Milyen tudással kellene rendelkeznie minden embernek ahhoz, hogy jobban boldoguljunk közösen?

Fel kellene ismernünk, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva. Ha már érezzük ezt, akkor nem okoz gondot elfogadni, hogy létünk közös, amiben szükségszerűen megvan a felelősségvállalás egymás irányában, és kölcsönösen ki is egészítjük egymást.

Folyamatosan a minket körülvevő világról, az egymásrautaltságról beszélünk – különösen a világjárványok, globális gazdasági válságok és háborúk idején –, de ez annyira nem érint meg minket, hogy ki is akarjunk lépni a világképünkből, ami eredendően szubjektív és individualista.

A természet azon törvényei, amelyek az integrációra irányulnak, – az ösztönzés mellett, amit az evolúció könyörtelenül folytat, hogy a természet teljes rendszere a lehető legoptimálisabb egyesítése felé haladjon – arra kényszerít majd minket, hogy végül elfogadjuk kollektív létezésünket. 

Ám, ha ezt az eredendő önző természet szempontjából éljük meg, akkor csak példátlan, hihetetlen és elviselhetetlen szenvedés eredményeként fogjuk leigázni az egónkat és a látszólagos individualizmusunkat.

Azt tudjuk már, hogy egy „kisebb, globális csapás” – mint például egy világjárvány –, sem változtatott a világképünkön. Még az időjárás komolyabb vészjelei, – mint a klímaváltozás miatti életmódváltás, vagy éppen egy nukleáris világháború egyre fenyegetőbb lehetősége – sem alakítja át a gondolkodásunkat.

Mi még mindig másokat hibáztatunk és másokat akarunk megváltoztatni, kijavítani, elpusztítani. Még mindig csak akkor akarunk változásokat, ha az számunkra jó és hasznos. Ez az általunk elképzelt „jó világ” valójában csak a mi egocentrikus, szubjektív nézőpontunkból tűnik jónak.

Képzeljük csak el, mekkora szenvedésre, még akár a halál közeledtének érzésére is szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy ilyen nyomás hatására megváltozzunk!

Mindezek helyett egy egyedi, céltudatos és rendkívül gyakorlatias módszerrel megérthetnénk az elkerülhetetlen integrációnk és a fenntartható, kölcsönösen felelősségteljes és egymást kiegészítő együttélés, együttműködés szükségességét.

Ezzel a módszerrel – mely a természet törvényein és az evolúción alapul – megértethetjük, sőt, zsigerből átérezhetjük teljes egymásrautaltságunkat, és megláthatjuk, megízlelhetjük, mit nyerhetünk, ha feladjuk látszólagos önállóságunkat és kezdeményező lépéseket teszünk a kollektív emberi lét felé.

Ugyanakkor a végeredményt illetően nincs szabad választásunk! Azt azonban megválaszthatjuk, hogyan jutunk el oda!