A lelki létezés nem csupán különbözik jelenlegi fizikai valóságunktól – annak teljes ellentéte. Mindennapi életünkben az önérdek vezérel, vágyaink csak személyes beteljesülésünket szolgálják. A lelki út azonban arra hív, hogy lépjünk túl ezen az egoista természeten, fordítsuk meg létezésünket egy önzetlen szándék által, amely összhangba hoz minket a Teremtő tiszta, feltétel nélküli szeretetének és adakozásának tulajdonságaival. Ez a cikk a mélyreható átalakulást tárja fel, amely az önközpontú élettől a lelki élet felé vezet, bemutatva, hogyan válnak vágyaink, ha altruista szándék szűri őket, az isteni kapcsolódás edényeivé. Ez egy átalakulási utazás, amely egy szent közösségben bontakozik ki, ahol megtanulunk nem önmagunkért, hanem másokért élni, és végül a Teremtő partnereivé válunk a teremtés aktusában.
Az ego világa: az önérdek értékrendje
Jelenlegi fizikai létezésünkben az élet önmagunk körül forog. Értékünket az határozza meg, amit megszerezhetünk – legyen az anyagi vagyon, társadalmi státusz vagy személyes eredmények. Vágyaink, mind az alapvetőek (étel, szex, család), mind a társadalmiak (vagyon, hatalom, hírnév, tudás), látszólag véletlenszerűen ébrednek, mégis ezek irányítják tetteinket és törekvéseinket. Ezeket a vágyakat alapvető anyagunk és hajtóerőnk táplálja: a folyamatosan növekvő, kielégíthetetlen létezési és önmegvalósítási éhség. Ebben a közvetlen, egoista törekvésben minél kifinomultabbak, képzettebbek vagy tapasztaltabbak vagyunk, annál többet gyűjthetünk magunknak. Egy hagyományos társadalomban a műveltebb, professzionálisabb vagy érzékenyebb emberek gyakran magasabb fizetést, nagyobb tiszteletet és kiemelkedőbb társadalmi pozíciót érnek el. Ezzel szemben a durvább, kevésbé kifinomult vágyakkal és személyiséggel rendelkező emberek általában kevésbé rangos szerepeket töltenek be, alacsonyabb bérezéssel és társadalmi megbecsüléssel.
Ez az egyértelmű kapcsolat a vágyak minősége és azok beteljesülése között meghatározza a fizikai világot. A spiritualitás birodalmában azonban ez a dinamika megfordul, és egy sokkal összetettebb, átalakító igazság tárul fel.
A lelki szűrő: az önzetlen szándék ereje
A lelki létezés radikális változást hoz egy „lelki szűrő” hozzáadásával – egy tudatos, célzott szándékkal, amelyet vágyaink fölé helyezünk. Ez a szűrő, mint egy félig áteresztő membrán, csak akkor engedi meg, hogy belépjünk és érzékeljük a lelki valóságot, ha életünket a tiszta, önzetlen és feltétel nélküli mások szolgálatának szenteljük. Ebben az állapotban létezésünket nem az méri, amit magunknak szerzünk, hanem az, hogy mennyire tudunk jóindulatúan és önzetlenül mások vágyaiban és szükségleteiben létezni, elősegítve azok beteljesülését minden önző, individualista vagy kizsákmányoló elfogultság nélkül.
A spiritualitásban azok, akik durvább, mélyebb éhséggel vagy vágyakozással rendelkeznek, több lelki táplálékot – a Teremtő felismerését és elérését az Őhozzá való hasonlóság által – vonzhatnak, feltéve, hogy alkalmazzák az adakozó szándék lelki szűrőjét. A fizikai világgal ellentétben, ahol a kifinomultság nagyobb személyes nyereséghez vezet, a spiritualitásban a durvább vágyak, ha önzetlen szándék vezérli őket, nagyobb mennyiségű és intenzitású isteni fényt közvetíthetnek. Ez azért van, mert az éhes, nyers vágy több lelki energiát képes vonzani. Azonban ennek a tápláléknak a tényleges feldolgozása és elérése a finomabb lelki edényekben, vagyis a kifinomultabb rétegekben történik.
