Milyen szintet kell elérnünk?

„….. Kérdés: Milyen szintet kell elérni ahhoz, hogy ne kelljen reinkarnálódni?

A Reinkarnáció kapuja (10b. oldal) című műben ez áll: „Izrael összes gyermekének reinkarnálódnia kell, amíg el nem érik a teljes NRNHY-t. Azonban a legtöbb ember nem rendelkezik az öt NRNHY rész mindegyikével, csak a Nefesh-sel, amely Assiya-ból származik.”

Ez azt jelenti, hogy mindenki csak a saját részét és lelke gyökerét kell kijavítsa, semmi mást. Ezzel teljesíti azt, amit kijavítania kell. 

Ez azt jelenti, hogy az egyetlen fény, amely Adam HaRishonban volt, és amelyet a Zohar Zihara Ila’a-nak [felső fényesség] nevezett, és amely az Édenkertben egyszerre volt benne, számos darabra oszlik szét.

A Panim Masbirot [Üdvözlő arc] című könyvben (56. oldal) ez áll: „Miután a jó és a rossz összekeveredett (vagyis a bűn után), egy nagy szerkezetet hoztak létre a Klipot [héjak] számára, mivel azoknak megvan az erejük, hogy megragadják a szentséget. Hogy távol tartsák őket, a teremtés hét napjának fényét nagyon apró darabokra osztották, amelyekből a Klipot nem tudnak táplálkozni, mert túl kicsik.

„Például egy király nagy mennyiségű aranyat akart elküldeni a tengerentúlon élő fiának, de az összes honfitársa tolvaj és csaló volt, és nem volt egyetlen hűséges hírvivője sem. Mit tett? Felosztotta, apró darabokra törte az összes érmét, és sok hírvivőn keresztül elküldte őket, hogy a lopás öröme ne legyen érdemes a királyság dicsőségének bemocskolására.”

Így, sok lélekben, az idők sorrendjében, a napok megvilágításán keresztül lehetséges megvizsgálni mindazokat a szent szikrákat, amelyeket a Klipot a tudás fájának bűne miatt elraboltak.

A sok lélek jelentése a belső fényekre való felosztás, a sok nap pedig a külső fényekre való felosztás. És minden aprópénz összegyűlik abba a nagy fénybe, amellyel Adam HaRishon vétkezett, és akkor lesz vége a korrekciónak.

Ebből következik, hogy mindenki csak Adam HaRishon lelkének egy apró részével születik. Amikor kijavítja a részét, már nem kell reinkarnálódnia. Ezért csak azt lehet kijavítani, ami az ő részéhez tartozik. Erről ír az ARI A fa az élet című könyvében: „Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma pillanat; nincs két egyforma ember, és a Helbona [gyanta] kijavítja azt, amit a Levona [tömjén] nem javít ki. Inkább mindegyiknek azt kell kijavítania, ami az ő részéhez tartozik.”

Tudnunk kell azonban, hogy minden született embernek megvan a választás lehetősége, mert senki sem születik igaznak, ahogy bölcseink mondták (Nidah, 16b), és ezek a szavak: „Rabbi Hanina Ben Papa azt mondta: „A terhesség felett rendelkező angyalt Laila-nak [éjszaka] hívják. Ő egy cseppet vesz, azt a Teremtő elé helyezi, és így szól hozzá: „Világ Ura, mi lesz ebből a cseppből? Erős vagy gyenge, bölcs vagy bolond, gazdag vagy szegény?” De gonosz vagy igaz nem mondta.”

Ez azt jelenti, hogy senki sem születik igaznak, mivel nem mondta, hogy „igaz vagy gonosz”. Inkább ez az ember választásának a tárgya. Mindenki a Tóra és a micvák [parancsolatok] betartásával végzett munkája szerint jutalmazva lesz azzal, hogy megtisztítja a szívét és végrehajtja a lelke gyökere szerint szükséges kijavítást, és akkor teljes lesz…”

(Rabash, „Milyen szintet kell elérni ahhoz, hogy ne kelljen reinkarnálódni?”)

