Hogyan kezelhetem azt, hogy ennyire rémisztően bonyolult a modern világ?

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a világ ijesztően összetett működését, meg kell próbálnunk egyszerűsíteni azt. Meg kell találnunk a legfontosabb ok-okozati folyamatokat a színfalak mögött. A kutatás közben szerencsére felfedezhetünk egy erős és szinte egyedülálló ok-okozati láncolatot, amely mindazon dolgok mögött áll, amelyeket a világunkban megfigyelhetünk napjainkban és akár történelmi távlatokban is.

Minden, amit az emberiség valaha is létrehozott, feltalált, kifejlesztett és követett, az az eredendően öncélú, önigazoló, énközpontú és kizsákmányoló emberi egónk eredménye volt. Az egyetlen különbség az ember és más, fejlett főemlősök között – amelyek gyakorlatilag változatlanok maradtak évmilliók óta –, a minket vezérlő emberi egó.

Az egó olyan, mint egy rákos daganat

Bár az emberiség hihetetlen társadalmi, kulturális és technológiai fejlődését ösztönözte az egó, ugyanakkor úgy viselkedünk és létezünk, mint egy rákos daganat a természet teljesen egységes és egymással összefüggésben lévő rendszerében.

Nem kell bonyolult megoldásokat találnunk a számtalan összetett problémára, amellyel szembe kell néznünk. Végül is láthatjuk, hogy eddig semmilyen megoldásunk nem volt sikeres, mindegyik csak még mélyebbre tolt minket a válságban. Ezért az egyetlen dolog, amivel foglalkoznunk kell, az a saját eredendő természetünk!

Mi történik, ha más irányba tereljük az egót?

Abban a pillanatban, amikor elkezdjük megtanulni, hogyan lehet az egó fékezhetetlenül hajszoló és fogyasztásra irányuló erejét pozitív, építő, globális, kölcsönösen előnyös célok és szándékok irányába terelni – követve a természet evolúciós irányát és betartva a szigorú törvényeit, amelyek fenntartják az élet általános homeosztázisát –, minden összetett probléma eltűnik majd és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy közösen hajózunk egy gyönyörű jövő felé.

Mindezt a természet többi alkotórészével együtt.

Mi kell ehhez a csodálatos jövőképhez?

Természetesen ehhez először is el kellene fogadnunk, hogy a probléma bennünk van, nem másokban. Egyet kellene értenünk abban, hogy változtatni, korrigálni, fejleszteni kellene magunkat, ahelyett, hogy hibáztatnánk, javítanánk, cenzúráznánk, legyőznénk és tönkretennénk másokat.

Nincs más választásunk

 …ha nem változtatunk magunkon kezdeményező, célratörő, tudatos módon, akkor a folyamatosan növekvő és végül elviselhetetlen szenvedés fog „meggyőzni minket”.