A Teremtő érzése: utazás a valóság irányító erejének megértéséhez

Bevezetés

Gyakran hisszük, hogy egy objektív valóságot érzékelünk – egy kézzelfogható világot, amelyben élettelen tárgyak, növények, állatok és emberek függetlenül léteznek körülöttünk. Ez az érzékelés azonban illúzió. Valójában nem egy külső valóságot érzékelünk, hanem saját vágyainkban létezünk, egy veleszületetten önző, egocentrikus és individualista szférában, amelybe beleszületünk. Ez a cikk azt a mély gondolatot vizsgálja, hogy az általunk tapasztalt világ belső tulajdonságaink és vágyaink kivetülése, és ahhoz, hogy az igaz valóságot – amelyet egy önzetlen, szerető erő irányít – érzékelhessük, át kell alakítanunk önmagunkat. Ez az átalakulás, amely a kabbalista Tikkun Adam (az ember helyreigazítása) elvében gyökerezik, a Tikkun Olam (a világ helyreigazítása) útja, lehetővé téve számunkra, hogy a Teremtővel az önzetlen szeretet és adakozás „isteni tulajdonságain” keresztül kapcsolódjunk.

Az objektív valóság illúziója

A valóságról alkotott érzékelésünk nem egy külső világgal való közvetlen találkozás, hanem belső vágyaink és erőink tükre. Nem egy „szilárd” világot látunk fizikai elemekkel; ehelyett olyan vágyakat és erőket érzékelünk, amelyeket magunkon kívülre helyezünk, mert nem illenek közvetlen önérdekünkhöz. Ezek a kivetülések 100%-ban önző, egocentrikus és szubjektív „öröm/fájdalom” számításainkon keresztül szűrődnek.

• Az én és az ego: Amit „önmagunknak” tekintünk, azok a vágyak, amelyek legközvetlenebbül szolgálják egónkat, amely mindent magának akar, az öröm maximalizálására és a fájdalom minimalizálására törekszik. Ezek a vágyak testesítik meg „fizikai lényünket”, és kiterjednek a „szeretteinkre”, akik közvetetten szolgálják érdekeinket.
• A többiek: Közeli körünkön túl a „másokat” vetélytársakként vagy ellenségekként érzékeljük az „élet játékában”, ahol mindenki a személyes haszonra törekszik. Még a „barátokkal” kötött szövetségek is kölcsönös önérdeken alapulnak, amelyek az érdekek eltérésekor felbomlanak.
• A konfliktusok világa: Ez az egocentrikus érzékelés egy viszályokkal, konfliktusokkal és háborúkkal teli világot hoz létre, mivel mindenki másokat használ fel saját céljaira.

A kulcsfontosságú felismerés, hogy nem független entitásokkal – emberekkel, állatokkal vagy tárgyakkal – találkozunk. Ehelyett saját tulajdonságaink, vágyaink és szándékaink tükörszerű visszaverődését érzékeljük. A látott világ egy belső szűrőink és torzításaink által formált kivetülés.

A törött világ gyökere

Az általunk érzékelt valóság törött, sötét és önpusztító, mert veleszületetten egocentrikus, önző és kizsákmányoló tulajdonságainkban gyökerezik. Ezek a tulajdonságok az élettel ellentétesek, rákként fogyasztanak és pusztítanak. Ezzel szemben az igaz valóság, amelyet egy teremtő és tápláló erő irányít, az önzetlen, feltétel nélküli szeretet és adakozás „isteni tulajdonságai” által jellemezhető. Ezek a tulajdonságok alkotják az élet alapját, képesek létrehozni és fenntartani a létezést.

Ahhoz, hogy ezt az igaz valóságot és annak irányító erejét – a Teremtőt – érzékelhessük, bizonyos fokú hasonlóságot és összehangolódást kell kialakítanunk ezekkel az isteni tulajdonságokkal. Azonban egocentrikus érzékelési szféránk megakadályozza, hogy közvetlenül érzékeljünk bármit szubjektív valóságunkon kívül. Még a Teremtő, akit elérni szeretnénk, a „Teremtő képe” az érzékelési edényeinkben, amely csak az általa megszerzett hasonlóság révén mutatkozik meg.

