Minden, amire szükségünk van, az a helyes szükség és vágy

„….. Köztudott, hogy a szolgálat elsősorban arra irányul, hogy megelégedettséget adjon Teremtőjének. Mégis, ismerni kell az adakozás jelentését, mivel ezt a kifejezést mindenki használja, és köztudott, hogy a megszokás elkoptatja a dolgok zamatát. Ezért alaposan tisztáznunk kell az adakozás szó jelentését.

A dolog lényege, hogy az alacsonyabb szinteken lévő ember adakozási vágyában benne van a megszerzési vágy is (de a megszerzési vágy korrekciókkal használható), különben nincs kapcsolat az adakozó és a megszerző között. Ez azért van, mert lehetetlen, hogy az egyik adjon, a másik pedig semmit ne adjon cserébe, és mégis létrejöjjön a partnerség állapota.

Csak akkor van köztük kapcsolat és barátság, ha mindketten szeretetet mutatnak egymás iránt. Ha azonban az egyik szeretetet mutat, a másik pedig nem ad választ, akkor az ilyen szeretet nem valóságos és nincs létjogosultsága. Bölcseink a következő verssel hozták ezt összefüggésbe: „és mondd Cionnak: ‘Népem vagy te’” (Ézsaiás 51), ne azt mondd, hogy Ami [Népem], hanem azt, hogy Imi [Velem], „hogy társam légy” (Zohár Beresheet 5. o.), ami azt jelenti, hogy a teremtmények partneri kapcsolatban vannak a Teremtővel.

Ebből következik, hogy amikor az alacsonyabb szintű a Teremtőnek akar adakozni, akkor az alacsonyabb szintűnek kapnia is kell a Teremtőtől. Ezt nevezik partnerségnek: amikor az alsóbb ad és a felsőbb is ad.

A megszerzési vágynak azonban arra kell vágynia, hogy Hozzá tapadjon és megkapja az Ő bőségét, táplálékát és jóságát; hisz ez volt a Teremtés célja, hogy jót tegyen a teremtményeivel.

A Nikudim világában bekövetkezett törés miatt azonban a megszerzésre irányuló szándék a Klipa-k [Héjak] birodalmába zuhant, ami által két megkülönböztetés (állapot) történt a Kliben [Edényben]. 

1.) Létrejött egy kapcsolat a leválasztott vágyakkal, és a Klipa-k fennhatóságából való kilépés munkáját „a megtisztulás munkájának” nevezik. 

2.) A második megkülönböztetés, amely a törés következtében történt, ami a spirituális örömökről való leválás.

Más szóval, az ember eltávolodik a spiritualitástól és nem vágyik a spiritualitásra. Ennek a korrekcióját Kedusha-nak [Szentségnek] nevezzük, ahol a munka célja, hogy vágyakozzunk az Ő magasztossága után. Ebben az állapotban a Teremtő beragyogja ezeket az Edényeket. Tudvalevő azonban, hogy amilyen mértékben rendelkezik a tisztaság Kelimével [Kli többes számban] – amit úgy hívnak, hogy „gyűlölni a rosszat” -, olyan mértékben tud a Kedusha-ban dolgozni, ahogy  írva van: „Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat”.

Ebből következően két megkülönböztetés van: 1.) tisztaság, 2.) Kedusha. A Kedusha az az Edény, a felkészülés az Ő jóságának befogadására azáltal, hogy jót tegyen a teremtményeivel. Ezt a Klit azonban az alsóbbnak tulajdonítják, ami azt jelenti, hogy nekünk kell korrigálnunk. Más szóval az a dolgunk, hogy vágyakozzunk a jóra – aminek a jelentése, hogy messzemenően elköteleződünk az Ő magasztossága és a saját alacsonyrendűségünk irányába… …

(Baal HaSulam, Shamati 54., „A munka célja – 1.”)

Első lépés: Felismerni, kik vagyunk

Utazásunk a felismeréssel kezdődik. Az ember befogadó lény. Minden bennünk a befogadásra, a birtoklásra, az önmagunk kitöltésére van hangolva. Ezért nevezik a korrekcióval foglalkozó bölcsességet Kabbalának, „Befogadásnak” – mert megtanít arra, hogyan lehet a befogadást adományozás csatornájává alakítani.

„Az ember szíve csak gonosz ifjúságától fogva” (Mózes 8:21) nem elítélés, hanem diagnózis. A befogadási akarat pontosan azért jött létre, hogy korrigálható legyen, és az adakozás szintjére emelkedhessen.

Második lépés: A szeretet nyelvének felfedezése

A Teremtővel való partnerség a szereteten alapul. A szeretet pedig természeténél fogva kölcsönös. Aki végtelenül ad egy partnernek, aki nem viszonozza, az végül azt tapasztalja, hogy a kapcsolat elsorvad. „A szeretetet szeretettel lehet megvásárolni” – mondja Rabash, és csak ott létezhet igazi kapcsolat, ahol kölcsönösség van.

A Teremtő azonban egyedülálló: szeretete feltétel nélküli, korlátok és követelések nélkül adja. Ha azonban a teremtmény nem válaszol, akkor nem veszi észre ezt a szeretetet. Nem érzi. Csak akkor válik nyilvánvalóvá a kötelék, ha a szeretetre szeretettel válaszolnak.

Harmadik lépés: Megtanulni helyesen fogadni

A fogadás elkerülhetetlen – ez a természetünk. De a fogadás önmagában nem jelent partnerséget. A feladat az, hogy megtanuljunk remegő gondossággal fogadni, azzal a szándékkal, hogy örömet szerezzünk az Adónak. Ahogyan az, aki ismeri a mérgezés veszélyét, óvatosan méri minden cseppet, úgy kell minden örömöt is mérlegelni a következő kérdéssel: ez valóban a Szeretettért van?

Ez az, amit a Teremtő szeretetének viszonzása jelent: nem a saját érdekünkből fogadni, hanem csak azért, hogy elégedettséget adjunk Vissza Neki.

Negyedik lépés: Szembenézni a sötétséggel

Az emberiség alapértelmezés szerint elszakítva él a Forrástól, tudatában annak, aki az életet adja. Mint a gyerekek egy boltban, végtelenül veszünk, anélkül, hogy elismernénk a boltost. Ez a tudattalan állapot az ősi szakadás után bekövetkezett elszakadás.

És mégis, éppen ebből az elszakadásból indul el az előre vezető út. A rejtőzködésből vágyakozás fakad, a vágyakozásból pedig kinyilatkoztatás.

Ötödik lépés: A szükséglet felébresztése

A döntő fordulat akkor következik be, amikor a hiányosság kiderül. Nem elég, ha a spiritualitást csak az élet kellemes kiegészítőjeként „kívánjuk”. A hiányosságot valódi katasztrófaként kell megélni – az élet Forrásától való elszakadás fájdalmaként. Ezután következik az ego iránti gyűlölet felébredése, amely a szeretet legfőbb akadálya.

Rabash így ír: „Aki nem gyűlöli a gonoszt, az nem mondhatja magáról, hogy igazán szereti a Teremtőt.”

Ez a gyűlölet nem bénít meg – megnyitja az utat egy új, tiszta és égő szükséglet felé.

Hatodik lépés: Az élet-halál vágy

Végül a szükséglet addig növekszik, amíg abszolút nem lesz. Semmi más nem tudja kielégíteni, semmilyen helyettesítő vagy megvesztegetés nem tudja megnyugtatni. A teremtmény úgy kiált a korrekcióért, mintha levegőért kiáltana. Abban a pillanatban a Teremtő válaszol, megadva tulajdonságainak fényét.

„Az embertől csak a vágy felébresztése szükséges; a betöltés felülről jön.” (Baal HaSulam)

Ez az átalakulás küszöbe, a pillanat, amikor a partnerség megpecsételődik.

Hetedik lépés: A partnerség születése

Most kezdődik az örök kötelék:

• A befogadás adássá válik.
• A sötétség fényré válik.
• Az elválasztás egyesüléssé válik.

Ez a teremtés célja: nem a fogadás akaratának eltörlése, hanem annak szándék általi megszentelése, hogy minden fogadás adás legyen.

És mindehhez a kulcs, az ajtó, amely megnyitja ezt az utat, egyszerű, de mélyreható: a helyes szükséglet és a helyes vágy.