Van egy gyönyörű metafora, amely leírja az ember és a Teremtő közötti belső munkát. Ez egyfajta ping-ponghoz hasonlít – egy aktív, élő cseréhez, amelyben az ember életének minden pillanata a ragaszkodás felé vezető mozdulattá válik.
A Teremtő eldobja a „labdát”, és az ember visszadobja.
Újra és újra.
Állapotról állapotra.
Ez az oda-vissza mozgás fokozatosan partnerségi és intim kapcsolatba alakul át.
Ahhoz, hogy ezt a dinamikát mélyen megértsük, először fel kell ismernünk az azt irányító spirituális törvényeket – különösen azokat, amelyeket Rabash írásaiban magyaráz el az egoista viták szükségességéről, az értelem ébredéséről és az értelem feletti hitnek a szerepéről.
1. A „labda” minden belső állapot, amelyet a Teremtő küld
A labda nem fizikai.
Ez egy belső ébredés – néha kellemes, gyakran nehéz:
- szívnehézség
- vágyhiány
- mások elutasítása
- belső kritika
- kétségek
- a spirituális munkával ellentétes logika
- az ego érvei
- megértés hiánya
- érzelmi zsibbadás
- zavar
Minden ilyen állapot egy szerva felülről.
Az ember nem hozza létre ezeket az állapotokat saját maga.
Az egoista ébredések, a logikai ellenvetések, a zavarok – mindet a Teremtő szándékosan kavarja fel, hogy az embernek legyen min felülkerekednie.
Rabash elmagyarázza, hogy a „világ népei belül” tökéletesen logikus érveket hoznak fel. Ezek a természetes értelem szerint helyesek. És pontosan azért, mert helyesek, olyan anyagot nyújtanak, amelyre az ember építheti az ész feletti hitet.
Az értelem ébredése nélkül nincs hely, ahol az értelem fölé emelkedhetnénk.
Így minden zavar egy meghívás.
A Teremtő eldobja a labdát.
2. Az ember feladata: azonnal visszadobni a labdát
Abban a pillanatban, amikor zavar jelentkezik, kezdődik az igazi munka.
A „labda visszadobása” azt jelenti, hogy:
- felismerjük, hogy az állapot a Teremtőtől származik
- nem vitatkozunk belső vitát az egóval
- azonnal felfelé fordulunk, és javítást kérünk
- felébresztjük a kapcsolatot a többiekkel
- az önérdekeltség helyett az adakozás útját választjuk
- a viták fölé emelkedünk, ahelyett, hogy harcolnánk ellenük
A gyorsaság elengedhetetlen.
Ha az ember habozik – akár csak egy pillanatra is – és elkezdi elemezni a zavart a saját intellektusával, igazolni magát, elkeseredni, vagy megpróbálni természetes ésszel megoldani a helyzetet, akkor a labda már nem kerül vissza. Az ego megragadta.
A spirituális munkában a zavarral való elidőzés a klipába való beleesésnek számít, mert a labda – a felülről érkező ébredés – már nem használható a felemelkedéshez.
A labda visszajuttatása azt jelenti, hogy a zavart azonnal egy lépéssé alakítjuk a felemelkedéshez.
3. Hogyan tükrözi ez Rabash tanítását
Rabash egy finom, de döntő fontosságú elvet tisztáz: Az ember csak akkor tud az értelem felett járni, ha az értelem maga is felébredt.
Más szavakkal
- a Teremtő ad értelemet (érveket, logikát, kétségeket)
- az ember az értelem feletti hittel válaszol
- a zavar egy új fokozat alapjává válik
Az ego azt mondja: „Az intelligencia szerint én vagyok a helyes.”
Az ember pedig így válaszol: „Pontosan – és most felemelkedem föléd.”
Ez a ping-pong belső szerkezete:
Bal vonal → Jobb vonal
Értelem → Az értelem felett
Érvelés → Hit
Ego → Kapcsolat
A két erő közötti párbeszéd lesz a spirituális játék.
A Teremtő az ésszerűséget szolgálja; az ember hittel válaszol.
