„A hiányosságok átadása”

Izrael egyedülálló szerepe az emberiség hiányosságainak a Teremtőhöz való eljuttatásában

Baal HaSulam – Bevezetés a Zohár könyvéhez, 66–69. pont

„Tudjátok meg, hogy Izrael köteles az egész teremtést felemelni a Teremtőhöz. Mert őket választották ki a világ javításának végrehajtóiként, hogy ők legyenek az a csatorna, amelyen keresztül a bőség az egész emberiséghez eljut.

És ők olyanok, mint a szív a szervek között: ahogy a szív érez minden szerv fájdalmát, és ellátja őket az életerővel, amelyből hiányt szenvednek, úgy van Izrael a nemzetek között – érezve fájdalmukat, hordozva bánatukat, és felemelve hiányosságaikat.

És ahogy a test nem létezhet a szív nélkül, amely egyesíti minden részét, úgy az emberiség sem érheti el a békét, a teljességet vagy Isten ismeretét, ha Izrael nem teljesíti kötelességét, és nem válik az élet csatornájává minden nemzet számára.

Ha Izrael nem teljesíti szerepét, senki sem találhat békét a világon, mert a világ javítása egyedül tőlük függ. De amikor Izrael vállalja ezt a szent feladatot – hogy szeressen, egyesítsen, közelebb hozza a Felső Fényt és ráöntse minden lélekre –, akkor minden nemzet megtelhet bölcsességgel, békével és áldással.

A hiányosságok fordítása

Az izraeli nép titkos küldetése az egész emberiség számára

Bevezetés – Egy elkerülhetetlen felelősség

A kabbalisztikus források megdöbbentő egyértelműséggel fogalmaznak: „Mindenki segítse barátját” nem csupán tanács – ez a törvény szabályozza Izrael kapcsolatát a világ nemzeteivel.

Az igazi kabbalista nem azért hallgatja a híreket, hogy tájékozódjon, hanem hogy áthatoljon a világ hiányosságain, hogy érezze az emberiség remegő szívverését:

• tehetetlenségét,
• zavarodottságát,
• haragját és kétségbeesését,
• képtelenségét, hogy értelmet találjon a Gondviselés csapásaiban.

A kabbalista azért hallgatja a híreket, hogy magába szívja az emberiség által lefordíthatatlan fájdalmat, hogy átalakítsa azt, ami pénzhiánynak, stabilitáshiánynak, értelmetlenségnek tűnik egy egyetlen spirituális igazsággá: Az emberiségnek hiányzik a Teremtő.

Nem számít, hogy a hiányosság milyen formában jelenik meg: étel, szex, család, pénz, becsület, tudás – ezek csupán tartályok.

Az alapvető hiány mindig ugyanaz: a Fény, a kapcsolat és a teljesség utáni vágy.

És ezért az izraeli nép – akár akarja, akár nem – egy elkerülhetetlen szerepet kap.

Mi vagyunk az adapter a kapni akarás és az adni akarás között.

Mi vagyunk a középső vonal a Teremtő és teremtése között.

Mi állunk az emberiség összetört teste és a Felső Fény között, amely egyedül képes meggyógyítani.

Ez nem kiváltság.

Ez parancsolat.

Ez a létezésünk oka.

1. Miért szenved a világ – és miért kell ezt éreznünk

Minden, ami a világban történik, a Felső Gondviselésből fakad.

De az emberiség nem érzi a Gondviselést.

Csak zavart érez.

A csapásokat érez, nem azok forrását.

A hiányokat, nem azok jelentését.

A fájdalmat, nem annak célját.

Ezért, amikor egy kabbalista válságról, háborúról, éhínségről, depresszióról vagy társadalmi összeomlásról hall, nemcsak szomorúságot érez – hanem felelősséget is.

Mert megérti: „Az én népem között ülök.”

A Teremtő az emberiségben nyilvánul meg, nem valami spirituális vákuumban.

És az emberiség problémái meghívások Izrael számára: „Közeledj hozzájuk. Hallgasd meg őket.

Vedd át a fájdalmukat, fordítsd le, emeld fel, és én válaszolok.”

Így Izrael a 70 nemzeten kívül létezik – nem felsőbbrendűként, hanem szolgákként:

• az emberiség szolgáiként,
• a Teremtő szolgáiként,
• a kapcsolat szolgáiként.

Mi vagyunk a szív, nem a fej.

Mi vagyunk a keringési rendszer, nem a csontváz.

Mi nem uralkodunk, mi táplálunk.

2. Miért nem prédikálhatunk vallásról vagy politikáról

Amikor a tömegeknek a Teremtőről beszélünk, ők vallást hallanak.

Prédikátorokat hallanak.

Megosztottságot, kényszert, háborúkat, ősi traumákat hallanak.

Ezért elutasítják.

Amikor csak az egységről, az integrális kapcsolatról és a kölcsönös felelősségről beszélünk, kommunizmust vagy szocializmust hallanak.

Kudarcot vallott ideológiákat és fájdalmas emlékeket látnak.

Ezért ismét elutasítják.

Ezért küldetésünk finom, pontos és szent: Megmagyarázni, hogyan működik valójában a természet.

Felfedni az integrális valóság törvényeit.

Megmutatni, hogyan jön létre az élet a kölcsönös adás-vétel révén.

Megtanítani az emberiségnek az emberi lélek ökológiáját.

Nem dogmákat kell adnunk a világnak, hanem tudományt.

Nem hitet, hanem magyarázatot.

Nem ideológiát, hanem természetes törvényeket.

Segítenünk kell az emberiségnek megérteni, hogy:

• a valóság integrális rendszer;
• az evolúció előre meghatározott;
• az ember szerepe az együttműködés, nem a verseny;
• a természet kapcsolatot követel, nem hódítást.

A Teremtő a valóságba ágyazott adakozás törvénye.

A nemzetek ezt nem prédikációkból, hanem példákból fogják megtanulni.

3. Izrael egyedülálló munkája: a testi hiányok szellemi hiányokká alakítása

Ez a legmélyebb, legkényesebb, legcsodálatosabb művelet:

Az emberiség hiánya → Izrael szíve → szellemi hiány → a Teremtő → Fény → vissza az emberiséghez

Az emberiség kiált:

• „Biztonságot akarok.”
• „Stabilitást akarok.”
• „Tiszteletet akarok.”
• „Boldogságot akarok.”
• „Értelmet akarok.”

Mi ezt halljuk:

„Összetartozást akarnak a Teremtővel.”

Mert minden testi vágy – étel, szex, család, pénz, becsület, tudás – egyszerűen csak a fogadás akarata különböző köntösben.

Feladatunk:

1. Vedd el a nyers vágyat (az erőt, nem a köntöst).
2. Vedd le róla a testi burkolatot.
3. Öltöztesd fel az adakozás szándékával.
4. Emeld fel a Teremtőhöz, mint az emberiség valódi hiányát.
5. Fogadd be a Felső Fényt.
6. Add vissza az emberiségnek olyan formában, amelyet meg tud emészteni.

Így az, aki jövedelmet kér, jövedelmet kap – de benne egy szikrával az adakozásból.

Az, aki becsületet kér, becsületet kap – de benne a kapcsolat magjával.

Aki békét kér, békét kap – de a Felső Fény hatásával, amely fokozatosan átalakítja a vágyakat.

Az emberiség azt kapja, amire szerinte szüksége van; de belül, tudta nélkül, azt kapja, amire valóban szüksége van.

Így fejlődik az emberiség a Teremtő felé.

Ez Izrael láthatatlan munkája.

4. Miért érezzük magunkat gyengének – és miért helyes ez az érzés

Aki megpróbálja betölteni ezt a szerepet, hamarosan kicsinek, törékenynek, túlterheltnek érzi magát.

„Nem tudom elviselni a világ hiányosságait.”

„Nem vagyok elég erős.”

„Egoista használatba fogok esni.”

„Semmi vagyok.”

És ez igaz.

Nem tudod.

Senki sem tudja.

Ez a gyengeség a munka kezdete.

Mert arra kényszeríti az embert, hogy azt mondja:

„Szükségem van a Teremtő operációs rendszerére.

Csak csatornának kell lennem, nem tulajdonosnak.

