A Teremtőnek kettős célja volt a teremtett lény megalkotásában. Egyrészt a Teremtő – aki tisztán szerető és adakozó vágy – olyan teremtményt akart létrehozni, amely képes befogadni az Ő adakozását. Másrészt azt is akarta, hogy ez a teremtmény egyenlővé és hasonlóvá váljon Hozzá, hogy felemelkedjen az Ő szeretetének és adakozásának szintjére. Ez két ellentétes dolog egyben: egy befogadó, akinek adakozóvá kell válnia.
Ahogy Baal HaSulam írja: „A teremtés célja, hogy jót tegyen teremtményeivel… és a korrekció az, hogy a teremtett lények formában egyenlővé váljanak Vele” (Bevezetés a TES-be).
A vágy négy fázisa
Első fázis – Egyszerű befogadás
A Teremtő új vágyat teremtett, és azonnal teljesítette azt. Mint egy anya, aki eteti gyermekét, a Teremtő is kiönti jóságát a teremtményre. De ez nem puszta kielégülés; a teljesítés során a Teremtő átadja saját tulajdonságát is – hogy Ő tiszta szeretet és adakozás. Így a teremtmény nemcsak megkóstolja az örömöt, hanem azt is érzi, hogy ennek az örömnek a forrása egy magasztos, adakozó lény.
Második fázis – Bina, az anya
Az Adakozó nagyságának érzékelése új reakciót ébresztés a teremtményben: vágyat, hogy hasonlítson Rá. Ha a Teremtő ennyire magasztos, akkor adakozó lenni sokkal magasabb rendű, mint csupán befogadó lenni. Így ebben a második fázisban a teremtmény megtagadja az öröm elfogadását, mert a befogadás ellentétessé teszi a Teremtővel. Csak abban akar hasonló lenni, hogy csak adakozzon.
Rabash írja: „Bina lényege, hogy nem a fogadásban gyönyörködik, hanem csak a Teremtővel való egyenrangúságban” (Társadalmi írások).
Harmadik fázis – Fogadás az adakozás kedvéért
A Teremtő ajándékának elutasításával azonban a teremtés célja nem teljesül, mivel a Teremtő szándéka az adakozás volt. Ezért a teremtmény egy tervet eszel ki: elfogadja az örömöt, de csak azért, hogy elégedettséget okozzon a Teremtőnek. Mint egy gyermek, aki nem éhségből eszik, hanem hogy örömet szerezzen anyjának, a teremtmény természetes akaratát használja a fogadásra, de adományozás szándékával. Így hasonlóan érzi magát a Teremtőhöz.
Negyedik fázis – Malchut, a Királyság
De ezzel a teremtmény nemcsak az örömöt kezdi megízlelni, hanem a Teremtő nagyságát, mindenhatóságát és egyediségét is. Ez egy új, mélyebb vágyat ébresztését jelentékébe veszi: nem csak az örömök befogadását, hanem magát a Teremtő státuszának birtoklását is. A teremtmény most már a trónon akar ülni – ez a Malchut, a teljesen kifejlett befogadási akarat.
Ebben a szakaszban a teremtmény a Teremtő teljes ellentétévé válik. Még a hasonlóságát is felhasználni akarja, hogy a Teremtőt saját hasznára kihasználja. És akkor jön a szégyen. A szégyen erősebb, mint az összes öröm, mert a teremtmény felismeri teljes ellentétét. Ez az első korlátozáshoz vezet: a teremtmény elutasít minden örömöt, hogy ne használja ki a Teremtő iránta érzett szeretetét.
Baal HaSulam így írja le ezt a pillanatot: „A szégyen bevésődött a teremtménybe, és ebből fakad az első korlátozás” (TES, 1. rész).
Miért Bina a kulcs?
Ez a korlátozás egy új fejleményt indít el: egy utat, amelyen a teremtmény mindkét célt elérheti – az összes beteljesülés befogadását és a Teremtővel való egyenrangúságot. A kulcs Bina, a második fázis. Bina tulajdonsága egyszerű: nem venni magának semmit, hanem csak a Teremtővel való hasonlóságban létezni, tiszta adásban.
Így Bina szándékának ki kell terjednie Malchut hatalmas vágyának egészére. De van egy nehézség: Malchut vágya sokkal erősebb, mélyebb és durvább, mint Bina elutasítása. Malchut egója abból fakad, hogy ki akarja használni magát a Teremtőt. Ezért Bina önmagában nem elég erős ahhoz, hogy teljesen lefedje Malchutot.
Ezért egy egyedülálló folyamatot terveztek: Bina tulajdonságát be kell fecskendezni Malchutba, fokozatosan beborítva annak rétegeit. Ezáltal Malchut részei kijavíthatók, míg a legsűrűbb rész – a kőszív – a Teremtőre marad, hogy azt a végén kijavítsa.
Az emberi utazás
Itt lép be az emberiség. Bennünk Bina szikrája ébresztődésre jut – a vágy, hogy hasonlóak legyünk a Teremtőhöz, hogy adakozásban éljünk. Ez a szikra a spiritualitás felé vonz minket, arra ösztönöz, hogy keressünk, amíg meg nem találjuk a módszert és a megfelelő környezetet.
