Hit, félelem, bűn és hiba – A kabbala belső definícióinak megértése

Baal HaSulam, „Bevezetés a tíz Szfira tanulmányába”, 55–58. pont

55) „A fenti elérés és bűnbánat két fokozatban érkezik az emberhez: az első a jutalom és büntetés abszolút gondviselésének elérés … Amellett, hogy a következő világban teljes tisztasággal megkapja minden Mitzva jutalmát, a jelen világban is megkapja a Mitzva közvetlen megfigyelésének csodálatos örömét … az ember biztos abban, hogy többé nem fog vétkezni, ahogyan abban is biztos, hogy nem fogja megvágni a saját testét, és szörnyű szenvedést okozni magának.”

56) „Milyen a bűnbánat? Amikor az, aki ismeri a titkokat, tanúsítja, hogy nem tér vissza az ostobasághoz.”

… Ez az arc feltárulása … „tanúságtételnek” nevezhető, mivel az Ő megváltása a jutalom és büntetés eléréséhez garantálja, hogy az illető nem fog újra vétkezni.”

57) „A fent említett bűnbánat „félelemből fakadó bűnbánatnak” nevezhető … az ember bűnbánata csak a büntetéstől való félelem miatt jön létre … Emiatt „félelemből való bűnbánatnak” nevezik.

58) „….. Aki félelemből bűnbánatot tart, azzal jutalmazza, hogy bűnei hibákká válnak… rejtőzködés a rejtőzködésen belül… Az egyik rejtőzködés azt jelenti, hogy hisz a jutalomban és a büntetésben, de a szenvedés felhalmozódása miatt néha bűnös gondolatokba esik… mivel általában hisz a jutalomban és a büntetésben.”

I. Az igazsághoz vezető egyedülálló módszer

A kabbala bölcsessége egy pontos, tudományos és gyakorlati módszer, amelynek egyetlen célja, hogy segítse az embert felfedni és elérni a Teremtőt ebben az életben. Ez nem metaforikus, szimbolikus vagy költői. A kabbalisták szó szerinti, belső érzékelést és megértést értenek alatta, az egyetlen, mindent átfogó, mindenható, a valóságban cselekvő Erőnek – amely mellett nincs más.

Az út végén – a hit helyett a megvalósuláson keresztül – rájövünk, hogy ez az egyetlen Erő tisztán jótékony, és hogy minden, ami valaha történt velünk, legyen az kellemes vagy fájdalmas, a mi javunkat szolgálta.

Ez a magasztos megvalósulás nem absztrakt igazság. Ez egy megélt valóság, egy kézzelfogható, tagadhatatlan érzés, amit Baal HaSulam „az arc kinyilatkoztatása”-nak nevez.

De az ehhez a kinyilatkoztatáshoz vezető út az ellenkező állapotban kezdődik:

• Egy világ, amely tele van sok független erővel
• Számtalan ok és okozat
• Célnak tűnő szenvedés
• Tört életérzés – néha kellemes, gyakran fájdalmas

A kabbalisták által elrejtettségnek nevezett állapotból indulunk, és a kabbala segítségével fokozatosan eljutunk a kinyilatkoztatásig.

II. Az elrejtettség és a kinyilatkoztatás négy szakasza

Baal HaSulam szisztematikusan felvázolja a spirituális utat:

• Két elrejtettségi állapotra
• Két kinyilatkoztatási állapotra

Ezek a szakaszok nem akadémiai felosztások – hanem kézzelfogható érzékelési állapotok, belső világok, amelyeken az ember valódi érzelmi és kognitív fejlődésen keresztül halad át.

A mindennapi életből ismert nyelv – bűn, félelem, bűnbánat, jutalom és büntetés – pontos, technikai jelentést nyer ebben a belső munkában. A kabbala arra tanít minket, hogy ezeket a kifejezéseket hiteles, magasabb rendű jelentésükben használjuk, nem pedig testi, erkölcsi vagy vallási értelmezésükben.

Ahhoz, hogy feltárjuk a Teremtőt, el kell sajátítanunk a Teremtő lényegét – a tiszta, önzetlen, feltétel nélküli szeretet és adakozás minőségét – és fel kell emelkednünk az egón, amely ezeknek a tulajdonságoknak az ellentéte.

III. Az értelem feletti hit – a forma egyenértékűségének törvénye

A kabbalisták azt tanítják, hogy csak azt érzékeljük, amihez hasonlóak vagyunk.