A Tíznek kell tartania, mint akit egy magas épületen kívül dolgozik, kilenc barátja tartja a kötelet mögötte.”

Csak akkor, ha az ember teljesen megsemmisíti magát a Tíz előtt lesz képes arra, hogy:

• hordozza az emberiség hiányosságait,
• tisztán emelje fel őket,
• megrontás nélkül fogadja a Fényt,
• és önzetlenül adja vissza.

Nincs más út.

5. Hogyan jött létre Izrael, és miért létezik még mindig

Izrael nem biológiai nemzetként jött létre.

Spirituális mechanizmusként jött létre.

Ábrahám összegyűjtötte azokat az embereket, akik éreztek egy ébredő pontot a szívükben – egy szikrát Bina-ból Malchut-ban.

Ez a csoport képes volt:

• érezni az emberiség hiányosságait,
• kapcsolatba lépni a Teremtővel,
• spirituális adapterként működni.

De hiányzott belőlük a kapcsolat ereje.

Így Egyiptomba vetették őket – az ókori világ legnagyobb fogadó akaratába.

Ott magukba szívták a nemzetek hiányosságait, és az Exodus révén elsajátították a javítás módszerét (Tóra).

Azóta ez a csoport – Izrael – egyetlen céllal létezik: Összekötni a Teremtőt és az emberiséget.

Feltárni a világ hiányosságait.

Fényt önteni a világra.

Adam HaRishon szíve lenni.

Ezen a küldetésen kívül nincs olyan „nemzet”, amelyet Izraelnek neveznek.

Abban a pillanatban, amikor ez a küldetés megszűnik, Izrael felbomlik.

Abban a pillanatban, amikor ez a küldetés teljesül, Izrael az egész emberiség áldásának forrásává válik.

6. Az utolsó generáció és szerepünk sürgőssége

A Baal HaSulam által „az utolsó generációnak” nevezett generációban élünk – nem azért, mert ez a történelem vége, hanem azért, mert ez a spirituális száműzetés vége.

Az emberiség globális válságba fullad, de senki sem érti, miért.

Ez nem büntetés.

Ez egy globális hiányosság, amelyet fel kell emelni.

Minden háború, világjárvány, depresszió vagy összeomlás a Teremtő jelzése:

„Izrael, cselekedj!

Fordítsd le fájdalmukat!

Emeld fel hiányosságukat!

Vidd el őket hozzám!”

Mi vagyunk a középső vonal a földi világ és a fenti Fény között.

Mi vagyunk az átjáró, a folyosó, a kábel.

Mi vagyunk a hiányosság fordítói.

7. A végső kép – a Teremtő kinyilatkoztatása az emberiségben

A Teremtő a teljes adás tulajdonsága.

Az emberiség a teljes fogadás tulajdonsága.

Közöttük áll Izrael.

Amikor Izrael elvégzi a munkáját –

• fogadja a világ hiányosságait,
• felemeli őket a Teremtőhöz,
• visszaadja a Fényt a világnak –

akkor megnyílik az emberiség könyve, és minden oldalára rá van írva a „Teremtő” szó.

A Teremtő nem a mennyekben, nem a meditációban, nem az elszigeteltségben nyilvánul meg, hanem „népem között lakozom”.

És az egész emberiség – minden nemzet, minden lélek – csendes melegséget fog érezni magában:

„Ez az, ami mindig hiányzott nekünk.

Ez az, amit mindig kerestünk.

Ez az a Fény, amit mindig is akartunk.”

És Izrael végre azzá válik, amivé lennie kell: a világ szívévé, amely a Teremtő szeretetét minden végtagjába pumpálja.

Következtetés

Izrael egyetlen okból létezik:

Hogy az emberiség testi hiányosságait lelki hiányosságokká alakítsa.

Hogy felemelje őket a Teremtőhöz.

Hogy megkapja az Ő Fényét.

Hogy visszajuttassa azt a világba.

Ez a mi sorsunk.

Ez a mi terheink.

Ez a mi örömünk.

Ez a mi célunk.

És amikor teljesítjük, a világ megnyugszik, a nemzetek áldást adnak, és a Teremtő kinyilatkoztatja magát az egész emberiség szívében.