Rabash így magyarázza: „Egy szikra ébresztődését tapasztalja meg az ember, amely a Teremtővel való összekapcsolódást követeli. Ez a szikra a lélek gyökere, és ha a megfelelő környezetben fejlesztjük, belépünk a korrekció útjára” (Rabash levelei).
A mi feladatunk, hogy ápoljuk ezt a szikrát. Egy támogató spirituális csoportban, a megfelelő módszerrel feltárjuk egoista vágyunk mélyebb és durvább rétegeit. Minden alkalommal le kell cserélnünk az egoista szándékot – „magamért” – Bina szándékára – „a Teremtővel való hasonlóság érdekében”. Ez nem erőszakkal történik, hanem a csoport közös imáján keresztül a Teremtő segítségét kérve.
Ez olyan, mint a bányászat. Leereszkedni a fogadás akaratának mélyére, és felfedjük az egoizmus nehezebb érceit. Bina fényével finomítjuk őket, és adakozás edényeivé alakítjuk őket. És minden lépésnél ébernek kell lennünk, hogy ne használjuk ki a Teremtő nagyságát saját hasznunkra.
Baal HaSulam így ír: „Az ember egész munkája az, hogy szándékot formáljon az adakozás érdekében, mert ebben rejlik a Teremtővel való összetartozás” (Shamati 1).
Lépésről lépésre a végső korrekció felé
Ez a folyamat rétegről rétegre folytatódik. Minden alkalommal, amikor Bina szándékával javítunk Malchut egy részén, a Teremtőhöz való hasonlóságunkban emelkedünk. Végül csak a legbelső pont marad: Malchut Malchutban, a kőszív. Ezt a részt Bina nem tudja lefedni.
Itt megállunk, és felajánljuk azt magának a Teremtőnek. És Ő be fogja fejezni azt, amit mi nem tudunk. Ezt a pillanatot Gmar Tikkun-nak, végső korrekciónak nevezik, amikor még a kőkemény szív is átalakul.
Ekkor teljesülnek a teremtés két célja:
- A teremtmény megkapja a Teremtő teljes örömét.
- A teremtmény teljes formában egyenrangúvá válik a Teremtővel.
Következtetés: Bina, a teremtés anyja
Az egész spirituális munka Bina szándéka körül forog. Bina az „anya”, az adás gyökere, az a tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy a fogadás akaratát fokozatosan a Teremtőhöz hasonlóvá tegyék. Bina nélkül Malchut durva és önző marad. Bina-val Malchut megszentelődik, vágyról vágyra.
És ahol Bina nem ér el – a kőkemény szívben – a Teremtő maga fejezi be a munkát. Ahogy Baal HaSulam biztosít minket: „A korrekció vége akkor van, amikor az egész fogadásra való akarat javul az adás felé, és nem lesz különbség a Teremtő és a teremtés között” (Bevezetés a TES-hez).
Így Bina nem csupán a vágy egyik szakasza – hanem a teremtés kulcsa, a híd Malchut egója és a Teremtő végtelen adása között.
Lépésről lépésre oktatási táblázat
A vágy négy fázisa
- Első fázis – Hochma (Bölcsesség): Új vágy jön létre, amelyet a Teremtő azonnal teljesít. A teremtmény örömöt és az Adakozó jelenlétét is érez.
- Második fázis – Bina (Megértés, Anya): A teremtmény nem hajlandó befogadni, csak a Teremtővel való hasonlóságra vágyik. Tiszta adakozás befogadás nélkül.
- Harmadik fázis – Zeir Anpin (Fogadni az adásért): A teremtmény elfogadja a beteljesülést, de csak azzal a szándékkal, hogy elégedettséget adjon a Teremtőnek.
- Negyedik fázis – Malchut (Királyság): A teljesen kifejlett fogadásra való akarat. Nem csak minden örömöt akar, hanem a Teremtő státuszát is. A Teremtővel ellentétes → Szégyen → Korlátozás.
A korlátozás (Tzimtzum Aleph)
- Malchut elutasítja a beteljesülést, hogy ne használja ki a Teremtő szeretetét.
- Új korrekciós út kezdődik.
Bina szerepe
- Bina szándékát (tiszta hasonlóság a Teremtővel) be kell fecskendezni Malchutba.
- Lépésről lépésre Bina beburkolja Malchut egoista rétegeit, kijavítva azokat.
- Csak a kőszív (Malchut Malchutban) marad korrekció nélkül.
Az emberi utazás
- Bina szikrája ébresztő ébredése a szívben → Törekvés a Teremtővel való hasonlóságra.
- A megfelelő módszerrel, környezettel és imádsággal korrigáljuk a mélyebb egoista rétegeket.
- Minden lépés = nagyobb hasonlóság a Teremtővel.
- A munka egy „laboratóriumban” (a csoportban) történik, mint a bányászok, akik nyersércet finomítanak.
Végső korrekció (Gmar Tikkun)
- Malchut egészét, kivéve a kőkemény szívet, Bina szándékával javítjuk ki.
- A kőkemény szívet felajánljuk a Teremtőnek.
- A Teremtő kijavítja, ezzel befejezve a ciklust.
- A teremtés célja teljesült:
- A teremtmény teljes örömöt kap.
- A teremtmény teljes formájú egyenértékűséget ér el a Teremtővel.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás