A közeli jövő kollektív vezetése

„….. Ne feledjétek, hogy ezek a dolgok minden művelt ember számára nyilvánvalóak a Teremtő által Mózes révén Izraelnek küldött meghívásban, még a Tóra átvétele előtt. Így van megírva (Exodus 19:5): „Ha hallgattok az én szavamra, és megtartjátok az én szövetségemet, akkor ti lesztek nekem Segula [erény/hatalom/gyógyulás] az összes nép közül, mert az egész föld az enyém; és ti lesztek nekem papok királysága és szent nemzet. Ezeket a szavakat mondjátok Izrael fiainak.” Mózes elment, összehívta a nép véneit, és elmondta nekik mindazt, amit az Úr parancsolt neki. Az egész nép egyhangúlag így felelt: „Mindazt, amit az Úr mondott, meg fogjuk tenni.” Mózes pedig jelentette az Úrnak a nép szavait.”

(Baal HaSulam, „HaArvut” – A kölcsönös garancia)

Az egoista civilizáció válsága

Az emberi természet alapvetően önző. Minden gondolatunk, minden számításunk, minden ösztönünk a „Mit nyerek vele? Mi véd meg a fájdalomtól?” szűk látószögén keresztül szűrődik. Ez az önigazoló, individualista egoizmus volt az emberi evolúció motorja – legnagyobb motivációnk és legmélyebb átkunk. Megformálta a civilizációkat, előmozdította a haladást, és mégis, minden alkalommal konfliktusokba, uralomba és végtelen pusztítási ciklusokba vezetett minket.

Az emberiség története ennek az egónak a tintájával van írva – háborúk, hódítások, összeomlások és újjászületések, amelyek törött lemezhez hasonlóan ismétlődnek. Ma, bár technológiailag fejlettnek tűnünk, erkölcsileg és szellemileg csődbe mentünk. Intellektusunk az égbe szökött, míg szívünk a sötétségbe süllyedt. Lebontunk mindent, ami egykor értelmet adott társadalmainknak, leromboljuk az intézményeket és az értékeket egyaránt, de nem építettünk fel semmit, ami helyettesítené őket.

Alvajáróként haladunk a szakadék szélére – nukleáris erővel, mesterséges intelligenciával és kielégíthetetlen vágyakozással felfegyverkezve. Ahogy Baal HaSulam egy évszázaddal ezelőtt megjósolta, a féktelen egoizmus nem haladáshoz vezet, hanem pusztuláshoz – globális háború, társadalmi összeomlás és környezeti katasztrófa révén. Az a ösztön, amely felépítette civilizációnkat, azzá az erővé vált, amely megsemmisítésével fenyeget.

A hamis bálványok kora

Az egoizmus egyik legcsúnyább megnyilvánulása a bálványimádás iránti függőségünk. Bár a judaizmus mutatta be először a világnak a láthatatlan, mindenütt jelen lévő Teremtő fogalmát – amely meghaladja a formát és a képet –, az emberiség gyorsan felváltotta ezt a magasztos igazságot számtalan testi bálvánnyal: prófétákkal, papokkal, királyokkal, hírességekkel és önjelölt megmentőkkel. Minden vallás szektákra, minden szekta kultuszokra, minden kultusz klikkekre szakadt szét, mindegyikük bálványozott vezetők köré épült, akik kizárólagos igazságot hirdettek.

Ugyanez a minta fertőzi meg a modern életet is. Imádjuk a pénzt, a hírnevet és a hatalmat. Politikusokat, sportolókat és influencereket istenekhez hasonló státuszra emelünk, csak hogy a következő szenzáció megjelenésekor azonnal eldobjuk őket. Ez ugyanaz a régi bálványimádás digitális formában – az egónk más egók előtt hajbókol.

De ez a hanyatlás nem értelmetlen. Hamis bálványaink és üres vezetésünk összeomlása céltudatos. Felkészíti az emberiséget az evolúció következő szakaszára – az ego által vezérelt vak fejlődésről az ego feletti tudatos, spirituális fejlődésre való átmenetre.

Az emberiség fordulópontja

Az emberiség történelmének legnagyobb fordulópontján állunk. Évezredekig az ego ösztönösen vezette bennünket, tudatosság és választás nélkül. Most tudatosan felül kell emelkednünk rajta, és egy új, kollektív életfelfogást kell kialakítanunk – olyat, amely tükrözi a természet integrált, egységes törvényeit.

Ebben a következő szakaszban egyetlen vezető sem tudja irányítani a világot. A „nagy emberek” és a „megvilágosodott uralkodók” korszaka véget ér. A bölcsesség, amely egykor egyetlen bölcseken és prófétákon keresztül áramlott, most egy kollektív edényen keresztül kell áramoljon – egy összekapcsolt emberiségen. Csak az emberek egyesült hálózata, amelyet a kölcsönös adakozás köt össze, tud hasonlítani és megmutatni azt az egyetlen jótékony Erőt, amely a valóságot irányítja.