Fontos különbség van a lelki fény vonzása és elérése között. A Keter, a legtisztább és legmagasabb lelki szint, az elérés csúcsát jelenti, amely a legfinomabb benyomások befogadására képes, de finomsága miatt korlátozott a legerősebb fény vonzásában. A Malchut, a legdurvább és legalacsonyabb lelki szint, a legerősebb fényt tudja az edénybe vonzani, de hiányzik belőle a tisztaság és érzékenység, hogy a fény részleteit és érzelmi mélységét teljesen feldolgozza. Az „egyik nagyobb, mint a társa” kifejezés a nagyobb vágy azon képességére utal, hogy több fényt érez és vonz, feltéve, hogy a megfelelő, altruista szándék átalakítja azt. Ez a lelki szűrő alapvetően megváltoztatja világnézetünket, újraformálja létezésünket és életmódunkat.
A kollektív lélek: a lelki Partzuf
A lelki érzékelés nem egyéni vállalkozás – egy egyedi lelki részekből, rétegekből vagy emberekből álló közösségben bontakozik ki, akik együtt gyakorolják az autentikus spiritualitást. Ebben a kollektívában a durvább vágyakkal rendelkező emberek nagyobb mennyiségű lelki fényt vonzanak, míg a kifinomultabb edényekkel rendelkezők feldolgozzák, elérik és megosztják megértésüket a csoporttal. E kölcsönös integráció révén, ahol mindenki a lelki szűrőn keresztül cselekszik, kizárólag a többiek érdekében létezve, minden vágy, hiány és szükség megoszlik és egyesül. Hasonlóképpen, a teljes elérés és megértés is eloszlik a csoport között, harmonikus egészet alkotva.
Ez a kollektíva egy lelki egységgé, úgynevezett Partzuffá válik, amely képes érzékelni és cselekedni a lelki birodalomban. Egy egyedülálló ember nem regisztrálódik a lelki rendszerben; csak egy kölcsönösen integrált csoport, amelyet a Teremtő szeretet és adakozás tulajdonságaihoz való hasonlóság köt össze, érheti el ezt a kompatibilitást. E szent közösségben a durva és kifinomult vágyak kölcsönhatása, amelyet az önzetlen szándék egységesít, olyan kollektív elérést tesz lehetővé, amely messze meghaladja az egyéni képességeket.
A valóság megfordítása: az önzetlen szolgálat
Minden, amit ebben a világban érzékelünk, hamis, mivel eredendően egoista, torz lencsénken keresztül látjuk. A lelki érzékelés, amelyet a tiszta, önzetlen adakozás lelki szűrője tesz lehetővé, megfordítja ezt a valóságot. Az önző befogadás helyett minden dolgot az altruista szolgálat minőségén keresztül kezdünk látni és értékelni. Fókuszunk a személyes nyereségről és sikerről a Teremtőnek való teljes átadásra vált, hogy kölcsönözhessük az Ő isteni tulajdonságait: a tiszta, feltétel nélküli szeretetet és adakozást. Ezek az isteni attribútumok létezésünk alapjává válnak, amelyeket mások szolgálatára és a Teremtő akaratával való összehangolódásra használunk.
Ebben a fordított létezésben eredendő egoista tulajdonságaink fölött és ellenük igyekszünk élni, folyamatosan navigálva a feszültséget az eredendő természetünk és az általunk megtestesíteni kívánt isteni tulajdonságok között. Felismerjük, féljük és elutasítjuk romboló hajlamainkat, csak mások szolgálatára és felemelésére vágyva. Ez az önzetlen szolgálat a kulcs a valóság egyetlen irányító erejével való hasonlóság eléréséhez. Egy ellentétes létezési módba lépünk, az önközpontú befogadástól az eredendő önérdekünk szféráján túli mindenki és minden feltétel nélküli szolgálata felé.
Ez az átalakulás gyakorlatilag egy egyedi, zárt, kölcsönösen elkötelezett és kiegészítő lelki csoportban bontakozik ki. Itt közösen tanuljuk és gyakoroljuk, hogyan létezhetünk és cselekedhetünk eredendő természetünk fölött, támogatva egymást közös célunk elérésében: hogy felismerjük, elérjük és társai legyünk a Teremtőnek azáltal, hogy hasonlóvá válunk Hozzá.