Ahogyan a rádióvevőnek be kell állítania a megfelelő frekvenciát, úgy nekünk is be kell állítanunk belső tulajdonságainkat a Teremtő tulajdonságaihoz.

Ez a hit az értelem felett jelentése:

• A kabbala hite nem vak hitet jelent.
• A hit az adakozás tulajdonságát, a Teremtő tulajdonságát jelenti.
• Az értelem a velem született egoista értelem és érzelem, az önző szoftver, amellyel születtem.

Tehát az értelem feletti hit azt jelenti, hogy törekszem arra, hogy felülkerekedjek az egómon – a természetes érzékelésemen – és átvegyem a Teremtő tulajdonságait, még mielőtt teljes mértékben megérteném őket. És amikor elsajátítom ezeket a tulajdonságokat, az, amit korábban „hitnek” neveztem, tudássá válik, új értelmemmé válik, kézzelfogható eredmény lesz.

Ekkor a ciklus megújul: az újonnan megszerzett értelem alapjává válik annak, hogy még magasabb szintű hitre és hasonlóságra emelkedjünk.

IV. A belső megfigyelő – felülkerekedés az egoista természeten

Ahhoz, hogy szakaszról szakaszra emelkedjünk, stabil belső pontot kell kialakítanunk:

egy objektív, átlátszó megfigyelőt, aki az egó felett áll.

E megfigyelő nélkül

• az egó mindent magába szív,
• minden szándékot megront,
• eltereli a figyelmünket a Teremtőről,
• és fogságban tart minket a rejtőzködésben.

Ez a megfigyelő az, aki úgy dönt, hogy a Teremtőre „hangolódik”, függetlenül attól, hogy az egó folyamatosan megpróbál minket a sokféleségbe és a kétségbe vonzani.

Amíg nem értük el a Teremtővel való hasonlóság első fokát, elkerülhetetlenül érezzük:

• többféle erőt
• ellentétes hatalmakat
• kiszámíthatatlan hatásokat

Ezt nevezik a kabbalisták sok hatalom uralma alatt élésnek.

V. Bűn és hiba – valódi jelentésük a kabbala szerint

A kabbala szerint a bűn nem erkölcstelen viselkedés.

A bűn az a képtelenség, hogy a Teremtőt a valóság egyetlen cselekvő erejeként igazoljuk.

A bűnös nem gonosz – egyszerűen még nem érte el azt a belső állapotot, ahol:

„Nincs más, csak Ő.”

Így:

• Bűn = több erő érzékelése, a Teremtő egyediségének tagadása.

Ez a legrosszabb spirituális állapot, nem azért, mert az ember rossz, hanem mert elválasztva van a Teremtőtől.

A hiba azonban más:

• Az ember már tudja, hogy a Teremtő az egyetlen cselekvő erő.
• De még nem érte el azt a szintet, hogy ez az erő tisztán jóságos.
• Még mindig érez keserűt és édeset, jót és rosszat, örömöt és fájdalmat.

Tehát:

• Hiba = Egy Isten, de még nem teljesen jó.
• Bűn = Sok erő, Isten nem nyilvánul meg.

Pontosan ezt jelenti Baal HaSulam az 58. pontban, amikor azt mondja, hogy a bűnök hibákká válnak, ha az ember félelemből bűnbánatot tart – mert az ember már hisz a jutalomban és a büntetésben, már mindent a Teremtőnek tulajdonít, de még mindig szenvedést érez, még mindig összekeveri az Ő arcát egy „másikkal”, mint aki egy barátját hátulról látja, és összetévesztheti valaki mással.

VI. Félelemből való bűnbánat – a Teremtő első kinyilatkoztatása

A kinyilatkoztatás első szintjét félelemből való bűnbánatnak (Teshuva MiYirah) nevezik.

Baal HaSulam ezt a jutalom és büntetés elérésén keresztül írja le.

Ez az állapot azt jelenti:

1. Elismerem a Teremtőt, mint az egyetlen irányító erőt.
2. Elismerem az egót, mint az egyetlen ellenálló erőt bennem.
3. Korlátozom az egót, hogy ne okozzon kárt.
4. Még nem cselekszem aktív szeretetben és adakozásban.
5. Félek, hogy visszacsúszok az ego uralma alá.

