Vajon össze tudnak-e fogni az emberek, hogy legyőzzék az önzőségüket és megbirkózzanak a mindannyiunk előtt álló kihívásokkal?

Igen, össze tudnak fogni, és pontosan ez az erőfeszítés lesz a kulcsa annak a globális problémamegoldásnak, ami biztosítja az emberiség túlélését.

Nincs más dolgunk, csakis az összefogásra koncentrálni, hiszen minden problémánk – ami a történelem során egészen mostanáig felmerült –, az állandó önérdekből, öncélú/önigazoló szándékokból és cselekedetekből ered. Be kell látnunk, hogy túlélésünk mások kárára történik, független attól, hogy tudatosan vagy tudattalanul okoztuk a kárt.

Miért lenne szükségünk másokra?

Ösztöneinket és a velünk született természetünket nem tudjuk egyedül legyőzni, ezért van szükségünk mások segítségére. Csak így tudunk kiemelkedni az egónkból. Amikor valóban megpróbáljuk, hogy olyan közösséget építsünk, amely a kölcsönös felelősségre és feltétel nélküli szolgálatra épül – mely kiegészít bennünket és méltó a természethez –, rá fogunk jönni, hogy még együtt sem tudjuk legyőzni a velünk született egónkat.

Mit tehetünk, hogy kilépjünk az egónkból?

Szükségünk van egy olyan egyedülálló módszerre, amely képes megadni nekünk a saját természetünk teljes körű megértését. 

Elengedhetetlen, hogy a módszer kézzelfogható érzelmi benyomásokat adjon a minket mozgató valódi vágyakról és szándékokról. Addig kell tanulmányoznunk ezeket a benyomásokat, amíg olyan elviselhetetlen nem lesz mindannyiunk igénye önmagunk legyőzésére, hogy magunkra vonjuk a természet evolúciós erejét. Azt az erőt, mely nagyon „érdekelt” abban, hogy segítsen alkalmazkodni nekünk a természet tökéletes egységéhez, az általános egyensúlyhoz. 

Egy ilyen módszerrel építhetünk egy biztonságosabb, fenntarthatóbb emberi közösséget, mely kölcsönösen egységes, jobb a mostani világnál, egyenlőbb nála és hasonlít a természethez.