Az isteni kapcsolat útja: bizalom, hit és odaadás

Lelkünk csendes mélységeiben ott rejlik egy vágy – egy suttogás valami nagyobb, örökkévaló iránt. Ez a Teremtő felfedezésére irányuló hívás, az egyetlen irányító erőé, amelynek lényege tiszta, önzetlen és feltétel nélküli szeretet. Ez a szent küldetés azonban nem magányos utazás. Egy elkötelezett, hasonló gondolkodású emberekből álló csoport kölcsönös támogatását követeli meg, akiket bizalom, hit és rendíthetetlen elkötelezettség köt össze. Együtt alkotjuk a lehető legintimebb és legszorosabb kölcsönös függőségi kapcsolatot, mert csak egymáson keresztül fedezhetjük fel a Teremtő tulajdonságait, és rajtuk keresztül magát a Teremtőt.

Létünk szíve

A Teremtő felfedezése létünk legfontosabb célja. Ez egy társulás – egy egyenlő és kölcsönös tánc az isteni erővel, amely életet teremt és táplál. Azok, akik mellettünk járják ezt az utat, osztozva az emberi cél elérésére irányuló törekvésünkben, életünk legfontosabb emberei lesznek. Ők a tükrök, a horgonyok és a katalizátorok, akik visszatükrözik azokat az isteni tulajdonságokat, amelyeket megtestesíteni szeretnénk.

Alapvetően egy fizikai világban létezünk, ahol a Teremtő jelenléte látszólag hiányzik. Sokan kételkednek a létezésében, meg vannak győződve arról, hogy független lények, akik képesek irányítani saját életüket. Egónk, amely természeténél fogva önző és individualista, arra ösztönöz, hogy mások rovására boldoguljunk, akár a ráksejtek, amelyek felemésztik a testet. Ez minden szenvedés gyökere világunkban – a Teremtő tulajdonságainak, a szeretetnek, az adakozásnak és az egységnek a hiánya.

Első feladatunk tehát az, hogy felébresszük a kétségbeesett, élet-halál fontosságú vágyat ezeknek az isteni tulajdonságoknak a megjelenésére bennünk. Ez nem csekély vállalkozás. Hosszú, fokozatos folyamathoz van szükség egy spirituális csoport szentélyében, ahol szembesülünk egónk mélységeivel, és készséget fejlesztünk az alapvető önátalakításra.

A közösség ereje

A spirituális csoport az a kohó, ahol az átalakulás végbemegy. Itt tanuljuk meg felismerni, hogy egónk elválaszt minket, arra késztetve, hogy egymással szemben létezünk. A megfelelő környezet és céltudatos módszer nélkül nem láthatjuk tisztán az ego pusztító erejét, hogy valóban vágyjunk a változásra. A csoport életvonalunkká válik, elősegítve az abszolút szükségérzetet, hogy megengedjük a Teremtőnek, hogy átformálja tulajdonságainkat, hasonlóvá téve minket Őhozzá.

Ez az isteni rendszer, életet teremtő és tápláló erejével, készen áll arra, hogy munkálkodjon rajtunk. De semmi sem történhet, amíg nem érezzük a változás iránti rendíthetetlen vágyat. Ahogy a mag áttöri a talajt, hogy elérje a napot, finomított szükségünk az a hajó, amelyen keresztül megkapjuk a Teremtő éltető fényét. Ez az éhség – ez a szent hiány – örömmel tölt el minket, nem az beteljesülés miatt, hanem maga a vágyakozás miatt.

A csoporton belül ezt az örömet úgy sugározzuk, mint egy bizalomnövelő erőteret, felemelve egymást, függetlenül személyes küzdelmeinktől. Egymás oxigénjévé válunk, tartva a kollektív túlélés életvonalát. Ez a kölcsönös garancia megköveteli, hogy a Teremtő képviselőiként cselekedjünk, segítséget és beteljesülést kínálva önző számítások nélkül. Minden áldást csak mások javára fogadunk el, egoista vágyainkat egy altruista szándék „filterével” borítva.