Az átalakulás útja: Tikkun Adam

A világ megváltoztatásához először önmagunkat kell megváltoztatnunk. A Kabbalista Tikkun Olam (a világ helyreigazítása) elve a Tikkun Adam (az ember helyreigazítása) folyamatával kezdődik. Ez az átalakulás az érzékelésünk és tulajdonságaink átformálását jelenti, hogy összhangba kerüljenek a Teremtő isteni tulajdonságaival. A folyamatot a kabbala gyakorlati és céltudatos módszere vezérli: „Tégy magadnak Ravot, vegyél magadnak barátot, és ítélj mindenkit az érdemek mérlegén.”

1. Tégy magadnak Ravot: a magasabb cél és vezető

Az út egy magasabb cél kitűzésével kezdődik: a Teremtő feltárása és elérése az Ő önzetlen szeretet és adakozás isteni tulajdonságainak hasonlóságán keresztül. Ez a cél lesz az életünk irányító ereje. Az úton való navigáláshoz szükség van egy Ravra – egy tanítóra vagy vezetőre, aki már elérte a Teremtő tulajdonságait, és gyakorlati útmutatást tud nyújtani.

• A Rav szerepe: Egy valódi vezető, aki ténylegesen elérte a Teremtőt, értelmezi és tanítja a hasonlóság elérésének módszerét. Ez az útmutatás elengedhetetlen az egocentrikus természetünkkel szembeni ellenállás leküzdéséhez.
• Elkötelezettség a cél iránt: A magasabb cél mindenek feletti előtérbe helyezésével cselekedeteinket és szándékainkat az átalakulás felé igazítjuk.

2. Vegyél magadnak barátot: a spirituális csoport

Az átalakulás nem történhet elszigetelten. „Barátokat kell vennünk” – olyan hasonló gondolkodású embereket, akik ugyanazt a célt tűzték ki: a Teremtő tulajdonságainak elérését. Ezek a barátok alkotják a spirituális csoportot, egy támogató környezetet, ahol a kölcsönös elkötelezettség és odaadás elősegíti a növekedést.

• Igazi barátság építése: Ezeket a barátokat úgy „vesszük meg”, hogy abszolút elkötelezettséget mutatunk spirituális sikerük segítésében, támogatva őket a közös cél elérésében. Ez az önzetlen támogatás a tranzakcionális kapcsolatokat igaz, odaadó barátságokká alakítja.
• A csoport ereje: A spirituális csoport az a kohó, ahol a Teremtő tulajdonságaival való hasonlóság kialakul. A kölcsönös kapcsolaton keresztül gyakoroljuk az önzetlen szeretetet és adakozást, alávetve egocentrikus hajlamainkat a kollektíva szolgálatának.

3. Ítélj mindenkit az érdemek mérlegén

A spirituális csoporton túl együttérző szemléletet kell alkalmaznunk azok iránt, akik még nem ébredtek fel erre a magasabb célra. Cselekedeteik, amelyeket veleszületett egocentrikus ösztöneik vezérelnek, nem az ő hibájuk, hanem ébredésük hiányának eredménye, amit a valóság evolúciós terve határoz meg.

• Pozitív befolyás: Ahelyett, hogy hibáztatnánk vagy ítélkeznénk mások felett, pozitív hatást gyakorolhatunk rájuk a Teremtő isteni tulajdonságainak megtestesítésével. Önmagunk megváltoztatásával konstruktív hatást vetítünk a világra.
• Fókusz az önmagunkra: Az egyetlen gyakorlati változtatási terület önmagunkon és spirituális környezetünkön belül van. Mások hibáztatása értéktelen, mivel a látott világ saját tulajdonságaink tükre.

