Az átvezető

„Ami Izrael uralmáról a Klipot [héjak] felett, és fordítva, a Klipot uralmáról Izrael felett. Először is meg kell értenünk, hogy mit jelent „Izrael” és mit jelent „a világ nemzetei”.

Több helyen is megmagyarázzák, hogy Izrael a „belsőt” jelenti, az úgynevezett „elülső Kelimet [edényeket]”, amelyekkel az ember azért dolgozhat, hogy megelégedettséget adakozzon a Teremtőjének. A „világ nemzeteit” „külsőnek”, „hátulsó Kelimnek” nevezik, akik megélhetése kizárólag a megszerzésből származik, és nem az adakozásból.

A világ nemzeteinek uralma Izrael felett abban áll, hogy nem tudnak az adakozás formájában és az elülső Kelimben dolgozni, hanem csak a hátulsó Kelimben. A Teremtő szolgáit arra csábítják, hogy a fényeket terjesszék le a hátulsó Kelimbe.

Izrael uralma azt jelenti, hogy ha erőt adnak, hogy mindenki képes legyen dolgozni azért, hogy megelégedettséget adjon a Teremtőjének, azaz kizárólag az elülső Kelimben, még ha a Hochma-t [bölcsességet] ki is terjesztik, az csak abban a formában történik, amit úgy neveznek: „egy út, amelyen keresztül kell haladni és nem több”.

(Baal HaSulam, Shamati 46, „Izrael uralma a Klipot felett”)

Az ember célja: átjáróvá válni

Életünk végső célja, hogy egyedülálló, önzetlen, átlátszó átjáróvá váljunk a valóság teljesen integrált rendszerében. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy magunknak tartsuk meg a Teremtő életet tápláló erejét. Ehelyett magunkra kell vonzanunk, és azonnal továbbadnunk – minden teremtménynek, minden embernek, minden létező rétegnek, amely túlmutat szűk egoista szféránkon.

Olyanoknak kell lennünk, mint a test szíve, amely életet adó vért pumpál minden szervhez. A szív csak azt veszi fel, ami létfontosságú funkciójához szükséges, mégis egész léte a test életben tartásának szentelt. Hasonlóképpen, „a test” maga a valóság – élettelen, növényi, élőlény és ember.

Ahogy Baal HaSulam írta: „Az ember munkájának lényege csupán az, hogy csatornává, vezetékké váljon, amely a Teremtőtől a teremtett lényekhez viszi a bőséget” (Baal HaSulam, Matan Torah).

A küzdelem a természetünkkel

És itt rejlik a nagy paradoxon: ez a magasztos szerep – amelyet Izrael szerepének neveznek – teljesen ellentétes a természetemmel. Egyetlen hajtóerővel születtem: a kapni akarás. Ez örömöt, biztonságot, hatalmat, kielégülést követel – és mindezt csakis nekem. Vágyaim és azok alapvető szándéka önző, önigazoló, kizsákmányoló.

Ezt nem lehet megváltoztatni. A lényem – maga a vágy – a Teremtő által lett teremtve, és soha nem fog megsemmisülni. De amit megváltoztathatok, az az szándék, amellyel ezt a lényt működtetem.

Rabash így magyarázza: „A vágy marad, csak a szándékot kell megváltoztatni – a magunknak való befogadástól a másoknak való befogadásra” [Rabash, Shlavey HaSulam, „Mi a Teremtő nagysága?”].

A belső kivonulás

Ezt a belső átalakulást nevezték a bölcsek Egyiptomból Izraelbe való átjutásnak. „Egyiptom” az egoista szándékok rabságát, a világ népeinek uralmát szimbolizálja bennem. „Kijönni Egyiptomból” azt jelenti, hogy hagyom, hogy belső Izraelem – az a pont, amely közvetlenül a Teremtőhöz (Yashar-El) törekszik – uralkodjon vágyaim felett.

Baal HaSulam azt mondja: „Izrael azt jelenti, aki már kilépett a világ nemzeteinek uralmából, és csak a Teremtő uralmát vette magára” (Baal HaSulam, Shamati 144.).

Ezután, a Teremtővel való formahasonlóság elérésével, elkezdem megérteni Őt, érezni Őt, és megtanulni, hogyan teljesítsem Izrael szerepét: hogy a világ számára a Fény csatornája legyek.

Egyedül nem tudjuk megtenni

De egy ilyen átalakulás nem érhető el egyetlen ember által. Ahogy egyetlen szerv sem él elszigetelten, úgy egyetlen ember sem tud elszigetelten betölteni ezt a célt. Szükségem van társakra – barátokra, akik ugyanazt a vágyat éreznek, akikkel együtt tanulhatok, gyakorolhatok és imádkozhatok.

Rabash hangsúlyozza: „Senki sem tud egyedül kilépni az önszeretet hatalmából. Csak a baráti szereteten keresztül lehet eljutni a Teremtő szeretetéhez” (Rabash, A társadalmi írások, „A baráti szeretet”).

Még akkor sem elég a közös erőfeszítésünk. Csak a Teremtő maga emelhet fel minket egoista természetünk fölé. „Aki megtisztulni jön, segítséget kap” (Talmud). Baal HaSulam így magyarázza: „Az embernek alulról kell megtennie a legkisebb ébredést, és akkor a Teremtő megadja neki az erőt, hogy legyőzze természetét” (Baal HaSulam, Shamati 72).

Izrael felelőssége az emberiség iránt

A történelem során mindig voltak olyanok, akik nagyobb érzékenységgel születtek erre a szerepre. Az eredeti izraeli nép leszármazottai – akik egykor a Teremtő nyílt vezetése alatt kölcsönös garanciában (Arvut) éltek – magukban hordozzák ennek az állapotnak a genetikai emlékét.

Baal HaSulam írja: „Az izraeli nemzet feladata, hogy felkészítse önmagát és az egész emberiséget arra, hogy fejlődjön, amíg magára nem vállalja a mások iránti szeretet nemes feladatát” (Baal HaSulam, The Arvut).

Ma azonban ez a hivatás nem korlátozódik a zsidókra. Bármelyik ember, akinek a szíve felébred ezzel a törekvéssel, származásától függetlenül, szellemileg Izrael része. Ezek az emberek hatalmas felelősséget viselnek: „a nemzetek világosságává” kell válniuk.

A belső harc

Ez a megosztottság Izrael és a nemzetek között nem csak külső, különböző népek közötti. Mindannyiunkban él. Minden ember két erő harctere: a belső „nemzetek” – az egoista szándék által még irányított vágyak; és a belső „Izrael” – a vágyak, amelyek már arra vágynak, hogy a Teremtő önzetlen szándékába öltözzenek.

Rabash így ír: „Minden emberben ott van Izrael és a világ nemzetei. Izrael az a belső rész, amely a Teremtőnek akar szolgálni, a nemzetek pedig azok a vágyak, amelyek ezt akadályozzák” (Rabash, Dargot HaSulam, „Mi Izrael és a világ nemzetei az emberben?”).

Csak akkor válhatok a külső Izrael részévé, ha hagyom, hogy a belső Izrael uralkodjon a belső nemzeteimen. Csak akkor vehetem át jogos szerepemet, hogy másokat is a Teremtőhöz vezessek.

A folyamat vége

Végül ez az átmeneti szerep nem marad a kiválasztottak terhe. Az egész emberiségnek el kell érnie. A végső javítás (Gmar Tikkun) akkor jön el, amikor minden ember, minden nemzet, minden vágy a valóságban a Teremtő tiszta adakozási szándéka által irányított lesz.

Baal HaSulam biztosít minket: „A javítás vége akkor lesz, amikor a világ minden népe egy testként egyesül, és akkor a Teremtő dicsősége megnyilvánul rajtuk” [Baal HaSulam, Bevezetés a Zohár könyvéhez, §60].

Akkor eltűnik a különbség Izrael és a nemzetek között, mert mindannyian Izrael leszünk – a Teremtő felé irányulva, egy testként egyesülve, az Ő örök Fényének áramlásában élve.

Ez az életünk értelme, létezésünk célja és a végső átjáró az örökkévalóságba.