Az egyenértékűség filtere

Azok az egyének, akikben felébredt a Teremtő felfedezésére irányuló vágy, egy összetört filter – egy spirituális mechanizmus – töredékei, amely összehangolja vágyainkat az isteni szándékkal. Egyedül nem tudjuk újjáépíteni ezt a filtert, mert ehhez mások iránti önzetlen szeretet gyakorlati, kézzelfogható gyakorlására van szükség. Együtt újjáépítjük ezt a tökéletes formát, olyan edényt létrehozva, amely alkalmas arra, hogy a Teremtő éltető ereje áthatoljon rajta.

Egy fényóceánban létezünk, amely betölteni vágyik minket, de vágyainkat megfelelővé kell tenni a helyes szándékon keresztül. A Tóra, ha egoista szándékkal használjuk, „halálos méreg” a bennünk kibontakozó emberi megfigyelő számára. Ám a csoport vezetésével és a Tóra szándékolt módszerével fokozatosan megváltoztatjuk szándékainkat az önző befogadásról az altruista adakozásra. Ez a korrekció összehangol minket a Teremtő tulajdonságaival, kibontakozva kölcsönös kapcsolataink hálójában.

Az út a Lo Lishma-tól a Lishma-ig

Utunk a Lo Lishma állapotában kezdődik, ahol egoista motívumok – irigység, vágy és becsvágy – még mindig hajtanak minket. Még nem tudunk tisztán a Teremtőért vagy másokért cselekedni, önző jutalmakra van szükségünk a haladáshoz. Ebben a világban, ahol a Teremtő jelenléte rejtve van, úgy lépünk kapcsolatba másokkal, mintha szabadok lennénk, az egoista szégyen, féltékenység és tiszteletvágy tulajdonságai befolyásolnak minket. Ám még ezek a hibás törekvések is közelebb visznek a Lishma állapotához – a tiszta, önzetlen odaadás állapotához –, ha a megfelelő környezetben tápláljuk őket.

A Lo Lishma állapotában maradás miatti frusztráció, párosulva a Lishma elérésére irányuló rendíthetetlen kollektív céllal, pozitív fejlődési erőket hív elő. Ezek az erők fokozatosan korrigálják szándékainkat, amíg kizárólag a Teremtőért létezünk, önzetlenül szolgálva másokat. A Lishma állapotában a kollektíva a Teremtő közvetlen képviselőjévé válik, és jelenlétét kapcsolataink epicentrumában érezzük.

A Fény felöltöztetése

A Teremtő fényét nem tudjuk közvetlenül befogadni. Ehelyett „felöltöztetjük” egy olyan szándékkal, hogy mások és a Teremtő javára cselekedjünk. Ezt úgy érjük el, hogy belépünk mások vágyaiba és nézőpontjaiba, az isteni tulajdonságok felfedezését kizárólag az ő javukra vonva. Célunk, hogy a kollektíváért éljünk, megértve, hogy ők testesítik meg a Teremtő akaratát. Ez a „természetfeletti” átalakulás – amely meghaladja veleszületett egoista természetünket – e világ támogatásával valósul meg, ahol a szeretetet és adakozást gyakoroljuk az ego ellenállása ellenére.

A fátyol eltűnése

Csak akkor, amikor megszerezzük a Teremtő tiszta szeretet és adakozás tulajdonságait, tűnik el e világ elrejtő fátyla. Az egoizmus filtere elhalványul, és érzékeljük az egyetlen irányító erőt, amely minden létezést fenntart. Ebben az állapotban kapcsolataink szent csatornává válnak a Teremtő fénye számára, és beteljesítjük célunkat: felfedni Őt mások önzetlen szolgálata által.

Szívhez szóló hívás

Ez az út nem könnyű. Láthatatlanba vetett bizalmat, a folyamatba vetett hitet és a kollektíva iránti odaadást követel. Mégis, ez a legmélyebb utazás, amelyet vállalhatunk – egy utazás, amely átalakítja lényegünket, összehangolva minket az istenivel. Tartsunk ki egymás mellett, sugározzunk örömet és bizalmat, és együtt felfedjük a Teremtő szeretetét, nemcsak magunk, hanem az egész emberiség számára. E szent kölcsönös függőségben találjuk meg valódi célunkat, örökkévaló kapcsolatunkat és legmélyebb vágyunk beteljesülését.