Atzilut és BYA – Az út a rejtőzködéstől a kinyilatkoztatásig

„Az Atzilut a Chazeh-től felfelé tekinthető, amely csak adományozási edényekből áll. A BYA az adományozás céljából történő befogadást jelenti, az alsó Hey felemelkedését a Bina helyére.

Mivel az ember elmerül a befogadás vágyában, hogy befogadjon, nem tud semmit tenni anélkül, hogy ott befogadást ne kapjon magának. Ezért mondták bölcseink: „A Lo Lishma-tól [nem az Ő kedvéért] eljutunk a Lishma-hoz [az Ő kedvéért].” Ez azt jelenti, hogy a Tóra és a Mitzvot [Parancsolatok] tanulmányozását azzal a céllal kezdjük, hogy „Adj nekünk e világ gazdagságát”, és utána „Adj nekünk a következő világ gazdagságát”.

Ha így tanulunk, akkor el kell jutnunk a Lishma-hoz, a Tóra kedvéért, ami azt jelenti, hogy a Tóra megtanítja nekünk a Teremtő útjait. Ezután először meg kell édesítenünk a Malchutot a Bina-ban, ami azt jelenti, hogy a Malchutot, azaz a „fogadás akaratát” emeljük a Bina-ba, ami adakozásnak számít. Vagyis minden munkánk csak az adakozás érdekében történik.

Ekkor sötét lesz számára. Úgy érzi, hogy a világ elsötétült számára, mivel a test csak a fogadás formájában ad erőt a munkához, és nem az adakozás formájában. Ebben az állapotban csak egy választása van: imádkozni a Teremtőhöz, hogy nyissa meg a szemét, hogy adakozás formájában tudjon dolgozni.

Ez a jelentése a „Ki áll a kérdésért?” kifejezésnek. Ez Bina-ra utal, akit Mi-nek [víz] neveznek, és a kérdés a „kérdezni az esőről” versből származik, ami imádkozást jelent. Mivel eljutnak a „Bina vize” állapotába, van hely imádkozni érte.”

(Baal HaSulam, Shamati 79. Atzilut és BYA)

A rejtőzködés és a kinyilatkoztatás szakaszai

A Teremtő elérésének útján elrejtettségi szakaszokon haladunk át. Ezekben a szakaszokban rájövünk, mennyire különbözünk Tőle, és ugyanakkor, hogy milyen közel kerülhetünk Hozzá. Maga az elrejtettség is a kinyilatkoztatás lehetőségére utal: amennyire Ő elrejtőzik, én érzékelem, mit jelentene, ha kinyilatkoztatná magát.

Ennek a megközelítésnek a fokozatai a Közvetlen Fény négy fázisa, csak részletesebben kifejezve. Ezeket világoknak (olamot, a he’elem – elrejtés szóból) nevezik. Minden elrejtésnek megvan a maga ellenkezője, a kinyilatkoztatás. A mi befogadási akaratunk és az Ő adakozási akarata közötti távolság ezekre a fázisokra oszlik. Tanulmányozásunk során megtanuljuk, hogyan rejtőzik el a Teremtő a világok létráján – Assiya, Yetzira, Beria, Atzilut és Adam Kadmon – és hogyan kell felemelkednünk rajtuk alulról felfelé.

Ezen a létrán az Atzilut a Ketert képviseli, a Beria, Yetzira, Assiya pedig azok a rejtőzködés szakaszai, ahol a Teremtő elrejti magát. Feladatunk az, hogy fokozatosan emelkedjünk, és a forma egyenértékűségén keresztül felfedjük Őt.

A munka lényege: szándék

A Teremtő felfedése csak a tulajdonságok hasonlóságán keresztül lehetséges. A fogadásra való akarat örök lényegünk marad – azt nem lehet kiirtani. A Teremtő adakozási akarata szintén soha nem változik. Ami változik, az a szándék.

Amikor a teremtmény megtanulja, hogy ne magának fogadjon, hanem adakozás céljából, a Teremtő és közte lévő távolság megszűnik. Ezért tanították a bölcsek: „A Lo Lishma-tól eljutunk a Lishma-hoz.” Először magunkért cselekszünk – gazdagságot akarunk ebben a világban, vagy jutalmat a következőben. De még ezek az egoista cselekedetek is vonzzák a Tóra nevű fényt, amely megújít. Lépésről lépésre a Tóra maga tanít minket a Teremtő útjaira, és elvezet minket az igazi adáshoz.

Malchut édesítése Bina-ban

Malchut a kompromisszumok nélküli vágy a fogadásra. Bina az adás akarata. Malchutot Bina-ban édesíteni azt jelenti, hogy a fogadás formáját adás formájára emeljük. Korlátozzuk nyers vágyainkat, és Bina tulajdonságait vesszük példaképünknek, arra törekedve, hogy csak adás céljából fogadjunk.

De ez az erőfeszítés felfedi tehetetlenségünket. Rájövünk, hogy a testnek nincs ereje az adáshoz – csak önmagunkért való cselekvésre ad erőt. Ami egyszer ígéretesnek tűnt, most üresnek tűnik. Maga a világ sötétnek tűnik. A spirituális munka elveszíti ízét.

Egoista szempontból ez bukás, leereszkedés. De valójában ez felemelkedés. A Fény eljött, de mivel a tartály még nem javult ki, sötétségnek tűnik. „A sötétség helye” – írja Baal HaSulam – „a kinyilatkoztatás helye, csak a tartály még nem áll készen”.

Az ima szerepe

Ezen a fordulóponton saját erőfeszítéseink nem elegendőek. Csak egy lehetőség marad: imádkozni.

Az imádság itt nem csupán szavak – a szív kiáltása, amely a tehetetlenségből fakad. Felismerjük, hogy önmagunkban egy lépést sem tudunk tenni az adakozás felé. Akkor, ahogy Baal HaSulam írja, „nincs más tanács, mint imádkozni a Teremtőhöz, hogy nyissa meg a szemét, és adjon neki erőt az adakozáshoz”.

Ez a jelentése a Mi kayma le’she’ela-nak – „Ki áll a kérdés mellett?” A Mi a Bina-ra utal, az adakozás vizeire. A She’ela imát jelent, mint az esőért való imádkozás. Amikor megérintjük a Bina-t, az adakozás vizeit, végre tudjuk, mit kell kérnünk – nem gazdagságot, nem jutalmat, hanem magát az adakozás erejét.

A sötétségtől a hajnalig

Ha ez az ima őszinte, a Teremtő válaszol. Ugyanaz a Fény, amely egyszer sötétségként jelent meg, az élet Fényeként kezd ragyogni. Ami bukásnak tűnt, kiderül, hogy éppen az a felemelkedés, amely az imát szülte.

Ebben a Fényben az ember Ádámmá válik – az Adameh-ből („hasonlítani fogok”), mert most már hasonlít a Teremtőre. A rejtőzködés kinyilatkoztatásba fordul, és a sötétség világa fényben teli világgá válik.

„A Teremtő az igazak imáját kívánja” – mondja a Zohár. Mert csak az imában adja fel a fogadás akarata a hatalmát, és születik meg az adás akarata. Az ima a híd a száműzetés és a megváltás, a rejtőzködés és a kinyilatkoztatás, az ember és a Teremtő között.