4. Miért játsszák együtt, és nem egyedül
A metafora egy fontos részletet is tartalmaz: az ember nem áll egyedül a „pálya” saját oldalán.
Az egész csoporttal együtt állnak, egyetlen spirituális testként egyesülve.
Egyedül dolgozva a zavarok túl nagyok.
De amikor sok egyén egyesül egy vágyba, egy szándékba, egy szívbe, a labda visszatérése azonnali és erős lesz.
Ebben a kollektív környezetben:
- az egyik barát inspirál, amikor a másik elbukik
- az egyik kitart a szándék mellett, amikor a másik elfelejti
- az egyik felébreszti a vágyat, amikor a másik kiszárad
- az egyik emlékszik, hogy minden felülről jön
- az egyik emlékezteti mindenkit, hogy a kapcsolat a válasz
Csak a kollektív edényen keresztül lehet a labdát következetesen visszajuttatni.
A bal vonal leereszkedik az egyénekbe, de a jobb vonal csak együtt épül fel.
Ez felerősíti Rabash üzenetét: az egyén belsejében zajló minden vita és ébredés a kollektív vágy által emelkedik fel, nem pedig az elszigetelt erőfeszítés által.
5. Miért kell azonnali legyen a visszatérés
Az ego egy röpke szikraként jelenik meg.
Ez egy rövid felismerés pillanata, egy villanásnyi ellentét.
Ha az ember kihasználja ezt a pillanatot, az felemelkedéshez vezet.
Ha elmulasztja a pillanatot, az ego felszívja és kiterjeszti hatását, a szikrát köddé, zavarodottsággá, nehézségé vagy önmagával való elfoglaltsággá változtatja.
A labda visszatérése azonnali kell, hogy legyen:
- nehézség → „Ez a Teremtőtől származik”
- kétség → „Ezt használom, hogy felülemelkedjek az ésszerűség felett”
- elutasítás → „Erősítem a kapcsolatot”
- zavar → „Imádsággá alakítom”
- kritika → „Köszönöm a Teremtőnek ezt a lehetőséget”
Amikor ez ösztönössé válik, az ember állandó párbeszédben él a Teremtővel.
6. A játék célja: egyenértékűség és partnerség építése
A ping-pong nem egy letenni való teszt.
Ez egy módszer a kapcsolatok építésére.
Ezen a folyamatos cserén keresztül az ember megtanulja:
- minden belső mozgás mögött a Teremtőt látni
- a zavarokat spirituális ajándékokként használni
- nem természetes ösztönökkel, hanem választott szándékkal reagálni
- örülni a felemelkedés lehetőségének
- érezni, hogy a Teremtő partnerségre hívja
- érezni, hogy semmi sem véletlen
- az életet magát párbeszédként érzékelni
Ez a párbeszéd lesz a spirituális ragaszkodás gyökere.
A Teremtő felébreszti a vágyat a fogadásra („ok”).
Az ember a vágyakozással válaszol („az ok felett”).
Minden alkalommal, amikor a labda oda-vissza repül, a kapcsolat egyre világosabbá válik, a függőség egyre édesebbé válik, és a spirituális organizmus egyre kifinomultabbá válik.
Végül az ember rájön, hogy az egész játék a szeretet kifejezése.
7. Összefoglalás
A spirituális pingpong metafora és a Rabash által kifejezett elv egy egységes, harmonikus megértést alkotnak a spirituális munkáról:
• A zavarokat szándékosan küldik felülről.
• Felébresztik az ésszerűséget, az egót és az ellenállást – a bal oldali vonalat.
• Az embernek azonnal hittel és kapcsolódással kell válaszolnia – a jobb oldali vonal.
• A munka mindig a kollektív edényben történik.
• A késlekedés a zavart egoista leereszkedéssé változtatja.
• A gyorsaság emelkedéssé és ragaszkodássá változtatja.
• A folyamatos oda-vissza mozgás egységet teremt a Teremtővel.
Ezen a játékon keresztül megtanuljuk szeretni a zavarokat, előre látni őket, és minden pillanatot a teljesség felé vezető lépésként felhasználni.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás