válság és megoldás kategória bejegyzései

Hol találjuk meg az igazi boldogságot?

Létezik-e olyan hely a világunkban, ami a legboldogabb?

Ha csak az anyagi világra összpontosítunk, és azt gondoljuk, hogy életünk értelme arra korlátozódik, hogy önkéntelenül megszületünk, majd többnyire akaratunk ellenére meghalunk, és közben kétségbeesetten próbáljuk betölteni az étel, a szex, a család, a gazdagság, a hírnév, a hatalom és a tudás iránti kielégíthetetlen vágyainkat, akkor mindig boldogtalanok maradunk.

Minél többet kapunk, annál üresebbek, depressziósabbak és boldogtalanabbak leszünk.

Van másik világ az anyagi világon kívül?

Az igazi boldogság az anyagi valóság felett létezik. Az igazi boldogság csak a céltudatosan és módszeresen felépített, anyagiságtól mentes emberi kapcsolatokban található meg, amikor elérjük az „igazi szeretetet” egymás iránt.

Mit értünk „igazi szereteten”?

Az igazi szeretet nem valami olyan dolog, ami eleve meg lenne bennünk, hanem ez egy olyan állapot, amikor teljesen eltűnünk egymás vágyaiban, miközben feltétel nélkül teljesítjük mások vágyait anélkül, hogy bármilyen visszajelzést vagy akár elismerést várnánk. Ezt az igazi szeretetet olyan emberek felé kell elérnünk, akikhez nincs ösztönös, hormonális vagy bármilyen önző módon igazolható kapcsolatunk.

Mit érhetünk el az igaz szeretettel?

Az igaz szeretet segítségével kiszabadulhatunk az egoista énünkből. Abból az énünkből, mely bezárt minket ebbe a boldogtalan és sötét, önpusztító világba, ahol csak önmagunk kiteljesedésére gondolunk, legtöbbször mások kárára. Az egó tart minket bezárva az idő és a tér egocentrikus koordinátáiban.

Azáltal, hogy kiszabadulunk egoista énünkből, az általunk elért önzetlen, kollektív tudatosság révén a valóság egy teljesen más, időtlen és határtalan érzékeléséhez emelkedhetünk.

Miért kell nekünk az új valóságérzékelés?

Azért van rá szükségünk, mert ebben a nem anyagi, önzetlen térben találjuk meg az igazi boldogságot, ami a természet evolúciós erejével való hasonlóságunk, amely az életet adja és fenntartja – az önzetlen, feltétel nélküli szolgálat és szeretet minőségén keresztül minden iránt.

Ez egy teljesen valóságos, kézzelfogható, gyakorlatias dolog, amit mindannyian elérhetünk és érezhetünk, itt és most, egy egyedi, céltudatos és rendkívül gyakorlatias módszer segítségével, ami a természet törvényein és integrális rendszerén alapul.

Mit kellene megjavítanunk a világban?

Hozzászólás

Gondolkodtál már azon, hogy ha bármilyen dolgot meg tudnál javítani a világban, mi lenne az?

Bizonyára felmerült benned, hogy meg kellene mindenkinek javítania elsősorban önmagát és a köztünk lévő kapcsolatokat is. Minden, amit látunk, az a mi eredendően egocentrikus, önző és kizsákmányoló természetünk eredménye, amely egymás rovására hajt minket a versengés, a túlélés és a siker felé.

Csúnya vége lehet…

A „megoldásaink” jelenleg még mások hibáztatásán, kijavításán, tönkretételén alapulnak, anélkül, hogy figyelembe vennénk, mi magunk hogyan viselkedünk. Ennek eredményeként pedig folyamatosan egyre mélyebb válságba süllyedünk. Alvajáróként haladunk egy globális katasztrófa felé. És egy ilyen világméretű sorscsapás képes eltörölni az emberiség nagy részét a bolygónkról – akár háborúk révén, akár annak eredményeként, hogy egyáltalán nem vagyunk képesek megérteni és ténylegesen megoldani az emberiség számára lényeges problémákat.

Mi a megoldás?

Abban az esetben, ha valóban meg akarjuk javítani a világot, akkor kíméletlenül őszintén kell tükörbe néznünk, meg kell látnunk, hogy valójában milyen vágyak, szándékok vezérelnek bennünket. Ezt az önvizsgálatot addig kell gyakorolnunk, Abban az esetben, ha valóban meg akarjuk javítani a világot, akkor kíméletlenül őszintén tükörbe kell néznünk, meg kell látnunk, hogy valójában milyen vágyak, szándékok vezérelnek bennünket. Ezt az önvizsgálatot addig kell gyakorolnunk, amíg annyira meg nem utáljuk saját eredendő természetünket, hogy nem lesz más választásunk, mint célirányosan, tudatosan és módszeresen megváltoztatni önmagunkat.

Ami a világban történik, az valójában nagyon egyszerű…

Hozzászólás

Hogyan kezelhetem azt, hogy ennyire rémisztően bonyolult a modern világ?

Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a világ ijesztően összetett működését, meg kell próbálnunk egyszerűsíteni azt. Meg kell találnunk a legfontosabb ok-okozati folyamatokat a színfalak mögött. A kutatás közben szerencsére felfedezhetünk egy erős és szinte egyedülálló ok-okozati láncolatot, amely mindazon dolgok mögött áll, amelyeket a világunkban megfigyelhetünk napjainkban és akár történelmi távlatokban is.