A széttört lélek

Valamikor egyetlen lélek volt, egyetlen életlehelet töltötte be az egész létezést – Adam HaRishon lelke. Abban a lélekben ragyogott az Éden fénye, a Zohar Zihara Ila’a-nak, „Felső Fényességnek” nevezi, ragyogó és teljes.

De amikor Ádám evett a Tudás Fájáról, a tartály összetört. Az egyből sok lett. A fény szikrákra tört, 600 000 gyökérlélekre, majd tovább számtalan darabra, mintha egy tükör számtalan szilánkra tört volna. Mindannyian egy-egy ilyen szilánk vagyunk, az eredeti ragyogás egy szikrája.

Baal HaSulam így ír: „Az összes lélek együtt egy struktúrát alkot. Minden egyes lélek csak egy szikra, amely az egészhez tartozik.”

Így életünk története, minden reinkarnációnk története nem más, mint a szilánkok hosszú útja vissza a tükörhöz, a szikrák visszatérése a lánghoz, a pennik összegyűjtése aranyba.

A király pennik

Az ARI egy király képét adja nekünk, aki hatalmas kincset akart küldeni fiának. Az utak azonban tele voltak tolvajokkal. A kincs megóvása érdekében pennikre osztotta, és mindegyiket külön-külön küldte el.

Így van ez velünk is. Egyikünk sem viseli az egész kincset; egyikünk sem képes megtartani Adam HaRishon teljes fényét. Mindannyian egy-egy érmét hordozunk – egy szikrát, egy részt, egy darabot az örök fényből. Önmagában ez jelentéktelennek tűnik. De amikor az összes érme visszakerül, a király ajándékának teljes pompája újra ragyog.

Rabash emlékeztet minket: „A Teremtő felosztotta a munkát az egyének között. Mindenkinek kell korrigálnia azt, ami a gyökereihez tartozik, és ezzel az egész világot közelebb hozza a tökéletességhez.”

A le nem írt szó: igaz vagy gonosz

Amikor egy lélek leereszkedik ebbe a világba, minden előre meg van határozva – erős vagy gyenge, gazdag vagy szegény, bölcs vagy egyszerű. De egy dolog nincs leírva: igaz vagy gonosz. Ezt nekünk kell eldöntenünk.

Ezért létezik a reinkarnáció. Ez nem büntetés, hanem kegyelem. Minden élet egy esély, egy oldal a választás könyvében, ahol eldöntjük, hogy felülemelkedünk-e az egónkon, vagy továbbra is rabszolgái maradunk.

Baal HaSulam azt mondja: „Az ember jutalma az erőfeszítéseinek megfelelő, mert az igazságosság vagy a gonoszság nem a Fentről van elrendelve, hanem az ember munkájától függ.”

Az emberiség teste

Ma végre saját szemünkkel láthatjuk, amit a kabbalisták tanítottak: az emberiség egy test. Az internet, a globális piacok, az éghajlati válságok, a háborúk – mindez azt mutatja, hogy elválaszthatatlanul összekapcsolódunk.

Mégis nem érezzük ezt a szívünkben. Az ego azt súgja, hogy különállóak vagyunk, szabadon kizsákmányolhatunk és fogyasztunk, szabadon emelkedhetünk mások rovására. De az igazság az, hogy amikor a test egy része felfalja a többit, az nem szabadság, hanem betegség. Úgy viselkedünk, mint egy rákos daganat a teremtés élő szervezetében.

Baal HaSulam figyelmeztetett: „Ha az emberiség nem végzi el a korrekciót magán, önmagát fogja elpusztítani. Csak akkor fog élni, ha elfogadja a mások iránti szeretet törvényét.”