Amíg nem érezzük kézzelfoghatóan ezt az Erőt – a Teremtőt, a szeretet és az adakozás univerzális törvényét –, ösztönösen helyettesítőket keresünk: bálványokat, mozgalmakat és ideológiákat. De generációnk szenvedései feltárják ezek ürességét. Az egyetlen igazi vezetés az, amely tükrözi a Teremtő tulajdonságát: önzetlen adakozás mindenki javára.

Az egyéni bölcsektől a kollektív vezetésig

A történelem során a kapcsolatok bölcsességét – a kabbala tanításait – egy szűk körű egyénekből álló lánc őrizte meg, bölcsek, akik generációról generációra adták tovább. Ők voltak a fény oszlopai az egoizmus által elsötétített világban. De még ez a szent lánc is átalakulásra utal: korunkban a Fénynek nem egyetlen tanítók, hanem a tanítványok egysége, a kollektív példa révén kell terjednie.

Ez a „papok királyságának és szent nemzetnek” a lényege. Az emberiségnek már nincs szüksége karizmatikus uralkodókra vagy prófétákra, hanem az egység élő példáira. Az új vezetés nem az emberek felett áll majd, hanem közöttük. Ez egy szívek hálózata lesz, amelyet a kölcsönös törődés és a közös felelősség köt össze, és amely megmutatja, hogyan kell „egy emberként, egy szívvel” élni.

Izrael szerepe a kollektív átalakulásban

Ennek az átalakulásnak Izrael népével kell kezdődnie – ennek a kollektív rendszernek a szellemi gyökereivel és prototípusaival. Ahogy Baal HaSulam írta, őket nem kiváltságokért választották ki, hanem egy célért: hogy a Segula-ként szolgáljanak, az egoizmus betegségének gyógymódjaként, amely az emberiséget sújtja.

Kétezer évig ez a szerep szunnyadt, miközben a nemzet szellemi száműzetésbe került – elvesztette egységét, elfelejtette szövetségét, és beolvadt a világ egoista nemzetei közé. De most, ahogy a globális válságok fokozódnak, a sors hívószava újra felhangzik: a zsidó népnek újra kell felfedeznie igazi hivatását – hogy az egész emberiség kollektív tanítója és példaképe legyen.

Ez nem vallási prédikálást vagy nemzeti felsőbbrendűséget jelent. Azt jelenti, hogy személyes és társadalmi példával megmutatjuk a világnak, mit jelent az Arvut – a kölcsönös garancia – életmód, ahol minden egyén másokért él, ahogyan egy egészséges test szervei az egész szervezetért élnek.

Mózes példája és a vezetés tervrajza

Még Mózes, a legnagyobb vezető sem cselekedett egyedül. Áron, Hur és hetven vének támogatták. Vezetői stílusát nem a dominancia, hanem az alázat és a szolgálat határozta meg. Felajánlotta, hogy töröljék ki az Élet Könyvéből, ha ez azt jelenti, hogy megmenti népét. A nemzetet az Ígéret Földjének szélére vezette, tudva, hogy ő maga soha nem léphet be oda.

Ez az új vezetés lényege, amire az emberiségnek most szüksége van: Mózes-szerű alázatosság, kollektív erő és teljes odaadás az egésznek.

Amikor Izrael ismét olyan lesz, mint Mózes – egy nemzet, amely szolgálattal vezet, amely feláldozza egóját a globális egység érdekében –, akkor az összes nemzet szellemi iránytűjeként fog szolgálni. Akkor az emberiség végre rálép a megváltás igazi útjára: az egyenlőségre, a kölcsönös gondoskodásra és az Egységgel való egységre.

A jelen pillanat hívása

A világ a szakadék szélén áll. A nukleáris fegyverek, az éghajlati katasztrófa és a társadalmi összeomlás mind ugyanazt a igazságot suttogják: a régi paradigma lejárt. Az evolúció következő fázisa a tudat kollektív átalakulását igényli.

A közeljövő vezetői nem palotákból, parlamentekből vagy szószékekről fognak felemelkedni. Azok szívéből fognak előbújni, akik megtanulják egymást minden különbség felett szeretni. Ebből a szívből sugárzik majd az a fény, amely minden nemzetet ugyanarra a sorsra ébreszt – hogy „egy család legyenek egy Teremtő alatt”.

Ez nem utópia. Ez az egyetlen gyakorlati megoldás, ami az emberiségnek maradt. Vagy megtanulunk kölcsönös garanciában élni, vagy kölcsönös pusztításban fogunk elpusztulni.

Ébresszük tehát fel magunkban az ősi szikrát, a Sínai-hegyi szövetséget, amely egykor egyetlen lélekként kötött össze minket. Legyünk újra az a papok nemzete, akik szolgálnak, szeretnek és az egység révén vezetnek. Akkor végre beteljesülnek a Teremtő szavai:

„Ti lesztek nekem papok királysága és szent nemzetség.”

És ez az egység révén az egész világ megismeri azt, aki mindent egyesít.