A spirituális környezet: ablak a Teremtőre

A spirituális környezet – amely a Ravból, a módszerből és a csoportból áll – a gyakorlati átalakulás színtere lesz. Itt fejlesztjük ki a Teremtő tulajdonságaival való kívánt hasonlóságot barátainkkal való önzetlen kapcsolaton keresztül.

• Az ego alávetése: A Teremtő adakozó rendszeréhez való kapcsolódáshoz meg kell semmisítenünk egocentrikus hajlamainkat, és elfogultság nélkül belépnünk barátaink vágyaiba, érzelmeibe és nézőpontjaiba. Ez teljes önzetlenséget igényel, saját érdekeink elfelejtését, hogy feltétel nélkül szeressük és támogassuk másokat.
• A csoport mint jelzőfény: Ahogy feloldódunk a kollektívában, a spirituális csoport azzá a területté válik, ahol a Teremtő tulajdonságai megnyilvánulnak. Ez az önzetlen szeretetben egyesült csoport „fényjelzőként” szolgál, befolyásolva a tágabb rendszert érzékelésünkön belül.
• A kapcsolat fenntartása: A csoport barátai kölcsönös támogatást nyújtanak, segítve ellenállni az ego azon kísérleteinek, hogy visszahúzzon minket önző hajlamainkhoz. Bátorításuk összhangban tart minket a Teremtő rendszerével.

A Teremtő érzékelése: jöjj és láss

A héber nyelvben a Teremtőt BoReh-nek hívják, ami azt jelenti: „jöjj és láss”. Ez tükrözi a Teremtő elérésének folyamatát: az Ő isteni tulajdonságainak megszerzésével és megtestesítésével szubjektív szféránkban elkezdjük „látni” és érzékelni Őt. A Teremtő jelenléte csak másokkal, különösen spirituális barátainkkal való önzetlen, szerető kapcsolatokon keresztül mutatkozik meg.

• Az új kollektív én: A Teremtőhöz való kapcsolódáshoz el kell hagynunk azt az egocentrikus ént, amellyel születésünk óta azonosultunk. Ehelyett énünk érzékelését a barátainkkal közösen felépített kollektív „énre” helyezzük át, csak azért létezve, hogy szolgáljuk és támogassuk őket.
• Kommunikáció a Teremtővel: A Teremtővel való kapcsolatunk barátaink vágyain és érzelmein keresztül történik. Önzetlen belépésük nézőpontjaiba olyan teret teremt, ahol a Teremtő tulajdonságai kézzelfoghatóvá válnak, lehetővé téve számunkra, hogy érzékeljük jelenlétét.
• Az eredmény: E folyamat révén ablakot nyitunk egocentrikus szféránkban, érzékelve a Teremtő egyetlen irányító erejét az általa elért hasonlóság eredményeként. Ez a kinyilatkoztatás átalakítja a valóság érzékelésünket, összhangba hozva azt a szeretet és adakozás életet tápláló tulajdonságaival.

Következtetés

A Teremtő érzékelésének útja mély változás az egocentrikus, szubjektív érzékeléstől egy olyan felé, amely összhangban áll az önzetlen szeretet és adakozás isteni tulajdonságaival. A látott világ nem objektív valóság, hanem belső vágyaink és tulajdonságaink kivetülése. E világ megváltoztatásához önmagunkat kell megváltoztatnunk a Tikkun Adam folyamatán keresztül, egy Rav vezetésével, egy spirituális csoport támogatásával és mások iránti együttérző szemlélettel. Barátainkkal való önzetlen kapcsolatok kiépítésével olyan teret teremtünk, ahol a Teremtő tulajdonságai megnyilvánulhatnak, ablakot nyitva a valóság egyetlen irányító erejének érzékelésére. Ez az átalakulás nemcsak érzékelésünket korrigálja, hanem spirituális csoportunkat fényjelzőként pozícionálja, amely a tágabb rendszert harmónia és egység felé befolyásolja. Végül a Tikkun Olam a Teremtő tulajdonságainak megtestesítésére való elkötelezettségünkön keresztül bontakozik ki, feltárva a tiszta, feltétel nélküli szeretet valóságát.