A Teremtő hullámhosszán

Az emberi lélek csendes mélységeiben létezik egy szent tér – egy hely, ahol a hétköznapi találkozik az istenivel, ahol a szív megtanulja túllépni ösztöneit, és egy magasabb cél szárnyain szárnyalni. Ez a spirituális érzékelés birodalma, egy olyan mély és finom állapot, amely magában hordozza nemcsak az egyén, hanem maga a valóság szövetének átalakítására való képességet. Itt, ebben a felemelkedett állapotban kezdjük el összehangolni magunkat a Teremtő határtalan szeretetével, és olyan edényekké válunk, amelyek mindazt táplálják és éltetik, ami létezik.

A kettősség létének

A spirituális érzékelésben való létezés egy különleges kettősség elfogadását jelenti, egy táncot a földi és az isteni között. Ez egy olyan állapot, ahol egy „természetfeletti” ajándékot kapunk – egy képességet, hogy felülemelkedjünk a létezés ösztönös, automatikus mintáin, amelyek röpke vágyakhoz és önző örömökhöz kötnek minket. Ezek a mélyen gyökerező minták gondolkodás nélkül cselekvésre késztetnek, arra ösztönöznek, hogy mások kárára pillanatnyi kielégülést keressünk. Ám egy szent folyamat révén képessé válunk arra, hogy felismerjük a vágyaink mögött rejlő szándékokat, hogy átrostáljuk a bennünk felébredő impulzusokat, és olyan utat válasszunk, amely túlmutat az én-en.

Ebben a magas szintű állapotban elkezdjük felismerni két szándék közötti éles kontrasztot: az egyik az önérdekben gyökerezik, ahol minden cselekedet a személyes haszon körül forog, a másik pedig, amely sokkal ragyogóbb, kizárólag mások jólétét szolgálja. Ez az önzetlen, altruista szándék nem e világból való – isteni szikra, a Teremtő egyetlen, jóságos erejéből kölcsönzött „istenien” minőség. Mintha kiemelkednénk egoista burkunkból, felszabadulnánk, hogy kizárólag mások érdekében létezhessünk, szívünk többé nem kötik a személyes jutalom számításai.

Az isteni szándék

Ez az új, tiszta és példátlan szándék élesen szemben áll az ego könyörtelen zajával. Ez egy olyan erő, amely felfelé húz minket, arra ösztönözve, hogy a feltétel nélküli szeretet és adakozás tulajdonságait testesítsük meg. Olyanokká válunk, mint egy pozitív, életet támogató energia generátorai, amely egy jóindulatú mezőt vetít ki, amely megnyugtat és felemel mindenkit körülöttünk. Ebben az állapotban arra törekszünk, hogy a szándékok szintjén maradjunk, folyamatosan az altruista utat választva az ego tiltakozásaival szemben. Ez egy finom egyensúly, olyan, mint egy ügyes szörfös, aki a belső világunk viharos hullámain lovagol.

E felemelkedett állapot alatt az ego tovább tombol. Negatív gondolatok, kritikák, ítélkezések és elutasítás kavarognak, mint egy viharos tenger, amely azzal fenyeget, hogy magával ránt minket. Mindenféle kifogás felmerül – okok, hogy miért nem lehetünk kedvesek, miért túl kemény a világ, miért túl nagyok a problémáink. Egészségügyi nehézségek, pénzügyi gondok, családi feszültségek és a mindennapi élet súlya nekünk csapódik, minden hullám a kitartásunk próbája. Mégis, mint egy tapasztalt szörfös, megtanuljuk elismerni ezeket a hullámokat anélkül, hogy elnyelnének minket. Hagyjuk, hogy emelkedjenek és elcsituljanak, nem süllyedünk a mélységükbe, mindig arra törekszünk, hogy az isteni szándék hullámának tetején maradjunk.

A cselekvés ereje

Ez a szándékok tánca nem maradhat elméleti – meg kell élni. Egy cselekvési világban létezünk, és a cselekvés által rögzítjük az istenit a földiben. Különösen a kezdeti szakaszokban, amikor spirituális érzékelésünk még törékeny, amikor az ego és az altruizmus közötti egyensúly bizonytalannak tűnik, a cselekvés válik az életvonalunkká. Mások szolgálata által – fizikai tettek vagy virtuális gesztusok révén – formát adunk az altruista szándéknak. Támogatjuk, vezetjük és felemeljük a körülöttünk lévőket, összehangolva erőfeszítéseinket az emberi élet céljával: hogy tükrözzük a Teremtő szeretetét és tápláló erejét.

Még ha elbukunk is, amikor az ego érvei elnyomják az isteni szikrát, a cselekvés helyreállíthat minket. Egyetlen kedves cselekedet, amelyet mások javára végzünk, újjáélesztheti a bennünk lévő lángot. Ezek a cselekedetek nem puszta gesztusok – az isteni szándék edényei, csatornák, amelyeken keresztül a Teremtő életet támogató ereje áramlik. Ahogy ezt a pozitív energiát próbáljuk kivetíteni, a Teremtőhöz nyúlunk, felajánlva erőfeszítéseink szikráját, és könyörögve az Ő erejéért, hogy felerősítse azt. Partnereivé válunk az Ő isteni munkájában, a szeretet hordozóivá, akiknek feladata a valóság minden részének éltetése és felemelése.

A folyamatos Ima

A Teremtő hullámhosszán élni azt jelenti, hogy állandó imában létezünk, szüntelen vágyakozásban az istenivel való kapcsolódás iránt. Könyörgünk a Teremtőnek, hogy tartsa a kezünket, hogy tartson minket a felszínen az ego könyörtelen hullámai felett. Egyetlen vágyunk, hogy az Ő céljához kötve maradjunk, hogy az Ő életet teremtő erejének csatornáiként szolgáljunk. E szent partnerségben viszonozzuk az Ő szeretetét azzal, hogy lehetővé tesszük annak áramlását rajtunk keresztül, megérintve mindenkit és mindent az Ő jóindulatával.

Ez a spirituális érzékelés lényege: egy olyan élet, amelyet nem önmagunkért, hanem a létezés egészéért élünk. Ez egy átalakulási utazás, amelynek során olyan lénnyé válunk, aki szeretetet sugároz, aki táplálja az életet, aki a Teremtővel társul az örök teremtés aktusában. Ahogy szilárdan ragaszkodunk az isteni szándékhoz, ahogy belső világunk hullámain szörfözünk, beteljesítjük legmagasabb hivatásunkat: hogy a Teremtő hullámhosszán legyünk, örökké összhangban az Ő határtalan, életet támogató szeretetével.