Minden, amit az emberiség valaha is létrehozott, feltalált, kifejlesztett és követett, az az eredendően öncélú, önigazoló, énközpontú és kizsákmányoló emberi egónk eredménye volt. Az egyetlen különbség az ember és más, fejlett főemlősök között – amelyek gyakorlatilag változatlanok maradtak évmilliók óta –, a minket vezérlő emberi egó.

Az egó olyan, mint egy rákos daganat

Bár az emberiség hihetetlen társadalmi, kulturális és technológiai fejlődését ösztönözte az egó, ugyanakkor úgy viselkedünk és létezünk, mint egy rákos daganat a természet teljesen egységes és egymással összefüggésben lévő rendszerében.

Nem kell bonyolult megoldásokat találnunk a számtalan összetett problémára, amellyel szembe kell néznünk. Végül is láthatjuk, hogy eddig semmilyen megoldásunk nem volt sikeres, mindegyik csak még mélyebbre tolt minket a válságban. Ezért az egyetlen dolog, amivel foglalkoznunk kell, az a saját eredendő természetünk!

Mi történik, ha más irányba tereljük az egót?

Abban a pillanatban, amikor elkezdjük megtanulni, hogyan lehet az egó fékezhetetlenül hajszoló és fogyasztásra irányuló erejét pozitív, építő, globális, kölcsönösen előnyös célok és szándékok irányába terelni – követve a természet evolúciós irányát és betartva a szigorú törvényeit, amelyek fenntartják az élet általános homeosztázisát –, minden összetett probléma eltűnik majd és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy közösen hajózunk egy gyönyörű jövő felé.

Mindezt a természet többi alkotórészével együtt.

Mi kell ehhez a csodálatos jövőképhez?

Természetesen ehhez először is el kellene fogadnunk, hogy a probléma bennünk van, nem másokban. Egyet kellene értenünk abban, hogy változtatni, korrigálni, fejleszteni kellene magunkat, ahelyett, hogy hibáztatnánk, javítanánk, cenzúráznánk, legyőznénk és tönkretennénk másokat.

Nincs más választásunk

…ha nem változtatunk magunkon kezdeményező, célratörő, tudatos módon, akkor a folyamatosan növekvő és végül elviselhetetlen szenvedés fog „meggyőzni minket”.

A tudás, amely jobbá teheti az életünket

Hozzászólás

Milyen tudással kellene rendelkeznie minden embernek ahhoz, hogy jobban boldoguljunk közösen?

Fel kellene ismernünk, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva. Ha már érezzük ezt, akkor nem okoz gondot elfogadni, hogy létünk közös, amiben szükségszerűen megvan a felelősségvállalás egymás irányában, és kölcsönösen ki is egészítjük egymást.

Folyamatosan a minket körülvevő világról, az egymásrautaltságról beszélünk – különösen a világjárványok, globális gazdasági válságok és háborúk idején –, de ez annyira nem érint meg minket, hogy ki is akarjunk lépni a világképünkből, ami eredendően szubjektív és individualista.

A természet azon törvényei, amelyek az integrációra irányulnak, – az ösztönzés mellett, amit az evolúció könyörtelenül folytat, hogy a természet teljes rendszere a lehető legoptimálisabb egyesítése felé haladjon – arra kényszerít majd minket, hogy végül elfogadjuk kollektív létezésünket.

Ám, ha ezt az eredendő önző természet szempontjából éljük meg, akkor csak példátlan, hihetetlen és elviselhetetlen szenvedés eredményeként fogjuk leigázni az egónkat és a látszólagos individualizmusunkat.

Azt tudjuk már, hogy egy „kisebb, globális csapás” – mint például egy világjárvány –, sem változtatott a világképünkön. Még az időjárás komolyabb vészjelei, – mint a klímaváltozás miatti életmódváltás, vagy éppen egy nukleáris világháború egyre fenyegetőbb lehetősége – sem alakítja át a gondolkodásunkat.

Mi még mindig másokat hibáztatunk és másokat akarunk megváltoztatni, kijavítani, elpusztítani. Még mindig csak akkor akarunk változásokat, ha az számunkra jó és hasznos. Ez az általunk elképzelt „jó világ” valójában csak a mi egocentrikus, szubjektív nézőpontunkból tűnik jónak.

Képzeljük csak el, mekkora szenvedésre, még akár a halál közeledtének érzésére is szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy ilyen nyomás hatására megváltozzunk!

Mindezek helyett egy egyedi, céltudatos és rendkívül gyakorlatias módszerrel megérthetnénk az elkerülhetetlen integrációnk és a fenntartható, kölcsönösen felelősségteljes és egymást kiegészítő együttélés, együttműködés szükségességét.

Ezzel a módszerrel – mely a természet törvényein és az evolúción alapul – megértethetjük, sőt, zsigerből átérezhetjük teljes egymásrautaltságunkat, és megláthatjuk, megízlelhetjük, mit nyerhetünk, ha feladjuk látszólagos önállóságunkat és kezdeményező lépéseket teszünk a kollektív emberi lét felé.

Ugyanakkor a végeredményt illetően nincs szabad választásunk! Azt azonban megválaszthatjuk, hogyan jutunk el oda!