A lelki hit: híd az Istenihez
A spiritualitásban a „hit” nem vak meggyőződés, hanem a Teremtővel való hasonlóság és kapcsolódás kézzelfogható állapota, amely mély, érzett élményt eredményez. A lelki hit a tiszta, önzetlen adakozás minősége – egy nézőpont, amely teljesen kívül, fölötte és ellentétes eredendő egoista állapotunkkal. Ez egy olyan állapot, amelyet a Teremtő tart fenn, olyan tulajdonságokkal és képességekkel ruházva fel minket, amelyekkel születésünkkor nem rendelkezünk.
A legalacsonyabb lelki elérés szintje, a Nefesh, egy egyszerű, tiszta állapot, ahol függetlenné válunk egoista természetünktől. Ebben a szakaszban a Teremtő valóságába burkolózva érezzük magunkat, tiszta irgalom és nyugalom vesz körül, de hiányzik a képességünk a részletek megvizsgálására vagy mély megértés elérésére. Ahogy magasabb szintekre, például a Ruachra lépünk, nagyobb zűrzavar, kétségek és kétségbeesés támad, ami szükségessé teszi az eredendő egoista tulajdonságaink és a Teremtő tiszta, szerető tulajdonságai közötti szigorú vizsgálatot és összehasonlítást. E kontrasztokon keresztül nő a megkülönböztetésünk és elérésünk, amelyet az eredendő természetünk és a megtestesíteni kívánt isteni tulajdonságok közötti feszültség táplál.
A Nefesh olyan, mint egy embrió, amely az anyaméhben pihen, míg a Ruach egy újszülöttet jelképez, aki kölcsönhatásba lép és táplálékot kap a kölcsönös befogadás és adakozás révén a Teremtővel. Minden elérés szintje a Teremtő képét építi bennünk, amelyet az Ő tulajdonságaival való fokozatos hasonlóság alakít.
Az edény és a Fény: a hasonlóság tánca
Amikor a lelki fény belépéséről beszélünk az edénybe, az arra utal, hogy az edény – vágyunk – eléri a fény frekvenciájával való hasonlóság egy bizonyos szintjét. Ezen összehangolódás révén kezdjük érzékelni a fényt, nem közvetlenül, hanem a Teremtő tulajdonságaival való, saját magunk által megszerzett hasonlóság és eredendő különbözőségünk kontrasztján keresztül. A végtelen fény óceánjában létezünk, de csak azt a mennyiséget, intenzitást és minőséget érezzük, amellyel edényünk kompatibilissé válik, amit a vágyunkat irányító szándék határoz meg.
Vágyunk eredendően arra irányul, hogy befogadjunk, hiszen ez lényegünk. Azonban az, hogy milyen szándékkal használjuk ezt a vágyat, meghatározza, mit érzékel és mivel igazodik. Ha ugyanazt a szándékot alkalmazzuk, mint a Teremtő – a tiszta, önzetlen és feltétel nélkül szerető adakozást –, elkezdjük érzékelni a valóságot irányító jóindulatú, szerető erőt. Csak mások érdekében vagy a Teremtő elégedettségének érdekében vonzunk és fogadunk el, aki mindent megadni kíván nekünk. Tetteinken és a helyes, adakozó szándékon keresztül érezzük a mindent átható egyetlen, szerető erőt.
Az út előre: célokkal teli értékrend
A fordított lét arra hív, hogy lépjünk túl az önmagunkon, hogy ne a személyes nyereségért, hanem mások és a Teremtő szolgálatáért éljünk. Ez egy olyan utazás, amely egy lelki közösségben bontakozik ki, ahol a durva és kifinomult vágyak az önzetlen szándék zászlaja alatt egyesülnek, olyan kollektív edényt alkotva, amely képes az isteni érzékelésre. A lelki szűrőn keresztül megfordítjuk valóságunkat, az egoista befogadástól az altruista adakozásig, az elszigeteltségtől az egységig, a hamisságtól az igazságig.
Célunk világossá válik: segíteni lelki csoportunknak, és végül az egész világnak, hogy elérje az emberiség végső célját – felismerni, elérni és társává válni a Teremtőnek azáltal, hogy hasonlóvá válunk Hozzá. Ez a lelki hit lényege, a folyamatos növekedés és az istenihez való igazodás állapota. Miközben navigálunk eredendő természetünk és a Teremtő tulajdonságai közötti kontrasztok között, lépésről lépésre építjük az Ő képét magunkban, mígnem partnereiként állunk, az Ő fényét sugározva egy szeretettel átalakított világban.
ZsoltHermann.com 
Hozzászólás