Ez magyarázza, miért írja Baal HaSulam, hogy a félelemből való bűnbánatban:

• a bűn elkövetésének bizonyossága abból fakad, hogy az ember kézzelfoghatóan érez az ego által okozott szörnyű lelki fájdalmat,
• ahogyan az ember nem vágja meg a saját testét.

Ezen a szinten a „jutalom” és a „büntetés” nem erkölcsi kategóriák.

Ezek a Teremtővel való kapcsolat vagy elszakadás állapotai.

• Jutalom = a Teremtő érzése, az élet állapota.
• Büntetés = a Teremtő elvesztése, a halál állapota.

Ezért keletkezik a spirituális félelem:

Nem attól félek, hogy a Teremtő bántani fog. Attól félek, hogy az ego elválaszt tőle.

Ez a kapcsolat iránti félelem, az általam elért törékeny formai hasonlóság iránti félelem.

Ez az igazi spirituális félelem.

VII. Miért szükséges ez a félelem

Ezen első kinyilatkoztatás előtt nem tudjuk megítélni az egót.

Nem tudhatjuk, hogy valóban gonosz-e, mert nincs mihez hasonlítanunk.

Csak amikor a Teremtő kinyilatkozik – még ha csak kissé is – látjuk:

• az ego az az erő, amely elválaszt minket az Élet Forrásától
• az ego a spirituális halál oka
• az ego minden jónak az akadálya
• az ego a fáraó, a bálvány, a „más istenek”

Ebben a megvilágosodásban a félelem a szeretet őrzőjévé válik.

Az ember nem magáért fél, hanem attól, hogy megsérti a Szeretetthez fűződő kötelékét.

Ezért mondja Baal HaSulam, hogy a Teremtő maga tanúskodik – mert az Ő Gondviselésének kinyilatkoztatása garantálja, hogy az ember nem tér vissza az ostobasághoz.

VIII. Az előre vezető út – a kabbalisztikus meghatározások helyes használata

Ezeknek a kifejezéseknek a pontos kabbalisztikus jelentésének megértése elengedhetetlen:

Hit

= a Teremtő tiszta, önzetlen, feltétel nélküli szeretete és adakozása.

Az értelem feletti hit

= az egoista észlelés feletti emelkedés, hogy átvegyük a Teremtő tulajdonságait.

Bűn

= a többféle hatalom észlelése; a Teremtő egyedüli uralmának tagadása.

Hiba

= hinni a Teremtő egyedüli uralmában, de még nem megízlelni teljes jóságát.

Félelem (remegés)

= a félelem, hogy az ego megszakíthatja az ember hasonlóságát a Teremtővel, és elválaszthatja őt Tőle.

Jutalom

= a Teremtővel való kapcsolat állapota az Ővele való hasonlóság megszerzésén keresztül.

Büntetés

= az elválasztottság állapota, amelyet az ego uralma alá való visszatérés okoz.

Amikor ezek a meghatározások világossá válnak, spirituális munkánk:

• módszeres,
• koherens,
• pontos
• és folyamatosan haladó lesz.

Nem keverjük össze többé a testi fogalmakat a spirituális fogalmakkal, és elkezdjük a belső világot a Teremtő feltárásához szükséges tisztasággal és pontossággal navigálni.

IX. Következtetés – Az út a sokféleségtől az egységig

A kabbala tanítja nekünk, hogy minden spirituális munka lényege:

• a sokféleségtől az egységig,
• a rejtőzködéstől a kinyilatkoztatásig,
• a sok erő érzékelésétől az Egy érzékeléséig,
• az egoista természettől a Teremtő természetéig,
• a haláltól (elválasztottság) az életig (kapcsolat) való elmozdulás.

A Teremtő kinyilatkoztatása a félelemmel kezdődik – a kapcsolat elvesztésétől való félelemmel.

És ebből a félelemből bűneink hibákká, hibáink érdemekké válnak, és az értelem feletti hit útja a Teremtőhöz való egyre növekvő hasonlóság útjává válik.

Végül is, ami hitként kezdődik, tudássá válik,

ami elrejtésként kezdődik, kinyilatkoztatás lesz,

és ami elválasztásként kezdődik, összetartozás lesz.

Ez a Kabbala bölcsességének nagy ígérete:

hogy eljuttasson minket a sötétségből a fénybe, a töröttségből a teljességbe, a sok hatóságtól az Egy jóságos Erő megértéséhez, akinek neve Szeretet.