –, van egy alapvető probléma: mindent, amit érzékelünk, az ego szűr.

Gondolataink, érzelmeink, sőt spirituális törekvéseink is könnyen önös érdekeket szolgálhatnak. Hinni foghatjuk, hogy adunk, szeretünk vagy felülemelkedünk önmagunkon, miközben valójában az ego továbbra is csendben profitál.

Hogyan mérhetjük tehát objektíven az irányunkat?

Az egyetlen igazi mérőeszköz: az ellenállás

Rabash éles és gyakorlatias választ ad: az egyetlen igazi mérőeszköz az ellenállás.

Amíg utunk simának tűnik – kellemes, motiváló, belső lelkesedés által támogatott –, addig biztosak lehetünk abban, hogy az ego még mindig irányít. A görög számítások még mindig vezérelnek minket.

A valódi fejlődés csak akkor kezdődik, amikor megjelenik az ellenállás.

Amikor az előrehaladás olyan, mintha hurrikán ellen mennénk.

Amikor a motiváció eltűnik.

Amikor nincs íze a munkának.

Amikor nem várható jutalom.

Amikor a test megfeszül és nem hajlandó együttműködni.

Ez az ellenállás nem kudarc. Ez bizonyíték.

Miért mutatja meg az erőfeszítés a helyes irányt

Amikor egy személy két választás között áll és nem tud dönteni, Rabash azt tanítja, hogy a helyes választás mindig az, amelyik nagyobb erőfeszítést igényel.

Miért?

Mert az erőfeszítés pontosan ott jelenik meg, ahol az ego nem ért egyet.

Ahol a test azt mondja: „Ez felesleges. Ez redundáns. Miért bajlódjak vele?” – ott rejlik a szentség. Az ego megveti az ilyen cselekedeteket, mert nem tud belőlük örömöt, elismerést vagy hasznot nyerni.

A Hanukkah igazi csodája

A Hanuka csodája nem az intellektuális tisztaság vagy az érzelmi inspiráció. Nem a megértés vagy a lelkesedés.

A csoda az a képesség, hogy akkor is az erőfeszítést válasszuk, amikor minden bennünk azt mondja, hogy értelmetlen.

Az a képesség, hogy cselekedjünk, amikor a test nem ad erőt, nem ad jutalmat, nem ad indokot.

Ez a döntés nem az intellektusból fakad. Az ego által leginkább elutasított dologból fakad – a feleslegesnek tartott munkából.

Miért nem járhatjuk ezt az utat egyedül

Az igazi spirituális úton nincs saját erőnk. Az ego csak az önös célokat táplálja. Soha nem támogatja az önzetlen adakozást, a szeretetet vagy a szolgálatot.

A fejlődés csak akkor válik lehetségessé, ha a segítség az egón túlról érkezik – a Teremtőn és egy spirituális környezeten keresztül, amely támogat minket, amikor mi magunk nem tudjuk támogatni magunkat.

Egy másfajta öröm

Még az öröm is más ezen az úton.

Az igazi spirituális öröm nem ego-barát. Pontosan akkor érezzük, amikor az ego kényelmetlen, dühös és ellenáll. Ez a csendes öröm, amikor önmagunk felett cselekszünk, amikor jutalom nélkül adunk, amikor garancia nélkül szeretünk.

A Hanukkah belső fénye

A Hanukkah megtanít minket arra, hogy a győzelem nem az élesebb elmének, az erősebb érveknek vagy a nagyobb tudásnak köszönhető.

Hanem annak a kicsi, makacs szikrának, amely újra és újra az erőfeszítést választja, különösen akkor, amikor az erőfeszítés értelmetlennek tűnik.

És pontosan abból a helyből, amelyet az ego feleslegesnek tart, jön létre a csoda: a képesség, hogy szentségben maradjunk és tovább haladjunk, egyszerre egy kicsi, nehéz lépéssel.