A szükséges ellentét

Miért lettünk olyan ellentétesek a természettel, olyan rombolóak? Mert csak az ellentétből születhet meg az igazi tudatosság. A mozdulatlan, a növényi és az élőlényi világ harmóniában él, anélkül, hogy tudna róla. Csak az ember kapott az ego átkát és ajándékát, hogy annak ellenére felfedezhesse a szeretet törvényét.

Rabash így írt: „A korrekció nem a kapás akaratának kiirtása, mert ez lehetetlen, hanem új formát adni neki – felhasználni azt az adakozáshoz.”

Így célunk nem hasonlít semmilyen állatéhoz vagy csillagéhez. Azért születtünk, hogy a Teremtő tudatos partnereivé váljunk, tudatos résztvevőivé az élet fenntartásának és terjesztésének.

A szikra felébred

Sok életen át csak az étel, a szex, a család, a gazdagság, a becsület és a tudás iránti vágyakban élünk. De végül egy új vágy ébred fel bennünk – egy szikra. Suttogja: „Ennyi az egész? Mi az életem értelme? Mi a szerepem a teremtés hatalmasságában?”

Ezt a szikrát nem lehet elhallgattatni birtokokkal vagy eredményekkel. Ez a szikra vallások, filozófiák, tudományok felé terel minket, míg végül felfedezzük a valódi korrekció módszert – a Kabbala bölcsességét –, amely nem absztrakt hitet tanít, hanem gyakorlati kapcsolatot.

A szeretet útja

Az egész út egy versben foglalható össze: „Szeresd barátodat, mint önmagadat.”

Első pillantásra ez lehetetlennek, sőt naivnak tűnik. Az ego csak önmagát szereti, és ösztönösen elutasítja a többieket. De pontosan itt kezdődik az igazi munka: felismerni, hogy a gyűlöletem az enyém, nem az övék. A másik csak egy tükör.

Baal HaSulam így magyarázza: „Ha kijavítjuk másokkal való kapcsolatunkat, kijavítjuk a Teremtővel való kapcsolatunkat is, mert Ő a köztünk lévő kötelékben lakozik.”

Így a mások iránti szeretet nem érzelem, hanem az örökkévalóság kulcsa.

A csoport laboratóriuma

De ezt senki sem tudja egyedül megtenni. A Teremtő minden keresőnek ad egy csoportot – egy kis társaságot, akiket egy közös szikra köt össze. Ezeket nem mi választjuk, hanem a Fentről rendezik el.

Itt, ebben a laboratóriumban gyakoroljuk a lehetetlent: hogy semmissé tegyük magunkat, felülemelkedjünk az elutasításon, megtanuljuk az adás édességét.

Rabash így tanít: „A barátok iránti szeretetet addig kell építeni, amíg az ember úgy érzi, hogy a barát hiánya az ő saját hiánya, és a barát öröme az ő saját öröme.”

A betegségtől a teljességig

Az igazság az, hogy a spirituális rendszer nem az egyéneket számolja. A legkisebb egység a korrigált sejt – egy csoport, amely egy vágy, egy szív, egy lélek lett.

Amikor beépülök egy ilyen sejtbe, reinkarnációim véget érnek. Betöltöttem a részem, letettem a pénzemet a kincstárba. Már nem vagyok rákos sejt, hanem egy élő sejt Ádám helyreállított testében.

Baal HaSulam így összegzi: „Amikor a mások iránti szeretet tökéletessé válik, a Teremtő iránti szeretet is tökéletessé válik, és az ember örökre hozzá ragaszkodik.”

A válasz

Tehát milyen szintet kell elérnünk? A válasz nem a magasztos misztikus eredményekben rejlik, hanem valami egyszerűben és ugyanakkor mindent megkövetelőben: összekapcsolni a szikrámat másokkal, a gyűlölet felett állni a szeretettel, az emberiség lelkének valódi sejtjévé válni.

Amikor sok aprópénz arannyá válik, amikor sok szikra lánggá válik, amikor sok egy lesz – akkor Ádám egész lesz, a kincs helyreáll, és a születések ciklusa véget ér.